|
Egy korty az élet vizéből
Szentei Anna írása, demokrata.hu, 2023.09.30. A hagyományos kultúrákban a népmese a felnőtteknek szólt, ám a modernizáció útjára lépett XX. század e történeteket a gyerekek számára értékelte át. Ma azonban reneszánszát éli a népmese: egyre népszerűbbek az élőszavas mesemondó estek, és kanonizált módszerré vált a mese mint terápiás eszköz a gyerekek és felnőttek lelki gyógyításában is. A cikket itt olvashatjátok: https://demokrata.hu/eletmod/egy-korty-az-elet-vizebol-734722/?fbclid=IwAR18rlKW1PpqTbo8R-r-bGsWUOt5F1FLMWY2EqMaQwXS6796ZOliL6_bvyE |
|
|
"Nagyon el lehet fáradni a sárkányölésben - klinikai szakpszichológus különleges terápiája
Sashegyi Zsófia interjúja, Válasz Online, 2023.09.15. Fotó: Vörös Szabolcs Korzenszky Klára, a Klárisok zenekar énekesnője civilben klinikai szakpszichológusként égési sérüléseket szenvedett gyerekek pszichés gyógyításával foglalkozik a Bethesda Gyermekkórházban. A két, látszólag nagyon különböző hivatás az ő pályafutásában organikusan építkezik egymásból. A cikket itt olvashatjátok: https://www.valaszonline.hu/2023/09/15/korzenszky-klara-gyerekpszichologia-terapia-makam-pszichodrama-meseterapia-klarisok/?fbclid=IwAR1jl1mKKLQYRQkH953Lxi97ITDhKPoY_E-hpwWxl_MM0vI9y99CmUsKsro |
|
|
Születésnapi mesekoncert
Retkes Attila írása, Népszava, 2023. 09.16. Tízéves a Klárisok zenekar, s ez alkalomból ünnepi mesekoncertet adnak a Fonóban. Az együttes alapítóját és vezetőjét, Korzenszky Klára énekesnőt kérdeztük. A cikket itt olvashatjátok: https://nepszava.hu/3208768_szuletesnapi-mesekoncert |
|
|
Tizedik születésnapját ünnepli a Klárisok zenekar - Meséről, mesével nemcsak gyerekeknek
Ménes Márta interjúja, Magyar Nemzet, 2023.09.14. Fotó: Mirkó István Az elmúlt tíz évről, meséről, a zenekar evolúciójáról Korzenszky Klári énekesnővel és a fúvós hangszereken játszó Eredics Dáviddal beszélgettünk. A cikket itt olvashatjátok: https://magyarnemzet.hu/kultura/2023/09/meserol-mesevel-nemcsak-gyerekeknek?fbclid=IwAR0ceah6KZaPOIDiBJYEUiBBlltHLTNl9kEqSRW-9w0mH8AeE2YpHzlVMwM |
|
|
Mesekoncerttel ünnepel a tízéves Klárisok zenekar a Fonó Budai Zeneházban
Ferenczi-Bónis Orsolya írása, Magyar Krónika., 2023.08.31. Szeptember 16-án mesekoncertre vár mindenkit a tizedik születésnapját ünneplő Klárisok zenekar. Az elmúlt évtized élményeiről és eredményeiről Korzenszky Klára énekest kérdeztük. Fotó: Göndör Dániel - Still.moods A cikket itt olvashatjátok: https://kronika.hu/cikk/mesekoncerttel-unnepel-a-tizeves-klarisok-zenekar-a-fono-budai-zenehazban/?fbclid=IwAR3CAggXXd9BBDowdTGCmPbGcWpjFrz6pVXOfeIOOzlqd3-BkbFWnhjYKsc |
|
|
"Mi vagyunk az ágy mellett a senki és a minden" - égési sérült gyerekek pszichés gondozása a Bethesdában
Széles-Horváth Anna interjúja, WMN, 2023.05.05. Fotó: Chripkó Lili A cikket itt olvashatjátok: https://wmn.hu/ugy/59992-mi-vagyunk-az-agy-mellett-a-senki-es-a-minden--egesi-serult-gyerekek-psziches-gondozasa-a-bethesdaban?fbclid=IwAR1KQN6DwzwEZfJCebbo4EUvb9xck76H7BcLMQwjbFSLPeTCbxo3Zq3ZHAs |
|
|
Klárisok – Gyöngyszemek a Mesemúzeumban
Horváth András János interjúja, nka.hu, 2023.02.13. Fotó: Göndör Dániel Still.moods Az cikket itt olvashatjátok: https://nka.hu/kiemelt-kategoriak/hirek/klarisok-gyongyszemek-a-mesemuzeumban/ |
|
|
A Népmese Napja alkalmából, Benedek Elek születésének évfordulóján beszélgettünk a mesék fontosságáról, és alkalmazási lehetőségeiről a koncerteken és a terápiás folyamatokban.
Ménes Márta interjúja, nullahategy.hu, 2021.09.30. A cikket itt olvashatjátok: nullahategy.hu/ma-van-a-nepmese-napja-paar-julcsi-es-korzenszky-klara-enekesnokkel-beszelgettunk/?fbclid=IwAR2LkYOGwL9vrt9LE2IXCyQQ8dqF17ZLWVY2FwLPSqvd5cFAQscG7tf31Gc |
|
|
Mesével és énekkel gyógyuló gyerekek
Ferenczi-Bónis Orsolya interjúja, Mandiner, 2021.05.19. Bethesda gyermekkórház pszichológusával, a Klárisok zenekar énekesével beszélgettünk gyermekpszichodrámáról, a közös éneklés fontosságáról és pünkösd misztériumáról. Fotó: Vermes Tibor, Deák Vera, Földházi Árpád Az eredeti cikk online olvasható itt: https://mandiner.hu/cikk/20210519_mesevel_es_enekkel_gyogyulo_gyerekek?fbclid=IwAR0035RxZ1S9k84wdWTZANFQoTY3wqou6QNxCqCsZ-Yq0RfSNTQgT6qBWOk |
|
|
Különleges gyöngysorok
Barta Boglárka interjúja, Demokrata, 2021.02.18. Végy néhány jól ismert népdalt, fűzd fel egy mesebeli fonálra, és máris kész a nyakbavalód! Valahogy így kezdődött a Klárisok története, a zenekarnak decemberben jelent meg harmadik lemeze, a Tíz, tíz, tiszta víz. A zenekar énekesnőjével, a pszichológusként is praktizáló Korzenszky Klárával beszélgettünk. Fotó: Vermes Tibor Az eredeti cikk online olvasható itt: https://demokrata.hu/kultura/kulonleges-gyongysorok-346297/?fbclid=IwAR3wDJctCfovyy1OVhjtF-5tpr0hU1zZ_-7MrT4eWE5kjUlGsGbXp_ep-qw |
|
|
Népdalból fűzött klárisok a gyerekpszichológia szolgálatában − Interjú Korzenszky Klárával, az éneklő lélekgyógyásszal
Széles-Horváth Anna interjúja, Pszichoforyou, 2020.12.09. Gondoltam, ha már lehetőségem van rá, mesélek nektek a lányról a legkedvesebb népmeséinkből. Aki gyermekkorából viszi magával az útravalót, amellyel másoknak segít. Aki elég okos, hogy a galambot hozza is meg nem is; elég érzékeny érteni, mit jelent az embernek a só; és elég sok tudást gyűjtött, amivel mindentlátó királylányként a lélek mélyére nézhet. Korzenszky Klára, a Bethesda Gyermekkórház gyermekpszichológusaként dolgozik, miközben a népzene kedvelők énekesnőként ismerik. Klárisok nevű zenekarával pedig már a harmadik gyermeklemezét adja ki, amely a pszichodráma módszerére alapozva épül fel. Interjú. Fotó: Deák Vera Az eredeti cikk online olvasható itt: https://pszichoforyou.hu/klarisok-zene-es-pszichodrama/?fbclid=IwAR24qdpYNOAR0tv9ksHGRjkOGVy4hySj71dgRXoILoQSao5tJXV9vl5ihqs |
|
|
A népmese az anyanyelvünk
Tompa Diána interjúja, Fidelio.hu, 2020.12.09. Gyermekpszichológus és énekművész. Klárisok nevű együttesében ötvözte a zenét és a mesét, ezzel játékos formában segítve a gyermekek személyiségfejlődést. Korzenszky Klára a Fidelio.hu-nak az alternatív művészetterápiák jótékony hatásairól és a Klárisok Tíz, tíz, tiszta víz című új lemezéről is beszélt. Aki pedig december 12-én, 14.30-kor a Duna tévére kapcsol, a Partitúra balatonfüredi adásában hallhatja is a pszichológus énekest. Fotó: Vermes Tibor Az eredeti cikk online olvasható: https://fidelio.hu/plusz/korzenszky-klara-a-nepmese-az-anyanyelvunk-160261.html |
|
|
Kicsi testvérimnek jó szívet csinálni...
2020.11.26. Fotó: Földházi Árpád Az eredeti cikk online olvasható itt: https://www.magyar-kronika.hu/cikk/kicsi-testverimnek-jo-szivet-csinalni |
|
„Nem szoktam, nem szoktam kalitkában lakni, / Kalitkában lakni, padlócskán sétálni, / Csak szoktam, csak szoktam szépen énekelni, / Kicsi testvérimnek jó szívet csinálni…" (magyar népdal)
A zene mindannyiunk életében jelen van. Hallgatjuk, szórakoztat, legtöbbször passzív befogadóként fogyasztjuk. De, hogy mennyire létfontosságú, valójában nem tudjuk. Pedig az emberi kultúra nem öncéllal, nem puszta esztétikai megfontolásból jött létre. Kulturális képességeink és készségeink életképességünk fontos alkotórészei. Mára már természettudományos – neurofiziológiai – vizsgálatok egész sora igazolta a zenei aktivitás kognitív, érzelmi és szociális készségeket fejlesztő hatását, valamint a zenében rejlő terápiás lehetőségeket is. Az éneklés és zenélés révén agyunk hormonális működésen alapuló „jutalmazási rendszere” aktivizálódik, pozitív visszacsatolást kap, ezáltal a zene stresszoldó, közérzetjavító, szociális kötődést elősegítő hatással bír. Mindez a kutatók szerint a zene fontos evolúciós szerepét sejteti, hiszen a közösségben megélt együtt zenélés az endorfinfelszabadulás által erős összetartozás-élményt eredményez. Mégis keveset énekelünk, a spontán ének a közösségi kultúrában visszaszorult.
Ezért mind a Bethesda Gyermekkórházban végzett pszichológusi munkám, mind koncertjeim során tudatosan igyekszem a zenét, az éneklést a kapcsolatteremtés, a közösségteremtés, a fejlesztés és a gyógyítás szolgálatába állítani.
Kórházba kerüléskor a műtéttel, sérüléssel, betegséggel - életet veszélyeztető állapottal - járó fájdalom, a maradandó károsodástól való félelem, és a gyermek állapotában bekövetkező, tartós, maradandó károsodás krízisállapot okozhat. A szülők/család számára a krízist a teljesen ismeretlen környezet, a kontroll teljes elvesztése és a bejósolhatatlanság idézheti elő. A krízisintervenció és a terápia során a zene hatásmechanizmusainak kiaknázásával, zenei eszközök segítségével a gyermek félelmeit, fájdalmát, vegetatív tüneteit, valamint a szülő tehetetlenségét és szorongását is csökkenthetjük. A szülői kompetencia visszaadása áttételesen hatással bír a gyermek állapotára is.
A Klárisok zenekarral mesekoncertjeink során célunk a valódi interakció megteremtése, az együtt éneklés és a közös játék. A kutatások szerint a gyermekek értelmi fejlődése szempontjából a dialógus, az interakció jelentősebb szerepet játszik, mint a gyermekek által passzívan meghallgatott vagy a digitális készülékeken passzívan végignézett mesék mennyisége. A koncerteken jól ismert – szüleinktől, nagyszüleinktől vagy az óvodában megtanult – népdalaink, mondókáink és énekes-táncos népi játékaink felfűzésével alakítjuk ki kedvenc népmeséinket mindannyiunk örömére.
A zene mindannyiunk életében jelen van. Hallgatjuk, szórakoztat, legtöbbször passzív befogadóként fogyasztjuk. De, hogy mennyire létfontosságú, valójában nem tudjuk. Pedig az emberi kultúra nem öncéllal, nem puszta esztétikai megfontolásból jött létre. Kulturális képességeink és készségeink életképességünk fontos alkotórészei. Mára már természettudományos – neurofiziológiai – vizsgálatok egész sora igazolta a zenei aktivitás kognitív, érzelmi és szociális készségeket fejlesztő hatását, valamint a zenében rejlő terápiás lehetőségeket is. Az éneklés és zenélés révén agyunk hormonális működésen alapuló „jutalmazási rendszere” aktivizálódik, pozitív visszacsatolást kap, ezáltal a zene stresszoldó, közérzetjavító, szociális kötődést elősegítő hatással bír. Mindez a kutatók szerint a zene fontos evolúciós szerepét sejteti, hiszen a közösségben megélt együtt zenélés az endorfinfelszabadulás által erős összetartozás-élményt eredményez. Mégis keveset énekelünk, a spontán ének a közösségi kultúrában visszaszorult.
Ezért mind a Bethesda Gyermekkórházban végzett pszichológusi munkám, mind koncertjeim során tudatosan igyekszem a zenét, az éneklést a kapcsolatteremtés, a közösségteremtés, a fejlesztés és a gyógyítás szolgálatába állítani.
Kórházba kerüléskor a műtéttel, sérüléssel, betegséggel - életet veszélyeztető állapottal - járó fájdalom, a maradandó károsodástól való félelem, és a gyermek állapotában bekövetkező, tartós, maradandó károsodás krízisállapot okozhat. A szülők/család számára a krízist a teljesen ismeretlen környezet, a kontroll teljes elvesztése és a bejósolhatatlanság idézheti elő. A krízisintervenció és a terápia során a zene hatásmechanizmusainak kiaknázásával, zenei eszközök segítségével a gyermek félelmeit, fájdalmát, vegetatív tüneteit, valamint a szülő tehetetlenségét és szorongását is csökkenthetjük. A szülői kompetencia visszaadása áttételesen hatással bír a gyermek állapotára is.
A Klárisok zenekarral mesekoncertjeink során célunk a valódi interakció megteremtése, az együtt éneklés és a közös játék. A kutatások szerint a gyermekek értelmi fejlődése szempontjából a dialógus, az interakció jelentősebb szerepet játszik, mint a gyermekek által passzívan meghallgatott vagy a digitális készülékeken passzívan végignézett mesék mennyisége. A koncerteken jól ismert – szüleinktől, nagyszüleinktől vagy az óvodában megtanult – népdalaink, mondókáink és énekes-táncos népi játékaink felfűzésével alakítjuk ki kedvenc népmeséinket mindannyiunk örömére.
|
Hiszek abban, hogy közel kell menni a gyerekekhez - interjú a Klárisok mesezenekar énekesnőjével
Czefernek Léna interjúja, Családháló.hu, 2020.06.30. Fotó: Deák Vera Az eredeti cikk online olvasható itt: https://csaladhalo.hu/vezercikk/hiszek-abban-hogy-kozel-kell-menni-a-gyerekekhez-interju-a-klarisok-mesezenekar-enekesnojevel/ |
|
Meg kell teremteni azt a közeget, ahol a gyermek szabadjára eresztheti a fantáziáját - akár otthon, akár egy koncerten
Mesebeli királykisasszonyok, sárkányok és lovagok, sok- sok népzene és egy átélhető, szerethető történet, amely élő koncert során bontakozik ki előttünk – a Klárisok zenekar évek óta varázsolja el és tanítja a gyermekeket a népmesevilág rájuk szabott történeteivel, amelyek az élet valódi problémáira is választ nyújthatnak egy kicsi ember számára.
Az együttes énekesnője, Korzenszky Klára pszichológusként a Bethesda Gyermekkórházban is használja a mese gyógyító erejét, amely a koncerteken is elvarázsol kicsiket és nagyokat, s nem utolsósorban minket, felnőtteket. Mert a Klárisok mesekoncertjein még a szülő sem marad ki a játékból: a gyermekeinkkel együtt aktív részesei lehetünk az előadásnak. Az együttes készülő lemezének apropóján beszélgettünk a népmese napjainkban betöltött szerepéről és a családi mesékről.
– Előző két albumotok, a Kerekégenjáró és a Szerelemcsütörtök, dobszerda egy-egy népmesei történet köré épülve vezette be a gyerekeket a népzene és a mesék világába. A most készülő lemez is hasonló koncepcióval épül fel?
– Legújabb Tíz, tíz, tiszta víz című lemezünkön ismét a jól ismert mondókáink, népi gyermekjátékaink, népdalaink varázsolják elénk a közismert mesét. Korábbi lemezeinken a dalok a klasszikus tündérmese fonalára fűződnek fel, gyermekdalainkat, mondókáink – amelyeket anyáinktól, nagyanyáinktól, vagy az óvodában, iskolában megtanultunk, majd továbbadjuk gyermekeinknek –, úgy illesztettük egymás mellé, hogy ezek adják ki a mindannyiunk által ismert tündérmese vagy égitest szabadító mese vázát. A története teljesen világos, magától értetődő a kisgyermekek számára, hiszen a bátor legény a sárkány legyőzésével egyértelműen elnyeri méltó jutalmát, a királylány kezét, és következhet a hétországra szóló lakodalom.
– El lehet már árulni, miről szól majd az új mese?
– Ezúttal Benedek Elek A só, illetve a Balaton mesemondójának nevezett Pintér Pálné Lidi néni Borvirág király meg a tiszta víz című elbeszélése nyomán alkotjuk meg a közös mesét, mely bonyolultabb történet. Ezért az új lemez a nagyobb korosztályhoz, és azt gondolom, hogy a felnőttekhez is fog szólni, mert a történet a valódi, az életadó, illetve az álságos értékek felismerésének fontosságáról szól. Arról, hogy a magától értetődőnek tartott, természetes dolgok a létfontosságú, igazi értékek az ember életében.
A valódi értékek sok esetben „mindennaposak”, szinte láthatatlanok, ezért nem ismerjük fel, sokszor a tényleges szükségletek és értékek helyett hamis szükségleteket, álságos értékeket helyezünk előtérbe. És gyakran csak a lényegtelennek hitt, ám valójában létfontosságú minőség hiányának megtapasztalása ébreszt rá annak valódi értékére.
– Ahogy talán éppen történt velünk az utóbbi időben…
– Igen, a karantén időszaka, az elmúlt néhány hónap talán a legtöbbünket lelassított és arra ösztönzött, hogy tudatosítsuk ezeket az értékeket, és számot vessünk, hogy melyek a számunkra legfontosabb értékek, mit érdemes és mit nem érdemes hajszolnunk.
A mi mesénkben a királylány „csak” úgy szereti édesapját, mint az emberek a vizet, ami látszólag értéktelen, nem csillog-villog, mint a drágakő, de az életben maradáshoz nélkülözhetetlen az ember számára. A király ezért elűzi a birodalomból. Történetünk, a királylány bujdosása, majd hazatalálása és a valódi érték felismerése vizes népdalaink segítségével kerekedik ki. A magyar néphagyomány nagyon jól őrzi a víz szimbolikáját, illetve konkrétan is megjelenik népdalainkban a víz fontossága.
– Ha már szóba került a karantén: mennyire éreztétek meg az elmúlt három hónap viszontagságait? Tudtatok a közönséggel kommunikálni, vagy inkább az új lemez készítésével foglalkoztatok? Újraindulnak nyáron a mesekoncertek, illetve a Mesemúzeumban tartott foglalkozásaitok?
– Az elmúlt időszak – hasonlóan másokhoz – mindannyiunk számára embert próbáló volt, mind egyéni, mind zenei téren. Dávid és Attila is a gyermekeik távoktatásának viszontagságaival küzdöttek, emellett folytatták munkájukat otthonról, kellett egy kis idő, míg belerázódtak. Áron az otthoni alkotómunkába merült. Nekem a pszichológusi munkámban is változások történtek. A Bethesda Gyermekkórházban pszichológus, szociális munkás, gyógypedagógus, konduktor, foglalkoztató kollégáimmal együtt létrehozunk egy ovi-suli-napközit a dolgozók gyermekeinek, így kollégáink folytathatták munkájukat úgy, hogy gyermekeikre közben figyeltek mások. A szigorú szabályok betartásával egy egészen komplett óvodai rendszert sikerült felépíteni, az iskolások pedig egyéni segítséget kaptak a tanulásban és a digitális oktatásban való részvételben. Sok energiát igényelt ez a munka, szerencsére a zenélést is tudtam folytatni, a gyerekekkel mindennapos volt a zenei foglalkozás, a néptánc vagy a közös mesés-zenés-alkotás is. Igazán össze tudott kapcsolódni a pszichológusi és a zenei munkám.
Persze a hagyományos koncertezés, ahogy mindenkinél, nálunk is leállt. Az online térben azért szerettünk volna kapcsolatban maradni a közönséggel. Kiss Réka grafikus illusztrációiból készítettünk videósorozatot, melyek megtekinthetőek Facebook-oldalunkon vagy youtube csatornánkon. Reméljük, mind többen velünk énekelnek! Emellett pedig dolgoztunk és azóta is folyamatosan dolgozunk új lemezünkön, melyet a Nemzeti Kulturális Alap és a Halmos Béla Program támogatásával hozunk létre. Amint lehetett, a korlátozások enyhítésével már személyesen is elkezdtünk újra próbálni. A nyár végén beindulnak az élő koncertek is, és érkeznek az újabb felkérések. A következő Klárisok mesekoncert augusztus 28-án lesz Kővágóörsön a Kőfeszten.
– Tudnál kicsit pszichológus-szemmel mesélni arról, hogyan tud segíteni a mese, azon belül is a népmese, s mindez milyen szerepet játszik a kisgyermekek lelki fejlődésében?
– A gyermekekre jellemző az érzelmek gyors átalakulásának képessége és a nagyon gazdag fantáziavilág, viszont mindez korlátozott verbalitás mellett. Ők sokszor még nem tudják megfogalmazni azt, ami bennük dolgozik, azonban a meséken keresztül közölni tudják mindazt, ami foglalkoztatja őket, s megoldásokat találhatnak kérdéseikre. A mesékben lehetőség van az átalakulásra, a kicsi és nagy szerepcseréjére. Itt találkozhatnak az alapszimbólumokkal (pl. a jó és rossz szimbólumai a világosság-sötétség), ezáltal megérthetik az ok-okozati összefüggéseket, az idő múlását, a világ rendjét. A mesehőssel való azonosulás lehetőséget ad arra, hogy saját maguk is végigjárják a mesehős útját, megtapasztalják a nehézségeket, keresztülmenjenek a próbákon, és elnyerjék méltó jutalmukat. Ezáltal a mesék énerősítő, bátorító funkcióval bírnak, ami a későbbi, felnőttkori boldogulás egyik fontos feltétele.
– Legutóbbi beszélgetésünkben arról beszéltél, milyen jól tudnak működni a gyermekek a múzeumbéli foglalkozásaitokon, ahol egymást ismerő ovis csoportok, kis létszámban végig a mese „hatása alatt” tudnak maradni. Mit tapasztaltok, mennyire vannak kiéhezve a gyermekek a történetekre, együtt zenélésre, mennyire van kielégítve ezen természetes gyermekkori igényük?
– A gyerekeknek megvan az alapvető képessége, eszköztára a mesék, szimbólumok befogadására, átélésére. A mese tulajdonképpen a gyermek nyelve, nagyon fontos az a saját belső kép, ahogyan a mesét elképzeli, hiszen a gyerek a maga számára legtökéletesebb képet képzeli el, az dolgozik benne, így a képzelet, a cselekvés és az érzelem együttesen egy komplex, katartikus élménnyé válhat.
A mai rohanó világunkban egyszerre többféle inger ér minket – vizuális és auditív – egyszerre több tevékenységet is végzünk, és ezt akaratlanul is továbbadjuk gyermekeinknek, ez válik számukra is természetessé. Azt gondolom, meg kell teremteni azt a közeget, ahol lehetőség nyílik arra, hogy a gyermek szabadjára eressze a fantáziáját, legyen ez otthon, az óvodában, az iskolában, vagy a koncerten. Hiszek abban, hogy közel kell menni a gyerekekhez, közel kell hozni magunkhoz őket: engedni kell, hogy feljöjjenek a színpadra, hogy azt érezhessék, ők is részei a műsornak. Egy gyerekhez le kell guggolni, le kell térdelni, meg kell érinteni vagy ölbe kell venni. Az, hogy messziről látja az énekest és a zenészeket a színpadon, nem fogja őt lekötni. Viszont ha leguggolsz, ölbe veszed, játszol vele, az a szülő-gyerek kapcsolat mintáját hozza, és ez útmutatást ad a szülőknek is.
– Hogy látod, milyen hatással van a gyermekekre az, hogy a mai kultúrában inkább az erőteljes képi világ, a modern mese dominál? Mit veszíthetünk, ha nem ismertetjük meg a kicsiket a népzenével vagy a népmesével?
– Mondhatjuk, hogy vizuális dominancia van, a videók korát éljük. A legtöbb családban mindennapos, vagy heti többször előfordul, hogy a gyerekek mesét néznek az interneten. Azt gondolom, hogy ezzel semmi baj nincsen, ha mértékkel történik. De az idegrendszer fejlődéséhez nélkülözhetetlen, hogy különböző ingerek érjék a gyermekeket csecsemőkortól kezdve. Kezdetben az ölbéli játékok nagyon jó kapcsolatteremtő, ma már azt mondjuk rájuk, hogy fejlesztő eszközök. Elsősorban azért, mert mindenféle úton, több csatornán is ingert adnak a gyerekeknek: ölünkbe vesszük a kicsiket, a szemükbe nézünk, megérintjük őket, hallják, ahogy énekelünk, ők is elkezdenek énekelni, az éneklésre mozgással is válaszolnak, tehát egy komplex, az egész idegrendszert érintő kapcsolatteremtési folyamatról van szó. A hallgatott mese fontos a fantáziatevékenység fejlődésében, javítja a figyelemkoncentrációt is. A mindennapos mesélés erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, és a gyermekek szorongáscsökkentésének is jó eszköze lehet. A zene érzelmi-, kognitív-, szociális képesség-, és személyiségfejlesztő transzferhatása pedig tudományosan bizonyított. Ezért fontos, hogy kisgyermekkortól jelen legyen a zene a családok mindennapjaiban. Ha kisgyermekkorban megalapozzuk ezeket a kapcsolatokat és képességeket, akkor sikeresebb felnőtt válhat belőlük a későbbiekben.
– Hogyan tudunk mi, szülők segíteni nekik abban, hogy ezeket a régen elfeledett szimbólumokat újra felfedezzék, segítsék mindennapjaikat a zene vagy a mesék által?
– Minden családnak megvan a napi forgatókönyve, napi rutinja. Nem vagyunk egyformák, különbözünk abban, hogy mi a fontos számunkra, hova tolódik a hangsúly. Azonban fontosnak tartom, hogy legyenek rituáléink, melyek segítenek a mindennapokban eligazodni, hiszen azok térben és időben elhelyeznek bennünket, és ez a gyerekek biztonságérzetét is növelhetik. Ezért fontos például az esti mese a gyermek számára, mert ha jön a meseolvasás, akkor este van már, ami után mindenki elalszik. Vagy egy esti dal, amit közösen eléneklünk, mert éneklés közben a félelemközpontunk gátlódik, így a sötétben félő gyermekek szorongása csökkenhet.
Mesebeli királykisasszonyok, sárkányok és lovagok, sok- sok népzene és egy átélhető, szerethető történet, amely élő koncert során bontakozik ki előttünk – a Klárisok zenekar évek óta varázsolja el és tanítja a gyermekeket a népmesevilág rájuk szabott történeteivel, amelyek az élet valódi problémáira is választ nyújthatnak egy kicsi ember számára.
Az együttes énekesnője, Korzenszky Klára pszichológusként a Bethesda Gyermekkórházban is használja a mese gyógyító erejét, amely a koncerteken is elvarázsol kicsiket és nagyokat, s nem utolsósorban minket, felnőtteket. Mert a Klárisok mesekoncertjein még a szülő sem marad ki a játékból: a gyermekeinkkel együtt aktív részesei lehetünk az előadásnak. Az együttes készülő lemezének apropóján beszélgettünk a népmese napjainkban betöltött szerepéről és a családi mesékről.
– Előző két albumotok, a Kerekégenjáró és a Szerelemcsütörtök, dobszerda egy-egy népmesei történet köré épülve vezette be a gyerekeket a népzene és a mesék világába. A most készülő lemez is hasonló koncepcióval épül fel?
– Legújabb Tíz, tíz, tiszta víz című lemezünkön ismét a jól ismert mondókáink, népi gyermekjátékaink, népdalaink varázsolják elénk a közismert mesét. Korábbi lemezeinken a dalok a klasszikus tündérmese fonalára fűződnek fel, gyermekdalainkat, mondókáink – amelyeket anyáinktól, nagyanyáinktól, vagy az óvodában, iskolában megtanultunk, majd továbbadjuk gyermekeinknek –, úgy illesztettük egymás mellé, hogy ezek adják ki a mindannyiunk által ismert tündérmese vagy égitest szabadító mese vázát. A története teljesen világos, magától értetődő a kisgyermekek számára, hiszen a bátor legény a sárkány legyőzésével egyértelműen elnyeri méltó jutalmát, a királylány kezét, és következhet a hétországra szóló lakodalom.
– El lehet már árulni, miről szól majd az új mese?
– Ezúttal Benedek Elek A só, illetve a Balaton mesemondójának nevezett Pintér Pálné Lidi néni Borvirág király meg a tiszta víz című elbeszélése nyomán alkotjuk meg a közös mesét, mely bonyolultabb történet. Ezért az új lemez a nagyobb korosztályhoz, és azt gondolom, hogy a felnőttekhez is fog szólni, mert a történet a valódi, az életadó, illetve az álságos értékek felismerésének fontosságáról szól. Arról, hogy a magától értetődőnek tartott, természetes dolgok a létfontosságú, igazi értékek az ember életében.
A valódi értékek sok esetben „mindennaposak”, szinte láthatatlanok, ezért nem ismerjük fel, sokszor a tényleges szükségletek és értékek helyett hamis szükségleteket, álságos értékeket helyezünk előtérbe. És gyakran csak a lényegtelennek hitt, ám valójában létfontosságú minőség hiányának megtapasztalása ébreszt rá annak valódi értékére.
– Ahogy talán éppen történt velünk az utóbbi időben…
– Igen, a karantén időszaka, az elmúlt néhány hónap talán a legtöbbünket lelassított és arra ösztönzött, hogy tudatosítsuk ezeket az értékeket, és számot vessünk, hogy melyek a számunkra legfontosabb értékek, mit érdemes és mit nem érdemes hajszolnunk.
A mi mesénkben a királylány „csak” úgy szereti édesapját, mint az emberek a vizet, ami látszólag értéktelen, nem csillog-villog, mint a drágakő, de az életben maradáshoz nélkülözhetetlen az ember számára. A király ezért elűzi a birodalomból. Történetünk, a királylány bujdosása, majd hazatalálása és a valódi érték felismerése vizes népdalaink segítségével kerekedik ki. A magyar néphagyomány nagyon jól őrzi a víz szimbolikáját, illetve konkrétan is megjelenik népdalainkban a víz fontossága.
– Ha már szóba került a karantén: mennyire éreztétek meg az elmúlt három hónap viszontagságait? Tudtatok a közönséggel kommunikálni, vagy inkább az új lemez készítésével foglalkoztatok? Újraindulnak nyáron a mesekoncertek, illetve a Mesemúzeumban tartott foglalkozásaitok?
– Az elmúlt időszak – hasonlóan másokhoz – mindannyiunk számára embert próbáló volt, mind egyéni, mind zenei téren. Dávid és Attila is a gyermekeik távoktatásának viszontagságaival küzdöttek, emellett folytatták munkájukat otthonról, kellett egy kis idő, míg belerázódtak. Áron az otthoni alkotómunkába merült. Nekem a pszichológusi munkámban is változások történtek. A Bethesda Gyermekkórházban pszichológus, szociális munkás, gyógypedagógus, konduktor, foglalkoztató kollégáimmal együtt létrehozunk egy ovi-suli-napközit a dolgozók gyermekeinek, így kollégáink folytathatták munkájukat úgy, hogy gyermekeikre közben figyeltek mások. A szigorú szabályok betartásával egy egészen komplett óvodai rendszert sikerült felépíteni, az iskolások pedig egyéni segítséget kaptak a tanulásban és a digitális oktatásban való részvételben. Sok energiát igényelt ez a munka, szerencsére a zenélést is tudtam folytatni, a gyerekekkel mindennapos volt a zenei foglalkozás, a néptánc vagy a közös mesés-zenés-alkotás is. Igazán össze tudott kapcsolódni a pszichológusi és a zenei munkám.
Persze a hagyományos koncertezés, ahogy mindenkinél, nálunk is leállt. Az online térben azért szerettünk volna kapcsolatban maradni a közönséggel. Kiss Réka grafikus illusztrációiból készítettünk videósorozatot, melyek megtekinthetőek Facebook-oldalunkon vagy youtube csatornánkon. Reméljük, mind többen velünk énekelnek! Emellett pedig dolgoztunk és azóta is folyamatosan dolgozunk új lemezünkön, melyet a Nemzeti Kulturális Alap és a Halmos Béla Program támogatásával hozunk létre. Amint lehetett, a korlátozások enyhítésével már személyesen is elkezdtünk újra próbálni. A nyár végén beindulnak az élő koncertek is, és érkeznek az újabb felkérések. A következő Klárisok mesekoncert augusztus 28-án lesz Kővágóörsön a Kőfeszten.
– Tudnál kicsit pszichológus-szemmel mesélni arról, hogyan tud segíteni a mese, azon belül is a népmese, s mindez milyen szerepet játszik a kisgyermekek lelki fejlődésében?
– A gyermekekre jellemző az érzelmek gyors átalakulásának képessége és a nagyon gazdag fantáziavilág, viszont mindez korlátozott verbalitás mellett. Ők sokszor még nem tudják megfogalmazni azt, ami bennük dolgozik, azonban a meséken keresztül közölni tudják mindazt, ami foglalkoztatja őket, s megoldásokat találhatnak kérdéseikre. A mesékben lehetőség van az átalakulásra, a kicsi és nagy szerepcseréjére. Itt találkozhatnak az alapszimbólumokkal (pl. a jó és rossz szimbólumai a világosság-sötétség), ezáltal megérthetik az ok-okozati összefüggéseket, az idő múlását, a világ rendjét. A mesehőssel való azonosulás lehetőséget ad arra, hogy saját maguk is végigjárják a mesehős útját, megtapasztalják a nehézségeket, keresztülmenjenek a próbákon, és elnyerjék méltó jutalmukat. Ezáltal a mesék énerősítő, bátorító funkcióval bírnak, ami a későbbi, felnőttkori boldogulás egyik fontos feltétele.
– Legutóbbi beszélgetésünkben arról beszéltél, milyen jól tudnak működni a gyermekek a múzeumbéli foglalkozásaitokon, ahol egymást ismerő ovis csoportok, kis létszámban végig a mese „hatása alatt” tudnak maradni. Mit tapasztaltok, mennyire vannak kiéhezve a gyermekek a történetekre, együtt zenélésre, mennyire van kielégítve ezen természetes gyermekkori igényük?
– A gyerekeknek megvan az alapvető képessége, eszköztára a mesék, szimbólumok befogadására, átélésére. A mese tulajdonképpen a gyermek nyelve, nagyon fontos az a saját belső kép, ahogyan a mesét elképzeli, hiszen a gyerek a maga számára legtökéletesebb képet képzeli el, az dolgozik benne, így a képzelet, a cselekvés és az érzelem együttesen egy komplex, katartikus élménnyé válhat.
A mai rohanó világunkban egyszerre többféle inger ér minket – vizuális és auditív – egyszerre több tevékenységet is végzünk, és ezt akaratlanul is továbbadjuk gyermekeinknek, ez válik számukra is természetessé. Azt gondolom, meg kell teremteni azt a közeget, ahol lehetőség nyílik arra, hogy a gyermek szabadjára eressze a fantáziáját, legyen ez otthon, az óvodában, az iskolában, vagy a koncerten. Hiszek abban, hogy közel kell menni a gyerekekhez, közel kell hozni magunkhoz őket: engedni kell, hogy feljöjjenek a színpadra, hogy azt érezhessék, ők is részei a műsornak. Egy gyerekhez le kell guggolni, le kell térdelni, meg kell érinteni vagy ölbe kell venni. Az, hogy messziről látja az énekest és a zenészeket a színpadon, nem fogja őt lekötni. Viszont ha leguggolsz, ölbe veszed, játszol vele, az a szülő-gyerek kapcsolat mintáját hozza, és ez útmutatást ad a szülőknek is.
– Hogy látod, milyen hatással van a gyermekekre az, hogy a mai kultúrában inkább az erőteljes képi világ, a modern mese dominál? Mit veszíthetünk, ha nem ismertetjük meg a kicsiket a népzenével vagy a népmesével?
– Mondhatjuk, hogy vizuális dominancia van, a videók korát éljük. A legtöbb családban mindennapos, vagy heti többször előfordul, hogy a gyerekek mesét néznek az interneten. Azt gondolom, hogy ezzel semmi baj nincsen, ha mértékkel történik. De az idegrendszer fejlődéséhez nélkülözhetetlen, hogy különböző ingerek érjék a gyermekeket csecsemőkortól kezdve. Kezdetben az ölbéli játékok nagyon jó kapcsolatteremtő, ma már azt mondjuk rájuk, hogy fejlesztő eszközök. Elsősorban azért, mert mindenféle úton, több csatornán is ingert adnak a gyerekeknek: ölünkbe vesszük a kicsiket, a szemükbe nézünk, megérintjük őket, hallják, ahogy énekelünk, ők is elkezdenek énekelni, az éneklésre mozgással is válaszolnak, tehát egy komplex, az egész idegrendszert érintő kapcsolatteremtési folyamatról van szó. A hallgatott mese fontos a fantáziatevékenység fejlődésében, javítja a figyelemkoncentrációt is. A mindennapos mesélés erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, és a gyermekek szorongáscsökkentésének is jó eszköze lehet. A zene érzelmi-, kognitív-, szociális képesség-, és személyiségfejlesztő transzferhatása pedig tudományosan bizonyított. Ezért fontos, hogy kisgyermekkortól jelen legyen a zene a családok mindennapjaiban. Ha kisgyermekkorban megalapozzuk ezeket a kapcsolatokat és képességeket, akkor sikeresebb felnőtt válhat belőlük a későbbiekben.
– Hogyan tudunk mi, szülők segíteni nekik abban, hogy ezeket a régen elfeledett szimbólumokat újra felfedezzék, segítsék mindennapjaikat a zene vagy a mesék által?
– Minden családnak megvan a napi forgatókönyve, napi rutinja. Nem vagyunk egyformák, különbözünk abban, hogy mi a fontos számunkra, hova tolódik a hangsúly. Azonban fontosnak tartom, hogy legyenek rituáléink, melyek segítenek a mindennapokban eligazodni, hiszen azok térben és időben elhelyeznek bennünket, és ez a gyerekek biztonságérzetét is növelhetik. Ezért fontos például az esti mese a gyermek számára, mert ha jön a meseolvasás, akkor este van már, ami után mindenki elalszik. Vagy egy esti dal, amit közösen eléneklünk, mert éneklés közben a félelemközpontunk gátlódik, így a sötétben félő gyermekek szorongása csökkenhet.
|
A szokások, hagyományok elkopásával az anya-gyermek kapcsolat kialakítása is nehezebb -Interjú Korzenszky Klárával
Ménes Márta interjúja, 061.hu, 2018.12.19. Fotó: Horváth Péter Gyula Az eredeti cikk online olvasható itt: https://nullahategy.hu/a-szokasok-hagyomanyok-elkopasaval-az-anya-gyermek-kapcsolat-kialakitasa-is-nehezebb-interju-korzenszky-klaraval/ |
|
“Vizuális dominancia van, a youtube-videók korát éljük. Sokkal egyszerűbb odaadni a telefont a gyermek kezébe, de nem biztos, hogy ez a jó út. A közös éneklés és a táncolás segíti a mozgásfejlődést, befolyásolja a kognitív fejlődést, a mese beindítja a fantáziatevékenységet. Vissza kell tanítani az édesanyáknak, hogyan vehetnek részt ebben a folyamatban” – mondja Korzenszky Klára, aki kórházi munkájában a zenét, koncertjein pedig pszichológiai tudását, tapasztalatait hívja segítségül. Az énekesnő-gyermekpszichológussal többek között arról beszélgettünk, hogyan kell elképzelni egy, a gyermekpszichodráma alapjaira építő, interaktív mesekoncertet, s hogy miben segíthetnek a mesévé szőtt gyerekdalok.
- Kisgyerekes anyukaként azt tapasztalom, egyre jellemzőbb, hogy a gyerekekkel szakemberhez fordulnak pszichés vagy nevelési problémák miatt. Pszichológusként hogy látod, megfigyelhető-e tendenciózusan ennek egyik okaként a testi-lelki fejlődéshez elengedhetetlen zene, mondókázás, meseolvasás “szertartásainak” a hiánya?
- Megszűntek a nagycsaládok, ahol a nagyszülők mintául szolgáltak, hogyan is nevelje a fiatal pár a gyerekét. Régen még a mindennapok részei voltak az ölbéli játékok, a mondókázás, amiket anyánktól, nagyanyáinktól tanultunk. Most nincs egy ilyen minta, egyszerűen azért, mert messze lakunk egymástól, a szülők itt, a nagyszülők ott. Emiatt sok anya kívülről keresi a segítséget. Nem biztos, hogy azok az édesanyák, akikkel te találkozol, rossz anyák lennének, egyszerűen nincs egy olyan mintájuk, egy olyan tapasztalt személy körülöttük, aki mintát mutatna nekik. Az ölbéli játékok és a mesék nagyon jó kapcsolatteremtő, ma már azt mondjuk, fejlesztő eszközök. Elsősorban azért, mert mindenféle úton, több csatornán is ingert adnak a gyerekeknek: ölünkbe vesszük őket, szemükbe nézünk, simogatjuk őket, hallják, ahogy énekelünk, ők is elkezdenek énekelni, az éneklésre mozgással is válaszolnak, tehát egy komplex, az egész idegrendszert érintő kapcsolatteremtési folyamatról van szó. Az biztos, hogy a szokások, hagyományok elkopásával az anya-gyermek kapcsolat kialakítása is nehezebb.
- Ez nagyfokú tudatosságot és tanulást kíván a szülőktől is, hiszen hogyan is várható el, hogy természetesen érezzék magukat éneklés, mondókázás közben, ha már ők maguk sem voltak ennek részesei gyerekkorukban?
- Vizuális dominancia van, a youtube-videók korát éljük. Sokkal egyszerűbb odaadni a telefont a gyermek kezébe, de nem biztos, hogy ez a jó út. A közös éneklés és a táncolás segíti a mozgásfejlődést, befolyásolja a kognitív fejlődést, a mese beindítja a fantáziatevékenységet. Vissza kell tanítani az édesanyáknak, hogyan vehetnek részt ebben a folyamatban, s hogyan vonhatják be a gyerekeiket. Szülőként nekünk is aktivizálni kell magunkat ahhoz, hogy igazán jót tudjunk adni a gyerekeinknek.
- Mennyiben tükröződik a gyerekek viselkedésén a már említett “játékok” hiánya? Hogyan, milyen módszerekkel kelted fel az érdeklődésüket a koncerteken?
- A gyerekekben alapvetően megvan ez, genetikaliag örököljük, hogy fogékonyak vagyunk a fantáziatevékenységre, a mintha-játékra és a szerepjátékra. Óvodáskorban ezek a gyermek fő tevékenységei. Egy gyermekpszichodráma csoportban fontos, hogy ne legyen más inger, csak arra lehessen koncentrálni, hogy a fantáziavilágba tudja magát képzelni. Először is meg kell teremteni azt a közeget, ahol lehetősége nyílik arra, hogy szabadjára eressze a fantáziáját. Egy koncerten is nagyon fontos a jó helyszín. Manapság szokás, hogy vásárba szerveznek koncertet, ez nem túl ideális, hiszen egy ilyen környezetben ezerféle inger éri a gyermeket. De ilyenkor is meg kell próbálni egy picit közelebb hozni őket: engedni kell, hogy feljöjjenek a színpadra, hogy azt érezhessék, ők is részei a műsornak. Hiszek abban, hogy a közelség számít. Egy gyerekhez le kell guggolni, le kell térdelni, meg kell érinteni, vagy ölbe kell venni. Az, hogy messziről látja az énekest és a zenészeket a színpadon, nem fogja őt lekötni. Viszont, ha leguggolsz, ölbe veszed, játszol vele, az a szülő-gyerek kapcsolat mintáját hozza, és ez útmutatást ad a szülőknek is.
- Mit vetsz be azoknál, akiknek elkalandozik a figyelme?
- Szerepbe hozom őket. Biztos, hogy azt a gyereket fogom a legbátrabb legénynek választani, aki a legaktívabb és a legnehezebben leköthető a figyelme, hiszen ha kap egy feladatot, csakis arra fog koncentrálni. Megszabom a határokat és a kereteket, hogy az adott a szerepben mit kell csinálnia. Ha te vagy a bátor legény, akkor mész a lovacskádon, aztán legyőzöd a sárkányt, aztán együtt táncolsz a tündérlányokkal, átugrod a varázstüzet, stb. Ha feladatok elé állítom, nem lesz ideje kitekinteni. És nem is szeretne, hiszen beindul a fantáziatevékenység, elkezdődik a belső sztori, abból pedig nagyon nehéz kizökkenteni.
- A gyerekműsoraitokat nem csak a zenei minőség és igényesség jegyében, de a gyerekpszichológiai tapasztalataid beépítésével állítjátok össze. Mikor és hogyan született meg a fejedben a koncepció, hogy a zenét és a pszichológiát ilyen formában összehozd?
- A FolkEurópa Kiadó 2012-ben (akkoriban Klári a Makám énekesnője volt – a szerk.) keresett meg azzal, hogy ha már gyerekpszichológus vagyok, készíthetnék egy gyereklemezt. Akkor már egyértelmű volt, hogy a gyermekpszichodráma alapjait fogom a felhasználni, és a mesére fogok építeni a koncerteken. Az első lemezemet, a Szerelemcsütörtök, dobszerdát, majd a másodikat, a Kerekégenjárót is úgy alakítottam ki, hogy az ismert gyermekdalaink, mondókáink egymás mellé fűzésével alakul ki a klasszikus tündérmese, így a mese megfelelő pontjára helyezve értelmet nyernek a mindenki által ismert népdalaink szövegei. Mindenképpen népzenei alapot szerettem volna és az elképzeléseimnek kedvezett az is, hogy a zenekarom, a Klárisok zenekar tagjai sokoldalú zenészek. Eredics Dávid és Buzás Attila a Söndörgő együttes tagjai, a délszláv zene jó ismerői, Porteleki Áron pedig a népzene mellett a jazzből is merítkezik, ezáltal nagyon nagy eszköztárunk lett ahhoz, hogy zeneileg is meg tudjuk teremteni az adott meseszituációt. A gyerekek könnyedén bele tudják magukat képzelni a szerepbe. A koncertjeinken van egy hangszerbemutató rész, amikor megállítjuk a mesét és a zenészek bemutatják, elmesélik, hogy mi van a kezükben, honnan való egy-egy hangszer, stb. Nem csak a gyerekek, de a szülők is tátott szájjal szokták hallgatni, sőt van, hogy vissza is kérdeznek. És ha véletlenül elfelejtjük megszólaltatni az adott hangszert, szólnak is, hogy hahó, a csellótambura még nem volt. A szülők egyre nyitottabbak arra, hogy igényes produkciót hallgassanak, olyat, ami kicsit összetettebb annál, mint hogy gépi alapra felénekelnek valamit.
- A Kende Hanna-féle gyermekpszichodráma módszer ad útmutatást. Mi ennek a lényege?
- Az alapja a mese, a fantáziatevékenység és a szerepjáték, ami óvodás és kisiskolás korban természetes a gyerekeknél, a módszer ezt használja ki, erre építi a terápiát. Ez tulajdonképpen egy kiscsoportos foglalkozás, ahol a gyerekek szerepet választanak, mindig olyat, ami számukra a legfontosabb az adott pillanatban, majd együtt játsszuk el a mesét. A terápiás folyamat lényege, hogy a gyermek a „csodavilágban”, a szimbolikus térben élheti meg az őt foglalkoztató problémákat, kijátszhatja azokat.
- Hogy látod a zeneterápia helyzetét itthon? Mennyire van lehetőség kiegészítő terápiaként alkalmazni a hazai intézményekben?
- A zeneterápia egyre jobban kibontakozó terápiás módszer. A Bethesda Gyermekkórház Gyermekrehabilitációs Osztályán a zene hatásmechanizmusait használjuk ki a zeneterápiás foglalkozásokon. A zene az agyféltekék optimális, kiegyensúlyozott aktivizálása révén hasznos transzferhatásokat indukál, emocionális hatásai révén memóriafejlesztő hatással rendelkezik, és az idegrendszer jutalmazó rendszerén keresztül érzelmi többletet is nyújt. Tehát egy mozgásában vagy beszédében akadályozott gyermeknél a zeneterápiás foglalkozás során, a zene segítségével az idegrendszer bizonyos részének ingerlésével segíthetjük a mozgásfejlődést vagy a beszédindítást. A zeneterápiának ez a vonala, ahol a zenei fejlesztés kognitív transzferhatásait igyekszünk kihasználni (figyelem, memória, végrehajtó funkciók, mozgáskoordináció stb. fejlesztése) Magyarországon még gyerekcipőben jár. De szorongásoldásra, önismereti folyamatokra, időskori gondozásban, vagy autizmusfejlesztésben is használjuk, ez elég jól működik itthon. A Bethesda Gyermekkórházban neuropszichológus kolléganőmmel, Szegleti Gabriellával néhány éve kezdtük el a rehabilitációban központi idegrendszeri sérültek vagy égési sérültek fejlesztésében használni ezt a terápiás módszert, és szerencsére egyre többen, a gyógypedagógia területről is érdeklődnek iránta.
- Van-e olyan zeneterápiás élményed, amely mély nyomot hagyott benned és szívesen megosztanád?
- Mi a rehabilitációban dolgozunk, ami egy komplex folyamat, ennek csak egy része a zeneterápia. Nem jelenthetjük ki, hogy a zeneterápia volt az egyetlen, ami segített. Egy heti rendszerességű zeneterápiás foglalkozásról van szó, ami azért is fontos, mert a gyerekek a sok egyéni fejlesztés mellett végre egy közösségi eseményen is részt vehetnek. A zenének az önjutalmazó rendszerre tett hatását is kihasználjuk: a zene tulajdonképpen ugyanazokat a neurotranszmittereket vagy a köznyelvben „boldogsághormonokat” szabadítja fel, amit a kábítószer. Endorfin és dopamin szabadul fel, ezáltal eufóriát érzünk. Tehát az önjutalmazó rendszert aktiválja, és így a gyerekeknek sokkal jobb kedvük is lesz ebben a nagyon nehéz rehabilitációs folyamatban. Azoknál a gyerekeknél, akik egy baleset vagy agyvérzés következtében a beszédközpontot is érintő bénulást szenvednek, az ismert népdalokat hívjuk segítségül. Ez segíthet a beszédindításban. Kolléganőmmel hétről hétre tapasztaljuk a zeneterápia pozitív hatásait, hétről hétre látható a változás a gyerekeken. Van egy kislány, aki agyvérzés következtében féloldali bénulásban szenvedett és rehabilitációs folyamat alatt egyre jobban visszatért a mozgásképessége. Rengeteg ideig csak az egyik kezét használta, hiszen a másik keze bénult volt. Mindig egykezes hangszert választott, óriási öröm volt, amikor kétkezes hangszerért nyúlt. Nem mi erőltettük rá, ő mondta, “most már tudok azon játszani, kérem szépen azt a dobot”. Ezek nagy sikerélmények.
- A Bethesda Gyermekkórház Egészségszövők címmel nemrég saját terápiás könyvet adott ki, amelynek te vagy az egyik szerkesztője. Kinek az ötlete volt ez a könyv és mi a célja?
- Azt tapasztaltam, hogy a kórházban töltött időt nem csak a gyerekek, de a szülők is nagyon nehezen élik meg. Ismeretlen helyzetbe kerülnek a kórházban, nem tudják úgy gyakorolni a szülői kompetenciájukat, ahogyan otthon. Szerettünk volna egy olyan eszközt létrehozni, amivel sokkal könnyebben teremtenek kapcsolatot a gyerekeikkel pl. az intenzív osztályon is. A szülő ugyanolyan negatív és beszűkült tudatállapotban van, mint a gyerek, az se jut eszébe milyen mesét mondjon, hiszen azzal foglalkozik, hogy életben marad-e a gyereke, vagy sem. Viszont, ha a kezükbe tudunk adni egy könyvet, az már nagyon nagy segítség. Eleinte A4-es papírokra nyomtattam azokat a meséket, amelyekről azt gondoltam, hogy segíthetnek. Tehát az én ötletem volt, hogy dolgozzunk mesékkel, de a kórházunk kommunikációs vezetője, Bese Nóra ösztönzött arra, hogy miért nem csinálunk belőle egy könyvet, főigazgatónk Dr. Velkey György pedig támogatott ebben. Szegleti Gabriellával és Sorompó Anettel válogattuk össze a meséket, és ami még fontos, hogy az illusztrációk is házon belül készültek: Anett és Németh Zsófia kolléganőink festették őket. A könyvben varázsfák is szerepelnek, melyeknek ágaira dolgozóink fényképeit tettük. Minden osztály orvosai, nővérei megjelennek benne. Azzal, hogy a mesevilágba kerültek a dolgozók is, kevésbé lesznek félelemkeltőek a gyerekek számára. A könyveket minden, nálunk hosszabb időt eltöltő gyerek megkapja. A nővér adja át nekik, aki szintén negatív szereplő, hiszen ő szúrja meg, ő vesz vért a gyerekektől, ezáltal viszont pozitív szerepbe kerül, hiszen egy ajándékkal indít. Megmutatjuk nekik a könyvben, hogy ez a doktor fogja őket megoperálni, így kevésbé szoronganak a műtét előtt, és az ébredés is sokkal könnyebb lesz.
- Hazaviszed a munkád?
- Szupervízióra mindenképp szükség van: azaz, hogy egy tapasztaltabb, idősebb kollégának elmondhassuk a nehézségeket, elakadásokat. Másrészről, a Bethesda Gyermekkórházban nagyon jó csapat van, és egy jó csapatban könnyebb megosztani a terheket is, ha elakad vagy nehézségekbe ütközik az ember. Szerintem az uniformis, a fehér köpeny is segít. A kórházi „varázsvilágban” felveszem a köpenyt, a kórházban pszichológus vagyok, aztán leveszem, és ezzel ezt a szerepet is leteszem. Ezek a rituálék – visszatérve a néphagyományra – segítettek az eligazodásban, hogy egyik szerepből a másikba átléphessünk, például amikor kendő kerül a lány fejére az egyértelműsíti és tudatosítja mind saját maga, mind a külvilág számára is, hogy férjes asszony. Mindannyiunknak rengeteg szerepe van az életben, de az, hogy váltogassuk őket, nem egyszerű, és ebben a rohanó világban össze is csúsznak. Volt egy kolléganőm, aki mindig azt mondta, hogy ha nehéz napja volt, egy megállóval előbb leszállt a buszról és hazasétált, hogy kicsit ki tudja szellőztetni a fejét. Nekem sokszor az is elég, hogy bezárom kulccsal a szoba ajtaját a kórházban. Persze, ez nem azt jelenti, hogy az ember nem gondolkodik, vagy nem áll mindig készenlétben, de a szerepeink között tudni kell különbséget tenni. Az, hogy énekesnő vagyok és hétvégén van 2-3 koncertem, szintén nagyban segít. Másik szerepben vagyok, egy másik oldalamat próbálom ki, ezáltal erőforrást, energiát kapok. Ha pedig sok koncertem van, akkor meg arra van szükségem, hogy még közelebb kerüljek az emberekhez és bemehessek a kórházba. Nekem nagyon sokat segít ez a kettősség.
- Sok mindent csinálsz, sok projektben veszel részt, mi van tervben még?
- Az év végi koncerteket még befejezzük, aztán jön a karácsony és egy kis pihenés. A Klárisok zenekarral készülőben van a következő lemezünk, már el is kezdtük összerakni, télen, kora tavasszal ezzel fogunk foglalkozni. És Bársony Bálinttal és a Hangszersimogatóval is az új lemezt tervezzük már, szóval produktív időszak áll előttünk.
- Kisgyerekes anyukaként azt tapasztalom, egyre jellemzőbb, hogy a gyerekekkel szakemberhez fordulnak pszichés vagy nevelési problémák miatt. Pszichológusként hogy látod, megfigyelhető-e tendenciózusan ennek egyik okaként a testi-lelki fejlődéshez elengedhetetlen zene, mondókázás, meseolvasás “szertartásainak” a hiánya?
- Megszűntek a nagycsaládok, ahol a nagyszülők mintául szolgáltak, hogyan is nevelje a fiatal pár a gyerekét. Régen még a mindennapok részei voltak az ölbéli játékok, a mondókázás, amiket anyánktól, nagyanyáinktól tanultunk. Most nincs egy ilyen minta, egyszerűen azért, mert messze lakunk egymástól, a szülők itt, a nagyszülők ott. Emiatt sok anya kívülről keresi a segítséget. Nem biztos, hogy azok az édesanyák, akikkel te találkozol, rossz anyák lennének, egyszerűen nincs egy olyan mintájuk, egy olyan tapasztalt személy körülöttük, aki mintát mutatna nekik. Az ölbéli játékok és a mesék nagyon jó kapcsolatteremtő, ma már azt mondjuk, fejlesztő eszközök. Elsősorban azért, mert mindenféle úton, több csatornán is ingert adnak a gyerekeknek: ölünkbe vesszük őket, szemükbe nézünk, simogatjuk őket, hallják, ahogy énekelünk, ők is elkezdenek énekelni, az éneklésre mozgással is válaszolnak, tehát egy komplex, az egész idegrendszert érintő kapcsolatteremtési folyamatról van szó. Az biztos, hogy a szokások, hagyományok elkopásával az anya-gyermek kapcsolat kialakítása is nehezebb.
- Ez nagyfokú tudatosságot és tanulást kíván a szülőktől is, hiszen hogyan is várható el, hogy természetesen érezzék magukat éneklés, mondókázás közben, ha már ők maguk sem voltak ennek részesei gyerekkorukban?
- Vizuális dominancia van, a youtube-videók korát éljük. Sokkal egyszerűbb odaadni a telefont a gyermek kezébe, de nem biztos, hogy ez a jó út. A közös éneklés és a táncolás segíti a mozgásfejlődést, befolyásolja a kognitív fejlődést, a mese beindítja a fantáziatevékenységet. Vissza kell tanítani az édesanyáknak, hogyan vehetnek részt ebben a folyamatban, s hogyan vonhatják be a gyerekeiket. Szülőként nekünk is aktivizálni kell magunkat ahhoz, hogy igazán jót tudjunk adni a gyerekeinknek.
- Mennyiben tükröződik a gyerekek viselkedésén a már említett “játékok” hiánya? Hogyan, milyen módszerekkel kelted fel az érdeklődésüket a koncerteken?
- A gyerekekben alapvetően megvan ez, genetikaliag örököljük, hogy fogékonyak vagyunk a fantáziatevékenységre, a mintha-játékra és a szerepjátékra. Óvodáskorban ezek a gyermek fő tevékenységei. Egy gyermekpszichodráma csoportban fontos, hogy ne legyen más inger, csak arra lehessen koncentrálni, hogy a fantáziavilágba tudja magát képzelni. Először is meg kell teremteni azt a közeget, ahol lehetősége nyílik arra, hogy szabadjára eressze a fantáziáját. Egy koncerten is nagyon fontos a jó helyszín. Manapság szokás, hogy vásárba szerveznek koncertet, ez nem túl ideális, hiszen egy ilyen környezetben ezerféle inger éri a gyermeket. De ilyenkor is meg kell próbálni egy picit közelebb hozni őket: engedni kell, hogy feljöjjenek a színpadra, hogy azt érezhessék, ők is részei a műsornak. Hiszek abban, hogy a közelség számít. Egy gyerekhez le kell guggolni, le kell térdelni, meg kell érinteni, vagy ölbe kell venni. Az, hogy messziről látja az énekest és a zenészeket a színpadon, nem fogja őt lekötni. Viszont, ha leguggolsz, ölbe veszed, játszol vele, az a szülő-gyerek kapcsolat mintáját hozza, és ez útmutatást ad a szülőknek is.
- Mit vetsz be azoknál, akiknek elkalandozik a figyelme?
- Szerepbe hozom őket. Biztos, hogy azt a gyereket fogom a legbátrabb legénynek választani, aki a legaktívabb és a legnehezebben leköthető a figyelme, hiszen ha kap egy feladatot, csakis arra fog koncentrálni. Megszabom a határokat és a kereteket, hogy az adott a szerepben mit kell csinálnia. Ha te vagy a bátor legény, akkor mész a lovacskádon, aztán legyőzöd a sárkányt, aztán együtt táncolsz a tündérlányokkal, átugrod a varázstüzet, stb. Ha feladatok elé állítom, nem lesz ideje kitekinteni. És nem is szeretne, hiszen beindul a fantáziatevékenység, elkezdődik a belső sztori, abból pedig nagyon nehéz kizökkenteni.
- A gyerekműsoraitokat nem csak a zenei minőség és igényesség jegyében, de a gyerekpszichológiai tapasztalataid beépítésével állítjátok össze. Mikor és hogyan született meg a fejedben a koncepció, hogy a zenét és a pszichológiát ilyen formában összehozd?
- A FolkEurópa Kiadó 2012-ben (akkoriban Klári a Makám énekesnője volt – a szerk.) keresett meg azzal, hogy ha már gyerekpszichológus vagyok, készíthetnék egy gyereklemezt. Akkor már egyértelmű volt, hogy a gyermekpszichodráma alapjait fogom a felhasználni, és a mesére fogok építeni a koncerteken. Az első lemezemet, a Szerelemcsütörtök, dobszerdát, majd a másodikat, a Kerekégenjárót is úgy alakítottam ki, hogy az ismert gyermekdalaink, mondókáink egymás mellé fűzésével alakul ki a klasszikus tündérmese, így a mese megfelelő pontjára helyezve értelmet nyernek a mindenki által ismert népdalaink szövegei. Mindenképpen népzenei alapot szerettem volna és az elképzeléseimnek kedvezett az is, hogy a zenekarom, a Klárisok zenekar tagjai sokoldalú zenészek. Eredics Dávid és Buzás Attila a Söndörgő együttes tagjai, a délszláv zene jó ismerői, Porteleki Áron pedig a népzene mellett a jazzből is merítkezik, ezáltal nagyon nagy eszköztárunk lett ahhoz, hogy zeneileg is meg tudjuk teremteni az adott meseszituációt. A gyerekek könnyedén bele tudják magukat képzelni a szerepbe. A koncertjeinken van egy hangszerbemutató rész, amikor megállítjuk a mesét és a zenészek bemutatják, elmesélik, hogy mi van a kezükben, honnan való egy-egy hangszer, stb. Nem csak a gyerekek, de a szülők is tátott szájjal szokták hallgatni, sőt van, hogy vissza is kérdeznek. És ha véletlenül elfelejtjük megszólaltatni az adott hangszert, szólnak is, hogy hahó, a csellótambura még nem volt. A szülők egyre nyitottabbak arra, hogy igényes produkciót hallgassanak, olyat, ami kicsit összetettebb annál, mint hogy gépi alapra felénekelnek valamit.
- A Kende Hanna-féle gyermekpszichodráma módszer ad útmutatást. Mi ennek a lényege?
- Az alapja a mese, a fantáziatevékenység és a szerepjáték, ami óvodás és kisiskolás korban természetes a gyerekeknél, a módszer ezt használja ki, erre építi a terápiát. Ez tulajdonképpen egy kiscsoportos foglalkozás, ahol a gyerekek szerepet választanak, mindig olyat, ami számukra a legfontosabb az adott pillanatban, majd együtt játsszuk el a mesét. A terápiás folyamat lényege, hogy a gyermek a „csodavilágban”, a szimbolikus térben élheti meg az őt foglalkoztató problémákat, kijátszhatja azokat.
- Hogy látod a zeneterápia helyzetét itthon? Mennyire van lehetőség kiegészítő terápiaként alkalmazni a hazai intézményekben?
- A zeneterápia egyre jobban kibontakozó terápiás módszer. A Bethesda Gyermekkórház Gyermekrehabilitációs Osztályán a zene hatásmechanizmusait használjuk ki a zeneterápiás foglalkozásokon. A zene az agyféltekék optimális, kiegyensúlyozott aktivizálása révén hasznos transzferhatásokat indukál, emocionális hatásai révén memóriafejlesztő hatással rendelkezik, és az idegrendszer jutalmazó rendszerén keresztül érzelmi többletet is nyújt. Tehát egy mozgásában vagy beszédében akadályozott gyermeknél a zeneterápiás foglalkozás során, a zene segítségével az idegrendszer bizonyos részének ingerlésével segíthetjük a mozgásfejlődést vagy a beszédindítást. A zeneterápiának ez a vonala, ahol a zenei fejlesztés kognitív transzferhatásait igyekszünk kihasználni (figyelem, memória, végrehajtó funkciók, mozgáskoordináció stb. fejlesztése) Magyarországon még gyerekcipőben jár. De szorongásoldásra, önismereti folyamatokra, időskori gondozásban, vagy autizmusfejlesztésben is használjuk, ez elég jól működik itthon. A Bethesda Gyermekkórházban neuropszichológus kolléganőmmel, Szegleti Gabriellával néhány éve kezdtük el a rehabilitációban központi idegrendszeri sérültek vagy égési sérültek fejlesztésében használni ezt a terápiás módszert, és szerencsére egyre többen, a gyógypedagógia területről is érdeklődnek iránta.
- Van-e olyan zeneterápiás élményed, amely mély nyomot hagyott benned és szívesen megosztanád?
- Mi a rehabilitációban dolgozunk, ami egy komplex folyamat, ennek csak egy része a zeneterápia. Nem jelenthetjük ki, hogy a zeneterápia volt az egyetlen, ami segített. Egy heti rendszerességű zeneterápiás foglalkozásról van szó, ami azért is fontos, mert a gyerekek a sok egyéni fejlesztés mellett végre egy közösségi eseményen is részt vehetnek. A zenének az önjutalmazó rendszerre tett hatását is kihasználjuk: a zene tulajdonképpen ugyanazokat a neurotranszmittereket vagy a köznyelvben „boldogsághormonokat” szabadítja fel, amit a kábítószer. Endorfin és dopamin szabadul fel, ezáltal eufóriát érzünk. Tehát az önjutalmazó rendszert aktiválja, és így a gyerekeknek sokkal jobb kedvük is lesz ebben a nagyon nehéz rehabilitációs folyamatban. Azoknál a gyerekeknél, akik egy baleset vagy agyvérzés következtében a beszédközpontot is érintő bénulást szenvednek, az ismert népdalokat hívjuk segítségül. Ez segíthet a beszédindításban. Kolléganőmmel hétről hétre tapasztaljuk a zeneterápia pozitív hatásait, hétről hétre látható a változás a gyerekeken. Van egy kislány, aki agyvérzés következtében féloldali bénulásban szenvedett és rehabilitációs folyamat alatt egyre jobban visszatért a mozgásképessége. Rengeteg ideig csak az egyik kezét használta, hiszen a másik keze bénult volt. Mindig egykezes hangszert választott, óriási öröm volt, amikor kétkezes hangszerért nyúlt. Nem mi erőltettük rá, ő mondta, “most már tudok azon játszani, kérem szépen azt a dobot”. Ezek nagy sikerélmények.
- A Bethesda Gyermekkórház Egészségszövők címmel nemrég saját terápiás könyvet adott ki, amelynek te vagy az egyik szerkesztője. Kinek az ötlete volt ez a könyv és mi a célja?
- Azt tapasztaltam, hogy a kórházban töltött időt nem csak a gyerekek, de a szülők is nagyon nehezen élik meg. Ismeretlen helyzetbe kerülnek a kórházban, nem tudják úgy gyakorolni a szülői kompetenciájukat, ahogyan otthon. Szerettünk volna egy olyan eszközt létrehozni, amivel sokkal könnyebben teremtenek kapcsolatot a gyerekeikkel pl. az intenzív osztályon is. A szülő ugyanolyan negatív és beszűkült tudatállapotban van, mint a gyerek, az se jut eszébe milyen mesét mondjon, hiszen azzal foglalkozik, hogy életben marad-e a gyereke, vagy sem. Viszont, ha a kezükbe tudunk adni egy könyvet, az már nagyon nagy segítség. Eleinte A4-es papírokra nyomtattam azokat a meséket, amelyekről azt gondoltam, hogy segíthetnek. Tehát az én ötletem volt, hogy dolgozzunk mesékkel, de a kórházunk kommunikációs vezetője, Bese Nóra ösztönzött arra, hogy miért nem csinálunk belőle egy könyvet, főigazgatónk Dr. Velkey György pedig támogatott ebben. Szegleti Gabriellával és Sorompó Anettel válogattuk össze a meséket, és ami még fontos, hogy az illusztrációk is házon belül készültek: Anett és Németh Zsófia kolléganőink festették őket. A könyvben varázsfák is szerepelnek, melyeknek ágaira dolgozóink fényképeit tettük. Minden osztály orvosai, nővérei megjelennek benne. Azzal, hogy a mesevilágba kerültek a dolgozók is, kevésbé lesznek félelemkeltőek a gyerekek számára. A könyveket minden, nálunk hosszabb időt eltöltő gyerek megkapja. A nővér adja át nekik, aki szintén negatív szereplő, hiszen ő szúrja meg, ő vesz vért a gyerekektől, ezáltal viszont pozitív szerepbe kerül, hiszen egy ajándékkal indít. Megmutatjuk nekik a könyvben, hogy ez a doktor fogja őket megoperálni, így kevésbé szoronganak a műtét előtt, és az ébredés is sokkal könnyebb lesz.
- Hazaviszed a munkád?
- Szupervízióra mindenképp szükség van: azaz, hogy egy tapasztaltabb, idősebb kollégának elmondhassuk a nehézségeket, elakadásokat. Másrészről, a Bethesda Gyermekkórházban nagyon jó csapat van, és egy jó csapatban könnyebb megosztani a terheket is, ha elakad vagy nehézségekbe ütközik az ember. Szerintem az uniformis, a fehér köpeny is segít. A kórházi „varázsvilágban” felveszem a köpenyt, a kórházban pszichológus vagyok, aztán leveszem, és ezzel ezt a szerepet is leteszem. Ezek a rituálék – visszatérve a néphagyományra – segítettek az eligazodásban, hogy egyik szerepből a másikba átléphessünk, például amikor kendő kerül a lány fejére az egyértelműsíti és tudatosítja mind saját maga, mind a külvilág számára is, hogy férjes asszony. Mindannyiunknak rengeteg szerepe van az életben, de az, hogy váltogassuk őket, nem egyszerű, és ebben a rohanó világban össze is csúsznak. Volt egy kolléganőm, aki mindig azt mondta, hogy ha nehéz napja volt, egy megállóval előbb leszállt a buszról és hazasétált, hogy kicsit ki tudja szellőztetni a fejét. Nekem sokszor az is elég, hogy bezárom kulccsal a szoba ajtaját a kórházban. Persze, ez nem azt jelenti, hogy az ember nem gondolkodik, vagy nem áll mindig készenlétben, de a szerepeink között tudni kell különbséget tenni. Az, hogy énekesnő vagyok és hétvégén van 2-3 koncertem, szintén nagyban segít. Másik szerepben vagyok, egy másik oldalamat próbálom ki, ezáltal erőforrást, energiát kapok. Ha pedig sok koncertem van, akkor meg arra van szükségem, hogy még közelebb kerüljek az emberekhez és bemehessek a kórházba. Nekem nagyon sokat segít ez a kettősség.
- Sok mindent csinálsz, sok projektben veszel részt, mi van tervben még?
- Az év végi koncerteket még befejezzük, aztán jön a karácsony és egy kis pihenés. A Klárisok zenekarral készülőben van a következő lemezünk, már el is kezdtük összerakni, télen, kora tavasszal ezzel fogunk foglalkozni. És Bársony Bálinttal és a Hangszersimogatóval is az új lemezt tervezzük már, szóval produktív időszak áll előttünk.
|
Hogyan válasszunk értékes zenés programot a gyerekeknek?
Varga Veronika, papageno.hu, 2018.05.27. Az eredeti vcikk online olvasható itt: https://papageno.hu/intermezzo/2018/05/hogyan-valasszunk-ertekes-zenes-programot-a-gyerekeknek/ |
|
Az ENSZ 1954-ben tartott közgyűlésének javaslatára a világ összes országában megünneplik a gyermekeket. A gyermeknap kezdeményezése, mely az ENSZ megfogalmazásában a gyerekek jólétét szolgáló küzdelmekről, a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértéséről szóló ünnep, Törökországból ered. Magyarországon, 1950 óta egy napig tart a gyermeknap, amit május utolsó vasárnapján ünnepelünk.
Nem csak a gyermeknap alkalmából kerülnek a figyelem központjába a gyermekeknek szóló zenés produkciók. A szülők nagy hangsúlyt fektetnek a kicsik kreatív, sokoldalú nevelésére, melyben a zenés, énekes foglalkozások reneszánszukat élik – emellett általánosan elfogadott és bizonyított tény, hogy a zene mindig is pozitív hatással volt a gyermekek személyiségének és intelligenciájának fejlődésére. A műfaj iránti kitüntetett és mindenkori érdeklődés pedig egyre több zenészt motivál gyermekműsorok, gyermekeknek szóló tematikus koncertek létrehozására, melyek rendkívül széles skáláját mutatják be a minőségi, fantáziadús és élményszerű zenei előadásoknak, azonban gyakran ütközünk csupán gazdaságilag ügyesen megszervezett, igen kevés művészi értéket hozzáadó műsorokba is. A kérdés az, hogy egy zeneileg kevésbé éleslátású szülő képes-e különbséget tenni a színvonalas és a silány programok között?
Az utóbbi évek zeneileg és tartalmilag egyik legnívósabb gyermekeknek szóló műsora a Klárisok mesekoncert, melyben a magyar világzenei és népzenei műfaj kiemelkedő és sokoldalú zenészei dolgoznak együtt. A mesekoncert zenei anyaga pedig olyan különleges hangzásokkal teli, melyet nem csak a gyerekek, de a felnőttek is örömmel hallgathatnak. A Klárisokról és a gyermekműsorok jelenlegi állapotáról Buzás Attilával, a Klárisok egyik tagjával beszélgettünk.
– Milyen céllal és kikből alakult a Klárisok mesezenekar?
– Az alapötlet Korzenszky Kláráé, pontosabban Liber Endre vetette fel Klárának, hogy énekesként és gyermekpszichológusként megpróbálkozhatna egy gyereklemez elkészítésével. Az első album dalainak megírásában elsősorban Eredics Dávid volt Klári segítségére, akivel akkoriban a Makám zenekarban játszottak együtt, illetve Porteleki Áron, akivel szintén régi barátság fűzte őket össze. Εkkor még számos közreműködő is (Bolya Mátyás, Zimber Ferenc, Kiss Krisztián, Lelkes András, Salamon Soma, Kuczera Barbara, Kálloy Molnár Péter, a Söndörgő) szerepelt, valamint én is játszottam a lemezen, a Söndörgő színeiben. A Klárisok zenekar jelenleg ebben a négyes felállásban működik. Mindkét albumon hallható az egyedülálló orgánummal rendelkező Kálloy Molnár Péter és Eredics Dávid két kislánya, akik mondókáikkal színesítik a lemezeket.
– Miben különbözik a Klárisok a többi, számos gyerekeknek szóló produkciótól?
– Tényleg számtalan olyan zenekar, társulat van ma Magyarországon, akik gyerekelőadásokat játszanak, erősen változó minőségben, különböző megoldásokat alkalmazva. A Klárisok mesekoncertekben elsősorban Klára gyermekpszichológusi tudása és tapasztalata az, ami különlegesen erőssé, közvetlenné tudja tenni ezeket a koncerteket. Nagy hangsúlyt fektetünk a zenei minőségre illetve igényességre is, egészen a koncertek technikai megszólalásáig. Erre a négy zenész több évtizedes zeneszerzői és előadói gyakorlata ad garanciát.
– Milyen zenei elemeket hordoz a műsor egésze?
– Az említett gyerekdalok és népdalok elsősorban a magyar hagyományokból merítkeznek. A zenei kíséretben azonban merészebben nyúlunk más népek hangszereihez, dallamaihoz is, illetve zenei tapasztalataink alapján olykor saját kompozíciókat alkalmazunk. A hangszerelésekben is törekszünk a változatosságra, így kerül például egy eredetileg gyimesi népdal kíséretébe csellótambura, tapan, török szaz vagy éppen bolgár kaval.
– Hogy zajlik pontosan egy mesébe ágyazott interaktív gyermekkoncert?
– A dolog lényege az, hogy az ismert gyermekdalokat és népdalokat olyan történetre fűzzük fel, ahol a dalok eredeti funkciójukban jelennek meg. A gyerekekkel közösen, az énekek segítségével játsszuk el szituációkat, így kerekedik ki a mese. Mindenkit bevonunk, akinek van kedve játszani. Bárkiből lehet tündérleány, hős vitéz, paripa, csillag, sárkány vagy palota kapuja. A gyerekek rengeteget és nagyon jól használják a képzeletüket. A műsor egy pontján mindig megállunk egy kicsit, hogy a hangszereket megmutathassuk nekik, ezzel bővítve a zenei ismereteik
– Szerinted milyen alapvető elvárásaink legyenek a gyerekekhez szóló produkciókkal kapcsolatban, ha a célunk a zene által nevelni, gazdagítani a gyerekeinket?
– Zenészként és két gyermek édesapjaként sokszor felmerült már bennem ez a kérdés. Sajnos ebben a műfajban könnyű belebotlani olyan minőségében silány, de még pedagógiai szempontből is megkérdőjelezhető produkciókba, amelyek kifejezetten károsak lehetnek. Nem is beszélve arról, ha sokan úgy adják népdalfeldolgozásra a fejüket, hogy az alapismereteik nem elégségesek ahhoz, hogy ezekből a zenei kincsekből ugyanolyan értékes saját kompozíciókat hozzanak létre. Azt gondolom, hogy zeneileg biztos alapokon kell állniuk ezeknek az előadásoknak. A műsort nagyon tudatosan kell felépíteni, és mindenképp szükséges, hogy az előadók, különösen a frontember jól tudjon bánni a gyerekekkel. Hiszen – ahogyan Sebő Ferenc szokta mondani – a gyerekek csak kicsik, de nem hülyék, és igenis észreveszik a minőséget. De ha értéktelen dolgokkal tömjük tele a fejüket, egy idő után sikeresen ki tudjuk irtani belőlük a minőség észlelésének képességet.
Nem csak a gyermeknap alkalmából kerülnek a figyelem központjába a gyermekeknek szóló zenés produkciók. A szülők nagy hangsúlyt fektetnek a kicsik kreatív, sokoldalú nevelésére, melyben a zenés, énekes foglalkozások reneszánszukat élik – emellett általánosan elfogadott és bizonyított tény, hogy a zene mindig is pozitív hatással volt a gyermekek személyiségének és intelligenciájának fejlődésére. A műfaj iránti kitüntetett és mindenkori érdeklődés pedig egyre több zenészt motivál gyermekműsorok, gyermekeknek szóló tematikus koncertek létrehozására, melyek rendkívül széles skáláját mutatják be a minőségi, fantáziadús és élményszerű zenei előadásoknak, azonban gyakran ütközünk csupán gazdaságilag ügyesen megszervezett, igen kevés művészi értéket hozzáadó műsorokba is. A kérdés az, hogy egy zeneileg kevésbé éleslátású szülő képes-e különbséget tenni a színvonalas és a silány programok között?
Az utóbbi évek zeneileg és tartalmilag egyik legnívósabb gyermekeknek szóló műsora a Klárisok mesekoncert, melyben a magyar világzenei és népzenei műfaj kiemelkedő és sokoldalú zenészei dolgoznak együtt. A mesekoncert zenei anyaga pedig olyan különleges hangzásokkal teli, melyet nem csak a gyerekek, de a felnőttek is örömmel hallgathatnak. A Klárisokról és a gyermekműsorok jelenlegi állapotáról Buzás Attilával, a Klárisok egyik tagjával beszélgettünk.
– Milyen céllal és kikből alakult a Klárisok mesezenekar?
– Az alapötlet Korzenszky Kláráé, pontosabban Liber Endre vetette fel Klárának, hogy énekesként és gyermekpszichológusként megpróbálkozhatna egy gyereklemez elkészítésével. Az első album dalainak megírásában elsősorban Eredics Dávid volt Klári segítségére, akivel akkoriban a Makám zenekarban játszottak együtt, illetve Porteleki Áron, akivel szintén régi barátság fűzte őket össze. Εkkor még számos közreműködő is (Bolya Mátyás, Zimber Ferenc, Kiss Krisztián, Lelkes András, Salamon Soma, Kuczera Barbara, Kálloy Molnár Péter, a Söndörgő) szerepelt, valamint én is játszottam a lemezen, a Söndörgő színeiben. A Klárisok zenekar jelenleg ebben a négyes felállásban működik. Mindkét albumon hallható az egyedülálló orgánummal rendelkező Kálloy Molnár Péter és Eredics Dávid két kislánya, akik mondókáikkal színesítik a lemezeket.
– Miben különbözik a Klárisok a többi, számos gyerekeknek szóló produkciótól?
– Tényleg számtalan olyan zenekar, társulat van ma Magyarországon, akik gyerekelőadásokat játszanak, erősen változó minőségben, különböző megoldásokat alkalmazva. A Klárisok mesekoncertekben elsősorban Klára gyermekpszichológusi tudása és tapasztalata az, ami különlegesen erőssé, közvetlenné tudja tenni ezeket a koncerteket. Nagy hangsúlyt fektetünk a zenei minőségre illetve igényességre is, egészen a koncertek technikai megszólalásáig. Erre a négy zenész több évtizedes zeneszerzői és előadói gyakorlata ad garanciát.
– Milyen zenei elemeket hordoz a műsor egésze?
– Az említett gyerekdalok és népdalok elsősorban a magyar hagyományokból merítkeznek. A zenei kíséretben azonban merészebben nyúlunk más népek hangszereihez, dallamaihoz is, illetve zenei tapasztalataink alapján olykor saját kompozíciókat alkalmazunk. A hangszerelésekben is törekszünk a változatosságra, így kerül például egy eredetileg gyimesi népdal kíséretébe csellótambura, tapan, török szaz vagy éppen bolgár kaval.
– Hogy zajlik pontosan egy mesébe ágyazott interaktív gyermekkoncert?
– A dolog lényege az, hogy az ismert gyermekdalokat és népdalokat olyan történetre fűzzük fel, ahol a dalok eredeti funkciójukban jelennek meg. A gyerekekkel közösen, az énekek segítségével játsszuk el szituációkat, így kerekedik ki a mese. Mindenkit bevonunk, akinek van kedve játszani. Bárkiből lehet tündérleány, hős vitéz, paripa, csillag, sárkány vagy palota kapuja. A gyerekek rengeteget és nagyon jól használják a képzeletüket. A műsor egy pontján mindig megállunk egy kicsit, hogy a hangszereket megmutathassuk nekik, ezzel bővítve a zenei ismereteik
– Szerinted milyen alapvető elvárásaink legyenek a gyerekekhez szóló produkciókkal kapcsolatban, ha a célunk a zene által nevelni, gazdagítani a gyerekeinket?
– Zenészként és két gyermek édesapjaként sokszor felmerült már bennem ez a kérdés. Sajnos ebben a műfajban könnyű belebotlani olyan minőségében silány, de még pedagógiai szempontből is megkérdőjelezhető produkciókba, amelyek kifejezetten károsak lehetnek. Nem is beszélve arról, ha sokan úgy adják népdalfeldolgozásra a fejüket, hogy az alapismereteik nem elégségesek ahhoz, hogy ezekből a zenei kincsekből ugyanolyan értékes saját kompozíciókat hozzanak létre. Azt gondolom, hogy zeneileg biztos alapokon kell állniuk ezeknek az előadásoknak. A műsort nagyon tudatosan kell felépíteni, és mindenképp szükséges, hogy az előadók, különösen a frontember jól tudjon bánni a gyerekekkel. Hiszen – ahogyan Sebő Ferenc szokta mondani – a gyerekek csak kicsik, de nem hülyék, és igenis észreveszik a minőséget. De ha értéktelen dolgokkal tömjük tele a fejüket, egy idő után sikeresen ki tudjuk irtani belőlük a minőség észlelésének képességet.
|
Zenével és mesével gyógyítja a gyerekeket Korzenszky Klára pszichológus, énekesnő
Tóth Judit, NLCafé, 2017.12.26. Fotó: Deák Vera Az eredeti cikk online olvahsató itt: https://www.nlcafe.hu/ezvan/20171226/zenevel-es-mesevel-gyogyitja-a-gyerekeket-korzenszky-klara-pszichologus-enekesno/ |
|
Klárival a Bethesda Kórházban találkoztam először, ahol gyermekpszichológusként dolgozik. Már akkor az jutott eszembe róla, olyan mint egy mesebeli hercegnő, csak díszes palást helyett fehér köpeny van rajta. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy a mese tényleg központi szerepet játszik az életében.
Vasárnap délelőtt a Kolosy tér környéki utcákon van olyan, aki már a karácsonyfát cipeli haza, más egy helyben állva, arcát a nap felé fordítva, a járda közepén élvezi a melengető, téli napfényt. Mi azonban másfelé indulunk, magunk mögött hagyjuk az álmos óbudai utcákat, és a picinyke Tündérkert közösségi térben belépünk meseország kapuján. Sárkány ellen harcolunk, fénylő csillagokként segítjük a bátor legényt, és a végén hetedhét országra szóló lakodalmat is csapunk. Mindez a Klárisok zenekar mesekoncertjén, melynek a gyerekek és a lelkes szülők legalább annyira főszereplői, mint az együttes tagjai. Korzenszky Klári énekesnő a hétköznapokban a Bethesda Gyermekkórházban dolgozik gyermekpszichológusként. A két világ látszólag távol áll egymástól, a valóságban azonban nagyon is közel. A nézők is főszereplői az előadásnak
„Klasszikus zenészként indultam, sokáig fuvolistának készültem, de aztán elkezdtem népzenét tanulni az Óbudai Népzenei Iskolában, és néptáncolni a Bihari Táncegyüttesben, majd a Bartók Táncegyüttesben, és ez sokkal jobban tetszett. A klasszikus zenét valahogy nagyon magányos dolognak éreztem, míg a népzene világában igazi közösségre leltem. Egy néptánccsoport tagjának lenni szerintem életérzés.” Klári húsz évig táncolt, majd elkezdett gyerekcsoportokat is vezetni, már akkor érezte, hogy megtalálja a hangot a gyerekekkel. Az énekesi karrierje is szépen alakult, még kiskamaszként a zeneiskolában alakította meg első népzenei együttesét, később a Tűz Lángja zenekarban moldvai dalokat énekelt, majd következett a Ghymes és a Makám, ez utóbbinak nyolc évig volt énekese. Idén februárban azonban elbúcsúzott a Makámtól, úgy döntött, ideje, hogy a saját útját járja. A kórházi munkája mellett, a Klárisok zenekarban (Buzás Attila, Eredics Dávid és Porteleki Áron zenésztársakkal) és a Hangszersimogató produkcióban (Bársony Bálinttal és zenekarával) is énekel. Az éneklés azonban önmagában nem fejezi ki pontosan Klári szerepét ezekben a produkciókban, ugyanis nemcsak énekesnőként van jelen, de az interaktív előadásokban, a gyermekpszichodráma alapjaira építve, a gyerekekkel együtt alakítja az előadást. A Klárisokkal a koncert során egy mesét játszanak el, melynek történetére vannak felfűzve a dalok, a Hangszersimogatóban pedig a hangszerek világában barangolnak, de nemcsak távolról ismerkednek velük, a gyerekek ki is próbálhatják azokat.
Együtt énekel a család
Több interjúban is szerették volna már kicsikarni Kláritól a választ, hogy a két szerep, a pszichológus és az énekes közül melyik áll közelebb hozzá. Ő azonban nem tud választani a kettő közül, mert azok szervesen kiegészítik egymást. A kórházban pszichológusként a zenét hívja segítségül bizonyos terápiákhoz, énekesként pedig a pszichológiai tudását kamatoztatja a mesekoncertek során. „2012-ben kért fel egy kiadó arra, hogy készítsek egy gyerekeknek szóló lemezt, akkor próbálkoztam először azzal, hogy összehozzam a gyermekpszichodrámát és a népzenét.” A Szerelemcsütörtök, dobszerda, majd az idei Kerekégenjáró című albumon ismert gyerekdalaink vannak a klasszikus népmese fonalára felfűzve. Ezeket a dalokat mindannyian ismerjük, de eredeti funkciójukról már nem sokat tudunk. A jól ismert Cickom, cickom című dal például egy leánykérés alkalmával hangzik el, a Süss fel nap pedig akkor, mikor sötétségbe borul a világ, és az emberek szeretnék visszakapni a fényt. „A zene jó feszültségoldó és kapcsolatteremtő eszköz, de úgy érzem, hogy mára már sokat vesztett eredeti szerepeiből, és leginkább csak a színpadon van jelen. Pedig minden művészeti ágnak volt valami funkciója egykor. Az éneklésnek például az, hogy kiadják a bánatukat vagy közösséget teremtsenek általa.”
Klári számára a dalválasztásnál az is nagyon fontos szempont volt, hogy olyan dalokat keressen, melyeket mindenki ismer, és a szülők is könnyen együtt tudják énekelni azokat a gyerekkel. A közös éneklésnek számos, tudományosan is igazolható pozitív hatása van. Ezt személyes tapasztalatok alapján is megerősíthetem. A lemezt hallgatva, nem tudtam megállni, hogy ne énekeljem én is dalokat. Kisfiam ezt nagy örömmel fogadta, még akkor is, ha nekem messze nincs olyan hangom, mint Klárinak. De a hétköznap esti, spontán mesebuliban ezt egyáltalán nem számított.
A nindzsa menőbb, mint a királyfi
Klári a kórházi és színpadi munkája mellett gyermekpszcihodráma foglalkozásokat is tart a Mesemúzeumban. Ezeken a foglalkozásokon a gyerekek a saját képzeletük útján varázsolódnak bele a mesébe, ők alakítják a történetet és választanak maguknak hősöket is. „A kislányok még mindig királylányokká vagy tündérekké változnak a legszívesebben. A kisiskolás fiúk között azonban a szuperhősök és a nindzsák népszerűbbek, mint a királyfiak. A 21. században ez persze természetes, de ez nem is baj, hiszen a funkció ugyanaz, egy csodálatos képességekkel rendelkező főhőssel való azonosulás, és a hős útjának bejárása. A közös alkotási folyamat a gyerekek személyiségét, alkalmazkodóképességét is fejleszti, hisz itt például kicsiben kipróbálhatják, milyen az, ha más akarata érvényesül.” A szülők általában akkor keresik meg őket, ha például a gyereknek valami nehézsége van az iskolában, vagy ha kistestvér született, de a módszer bármiféle szorongás vagy viselkedésprobléma esetén segíthet. A 12 alkalom letelte után a szakemberek számára több síkon is dekódolható a változás. „Például, ha az első alkalommal egy próbatétel leküzdéséhez a gyerek még választ magának egy felnőtt segítőt, de a végén már eljut oda, hogy egyedül is meg tudja oldani. De pozitív változást jelez az is, ha egy gyerek például sokáig beleragad egy szerepbe, és minden egyes alkalommal ugyanazt játssza, majd egyszer csak tud már váltani.”
Zeneterápia a kórházban
Klári a Bethesda kórház Gyermekrehabilitációs osztályán főként központi idegrendszeri és égési sérült gyermekekkel foglalkozik. A rehabilitáció kiemelten fontos részét képezik a csoportos zeneterápiás foglalkozások, melyek során a játékos feladatok segítségével például a gyerekek memóriáját vagy mozgáskoordinációját fejlesztik. A zene segítségével a gyerekek, még ha adott esetben a baleset következtében beszélni nem is tudnak, a zenével kommunikálhatnak, és a jól ismert gyerekdalok a beszéd újratanulásában is nagy segítségükre lehetnek. Ha egy gyermek baleset következtében egyik napról a másikra mozgásképtelenné válik, sok más nehézség mellett az elszigeteltség érzésével is meg kell küzdenie. A zene ezt is oldhatja, és a közös foglalkozásokon a csoporthoz tartozás örömteli élményét is újra megélhetik. Klári a meséket is gyakran használja a kórházban. Az intenzív osztályon fekvő gyerekeknek olyan segítő meséket olvas fel, melyekkel a betegek végigjárhatják a szereplők útját és azonosulhatnak velük, ami ebben a nehéz életszakaszban kapaszkodót jelenthet számukra.
Barátok és apró rituálék
Klári kórházi munkája egy kívülálló számára elképesztő lelki tehertételnek tűnik, mely során a halállal is sokkal gyakrabban találkozik, mint egy átlagember. „Sokat segíti, hogy orvos édesapám révén a kórház gyerekkorom óta jól ismert közeg számomra. Sokat jártunk be hozzá, láttuk közelről, hogy néz ki például a mentő, elmesélte, mik történtek bent, és úgy voltam szocializálva, hogy már gyerekként is az élet természetes részeként tekintettem a halálra.” Klári a kórházi munkájára feladatként tekint, épp ezért, mint mondja, nem gyöngülhet el, hisz hogyan is tudna akkor segítséget nyújtani egy szülőnek, akinek gyermeke élet és halál között lebeg. „Azt, hogy egy kisgyermek váratlanul meghal, természetesen nehéz feldolgozni. Mindez a kollégák nélkül, akik közül többekkel baráti viszonyba is vagyok, nagyon nehéz lenne. De fontosak az apró rituálék is, az például, hogy bemegyek a kórházba, felveszem a köpenyem, ha végeztem leveszem, vagy elfordítom a kulcsot a zárban. Ezekkel a hétköznapi, apró mozdulatokkal én szimbolikusan leteszem a benti problémákat is, és ez segít abban is, hogy kiléphessek a saját életembe.”
Vasárnap délelőtt a Kolosy tér környéki utcákon van olyan, aki már a karácsonyfát cipeli haza, más egy helyben állva, arcát a nap felé fordítva, a járda közepén élvezi a melengető, téli napfényt. Mi azonban másfelé indulunk, magunk mögött hagyjuk az álmos óbudai utcákat, és a picinyke Tündérkert közösségi térben belépünk meseország kapuján. Sárkány ellen harcolunk, fénylő csillagokként segítjük a bátor legényt, és a végén hetedhét országra szóló lakodalmat is csapunk. Mindez a Klárisok zenekar mesekoncertjén, melynek a gyerekek és a lelkes szülők legalább annyira főszereplői, mint az együttes tagjai. Korzenszky Klári énekesnő a hétköznapokban a Bethesda Gyermekkórházban dolgozik gyermekpszichológusként. A két világ látszólag távol áll egymástól, a valóságban azonban nagyon is közel. A nézők is főszereplői az előadásnak
„Klasszikus zenészként indultam, sokáig fuvolistának készültem, de aztán elkezdtem népzenét tanulni az Óbudai Népzenei Iskolában, és néptáncolni a Bihari Táncegyüttesben, majd a Bartók Táncegyüttesben, és ez sokkal jobban tetszett. A klasszikus zenét valahogy nagyon magányos dolognak éreztem, míg a népzene világában igazi közösségre leltem. Egy néptánccsoport tagjának lenni szerintem életérzés.” Klári húsz évig táncolt, majd elkezdett gyerekcsoportokat is vezetni, már akkor érezte, hogy megtalálja a hangot a gyerekekkel. Az énekesi karrierje is szépen alakult, még kiskamaszként a zeneiskolában alakította meg első népzenei együttesét, később a Tűz Lángja zenekarban moldvai dalokat énekelt, majd következett a Ghymes és a Makám, ez utóbbinak nyolc évig volt énekese. Idén februárban azonban elbúcsúzott a Makámtól, úgy döntött, ideje, hogy a saját útját járja. A kórházi munkája mellett, a Klárisok zenekarban (Buzás Attila, Eredics Dávid és Porteleki Áron zenésztársakkal) és a Hangszersimogató produkcióban (Bársony Bálinttal és zenekarával) is énekel. Az éneklés azonban önmagában nem fejezi ki pontosan Klári szerepét ezekben a produkciókban, ugyanis nemcsak énekesnőként van jelen, de az interaktív előadásokban, a gyermekpszichodráma alapjaira építve, a gyerekekkel együtt alakítja az előadást. A Klárisokkal a koncert során egy mesét játszanak el, melynek történetére vannak felfűzve a dalok, a Hangszersimogatóban pedig a hangszerek világában barangolnak, de nemcsak távolról ismerkednek velük, a gyerekek ki is próbálhatják azokat.
Együtt énekel a család
Több interjúban is szerették volna már kicsikarni Kláritól a választ, hogy a két szerep, a pszichológus és az énekes közül melyik áll közelebb hozzá. Ő azonban nem tud választani a kettő közül, mert azok szervesen kiegészítik egymást. A kórházban pszichológusként a zenét hívja segítségül bizonyos terápiákhoz, énekesként pedig a pszichológiai tudását kamatoztatja a mesekoncertek során. „2012-ben kért fel egy kiadó arra, hogy készítsek egy gyerekeknek szóló lemezt, akkor próbálkoztam először azzal, hogy összehozzam a gyermekpszichodrámát és a népzenét.” A Szerelemcsütörtök, dobszerda, majd az idei Kerekégenjáró című albumon ismert gyerekdalaink vannak a klasszikus népmese fonalára felfűzve. Ezeket a dalokat mindannyian ismerjük, de eredeti funkciójukról már nem sokat tudunk. A jól ismert Cickom, cickom című dal például egy leánykérés alkalmával hangzik el, a Süss fel nap pedig akkor, mikor sötétségbe borul a világ, és az emberek szeretnék visszakapni a fényt. „A zene jó feszültségoldó és kapcsolatteremtő eszköz, de úgy érzem, hogy mára már sokat vesztett eredeti szerepeiből, és leginkább csak a színpadon van jelen. Pedig minden művészeti ágnak volt valami funkciója egykor. Az éneklésnek például az, hogy kiadják a bánatukat vagy közösséget teremtsenek általa.”
Klári számára a dalválasztásnál az is nagyon fontos szempont volt, hogy olyan dalokat keressen, melyeket mindenki ismer, és a szülők is könnyen együtt tudják énekelni azokat a gyerekkel. A közös éneklésnek számos, tudományosan is igazolható pozitív hatása van. Ezt személyes tapasztalatok alapján is megerősíthetem. A lemezt hallgatva, nem tudtam megállni, hogy ne énekeljem én is dalokat. Kisfiam ezt nagy örömmel fogadta, még akkor is, ha nekem messze nincs olyan hangom, mint Klárinak. De a hétköznap esti, spontán mesebuliban ezt egyáltalán nem számított.
A nindzsa menőbb, mint a királyfi
Klári a kórházi és színpadi munkája mellett gyermekpszcihodráma foglalkozásokat is tart a Mesemúzeumban. Ezeken a foglalkozásokon a gyerekek a saját képzeletük útján varázsolódnak bele a mesébe, ők alakítják a történetet és választanak maguknak hősöket is. „A kislányok még mindig királylányokká vagy tündérekké változnak a legszívesebben. A kisiskolás fiúk között azonban a szuperhősök és a nindzsák népszerűbbek, mint a királyfiak. A 21. században ez persze természetes, de ez nem is baj, hiszen a funkció ugyanaz, egy csodálatos képességekkel rendelkező főhőssel való azonosulás, és a hős útjának bejárása. A közös alkotási folyamat a gyerekek személyiségét, alkalmazkodóképességét is fejleszti, hisz itt például kicsiben kipróbálhatják, milyen az, ha más akarata érvényesül.” A szülők általában akkor keresik meg őket, ha például a gyereknek valami nehézsége van az iskolában, vagy ha kistestvér született, de a módszer bármiféle szorongás vagy viselkedésprobléma esetén segíthet. A 12 alkalom letelte után a szakemberek számára több síkon is dekódolható a változás. „Például, ha az első alkalommal egy próbatétel leküzdéséhez a gyerek még választ magának egy felnőtt segítőt, de a végén már eljut oda, hogy egyedül is meg tudja oldani. De pozitív változást jelez az is, ha egy gyerek például sokáig beleragad egy szerepbe, és minden egyes alkalommal ugyanazt játssza, majd egyszer csak tud már váltani.”
Zeneterápia a kórházban
Klári a Bethesda kórház Gyermekrehabilitációs osztályán főként központi idegrendszeri és égési sérült gyermekekkel foglalkozik. A rehabilitáció kiemelten fontos részét képezik a csoportos zeneterápiás foglalkozások, melyek során a játékos feladatok segítségével például a gyerekek memóriáját vagy mozgáskoordinációját fejlesztik. A zene segítségével a gyerekek, még ha adott esetben a baleset következtében beszélni nem is tudnak, a zenével kommunikálhatnak, és a jól ismert gyerekdalok a beszéd újratanulásában is nagy segítségükre lehetnek. Ha egy gyermek baleset következtében egyik napról a másikra mozgásképtelenné válik, sok más nehézség mellett az elszigeteltség érzésével is meg kell küzdenie. A zene ezt is oldhatja, és a közös foglalkozásokon a csoporthoz tartozás örömteli élményét is újra megélhetik. Klári a meséket is gyakran használja a kórházban. Az intenzív osztályon fekvő gyerekeknek olyan segítő meséket olvas fel, melyekkel a betegek végigjárhatják a szereplők útját és azonosulhatnak velük, ami ebben a nehéz életszakaszban kapaszkodót jelenthet számukra.
Barátok és apró rituálék
Klári kórházi munkája egy kívülálló számára elképesztő lelki tehertételnek tűnik, mely során a halállal is sokkal gyakrabban találkozik, mint egy átlagember. „Sokat segíti, hogy orvos édesapám révén a kórház gyerekkorom óta jól ismert közeg számomra. Sokat jártunk be hozzá, láttuk közelről, hogy néz ki például a mentő, elmesélte, mik történtek bent, és úgy voltam szocializálva, hogy már gyerekként is az élet természetes részeként tekintettem a halálra.” Klári a kórházi munkájára feladatként tekint, épp ezért, mint mondja, nem gyöngülhet el, hisz hogyan is tudna akkor segítséget nyújtani egy szülőnek, akinek gyermeke élet és halál között lebeg. „Azt, hogy egy kisgyermek váratlanul meghal, természetesen nehéz feldolgozni. Mindez a kollégák nélkül, akik közül többekkel baráti viszonyba is vagyok, nagyon nehéz lenne. De fontosak az apró rituálék is, az például, hogy bemegyek a kórházba, felveszem a köpenyem, ha végeztem leveszem, vagy elfordítom a kulcsot a zárban. Ezekkel a hétköznapi, apró mozdulatokkal én szimbolikusan leteszem a benti problémákat is, és ez segít abban is, hogy kiléphessek a saját életembe.”
|
Te is lehetsz királyfi! Mesekoncert gyógyító népdalokkal
Czefernek Léna interjúja, Családháló.hu, 2017.11.07. Fotó: Korzenszky Anna Eredeti cikk online olvasható itt: https://csaladhalo.hu/beszelgetesek/te-lehetsz-kiralyfi-mesekoncert-kerekegen |
|
Magával ragad, gyógyít, tanít, ösztönöz – a népmesék és népdalok varázslatos világába kalauzol minket el Korzenszky Klára és zenekara. A Klárisok mesekoncertjeit kicsik és nagyok egyaránt élvezettel hallgatják. Mert még egy felnőtt is szeretné néha legyőzni a hétfejű sárkány, hogy kiérdemelje a legszebb tündérkirálylány kezét. Gyermekkoromban élénken emlékszem, egy-egy gyermekműsor alkalmával hogyan vágytam rá, hogy részese lehessek a cselekménynek, a mesének. Hogy esetleg Levente Péter most kivételesen engem hívjon fel a színpadra. Vagy táncolhassak, én lehessek a királylány. A napocska. Bármi. A Klárisok mesekoncertjein senki nem marad ki a játékból: akinek van kedve, aktív részese lehet az előadásnak. Miközben a népzenei és világzenei motívumok magával ragadnak gyermeket, felnőttet egyaránt, a kislányok egy órára a tündérlányokká változhatnak, a kisfiúk pedig kiszabadíthatják őket a hétfejű sárkány rabságából. Az együttes énekesnőjével, Korzenszky Klárával arról beszélgettünk, hogyan lopódzik be a mese, a népdal a gyermekek lelkébe, mitől terápiás hatású egy történet és nem utolsó sorban arról, hogy mi is történik egy Mesekoncerten.
- Októberben a közönség megismerhette új albumotokat, a Kerekégenjárót aminek műfaja azon túl, hogy népzenei és világzenei motívumokból épül fel - mesekoncert. Fel tudod idézni, hogyan dőlt el, hogy ez lesz a ti utatok? Feltételezem, hogy jelentős szerepe volt benne annak, hogy nem csupán énekesnő, pszichológus is vagy...
- Tulajdonképpen a népzene határozta meg gyermekkoromat: a Bihari Táncegyüttesben, majd a Bartók Táncegyüttesben táncoltam, népzenét pedig az Óbudai Népzenei Iskolában tanultam, így ismerkedtem meg azzal a rendkívül gazdag magyar népdalkinccsel, ami a mesekoncertjeink alapját képezi. Lassan tíz éve dolgozom gyermekpszichológusként, és eközben a Kende Hanna nevéhez fűződő gyermekpszichodráma módszert is elsajátítottam. Ez a terápiás módszer alapvetően a meseszimbólumokra épít, nagyon fontos szerepe van benne a mintha-játéknak, a szerepjátéknak, és a fantáziatevékenységnek. A gyermekpszichodrámában a gyermek a mese szimbolikus világában élheti meg és játszhatja ki magából az éppen őt foglalkoztató problémákat. Amikor 5 évvel ezelőtt a FolkEurópa Kiadó felkért, hogy csináljak egy gyerekeknek szóló lemezt, egyértelmű volt, hogy a lemezt és a hozzá kapcsolódó koncertet úgy fogom felépíteni, hogy a gyermekpszichodráma alapelveire támaszkodom. Így született meg akkor a Szerelemcsütörtök, dobszerda című összeállítás. Most az új lemezünk, a Kerekégenjáró koncepciója is ugyanezeken az alapelveken nyugszik.
- Hogyan születnek a dalok? Először a történet, a pszichodrámai háttér épül fel, vagy a zenén van a hangsúly, és utána szövitek bele a mesét? Egyáltalán el lehet ezt a két dolgot választani egymástól?
- A mesekoncertek a klasszikus tündérmese fonalára felfűzött népdalokon, és gyermekjátékokon alapulnak, amelyek a mese közegébe helyezve visszanyerhetik eredeti jelentésüket és funkciójukat. Ez azt jelenti, hogy jól ismert gyermekdalainkat, mondókáinkat (amelyeket gyermekkorunkban anyáinktól, nagyanyáinktól, vagy az óvodában, iskolában megtanultunk, majd továbbadjuk gyermekeinknek), úgy illesztjük egymás mellé, hogy ezek adják ki a mindannyiunk által ismert alap tündérmese vázát, ahol a bátor legény megküzd a hétfejű sárkánnyal, hogy kiszabadítsa a szépséges királykisasszonyt, majd következhet a hét országra szóló lakodalom. Szerelemcsütörtök, dobszerda lemezünkön például a „Cickom, cickom” kezdetű gyermekdalunk a mesének a lánykérés fejezetében hangzik fel, a „Kis kece lányom” pedig a menyegzőn. A legényt segítő kovács az „Egyedem-begyedem” mondókában kel életre. A Kerekégenjáróban, miután az egész világ sötétségbe borult, különleges nyomatékot kap a „Süss fel, Nap”, a napsugarat viszont a „Tüzet viszek” játék során hozza el a legény. Nagyon fontos, hogy ezek mindenki által ismert népdalok, hogy együtt tudjunk énekelni, és ezáltal közös élményt teremtsünk. A dalokat mindkét lemezünk esetében én választottam ki, a dalok szövegeiből kiindulva. A hozzá kapcsolódó zenei anyagot pedig Buzás Attila, Eredics Dávid és Porteleki Áron zenésztársaimmal közösen alkottuk meg.
- Jól érzem, hogy nálatok a gyermekeknek szóló mesén túl a felnőtt közönség szórakoztatása is szempont?
- Gyermekpszichológusként a gyermeket sohasem önmagában nézzük, a gyermek léte nem érthető meg a körülötte lévő rendszer, a család nélkül. A koncertek során is fontos, hogy az egész rendszer jelen van, a dalokat a mese folyamán együtt tudják énekelni, ezáltal együtt léphetnek bele a mesébe, együtt élhetik át az eseményeket. A mesékben lévő szimbólumok megértése eligazít, magyarázatokkal szolgál, érzelmi biztonságot nyújt. A népmese eredetileg a felnőttek számára szánt útmutatás. A ma embere számára is segít visszaállítani, illetve megteremteni belső harmóniánkat. A koncertekkel ugyanez a célunk: nemcsak a mese, a dal is segít, hiszen népdalaink és népmeséink szimbólumrendszere ugyanaz.
- Ti a népmesék, népdalok szimbólumrendszerét használjátok. Hogyan hatnak ezek a mesék egy kisgyermekre? Miért fontos, hogy találkozzon velük?
- A gyermekekre jellemző az érzelmek gyors átalakulásának képessége és a nagyon gazdag fantáziavilág, viszont mindez korlátozott verbalitás mellett. Ők sokszor még nem tudják megfogalmazni azt, ami bennük dolgozik, azonban a meséken keresztül közölni tudják mindazt, megoldásokat találhatnak kérdéseikre. A mesékben lehetőség van az átalakulásra, a kicsi és nagy szerepcseréjére. Itt találkozhatnak az alapszimbólumokkal (pl. a világosság-sötétség, mint a jó és rossz szimbóluma), ezáltal megérthetik az ok-okozati összefüggéseket az idő múlását, a világ rendjét. A mesehőssel való azonosulás lehetőséget ad arra, hogy saját maguk is végigjárják a mesehős útját, megtapasztalják a nehézségeket, keresztülmenjenek a próbákon, és elnyerjék méltó jutalmukat. Ezáltal a mesék énerősítő, bátorító funkcióval bírnak, ami a későbbi, felnőttkori boldogulás egyik fontos feltétele.
- Mennyire könnyen fejti meg a mai kor embere (gyermeke) ezeket a népmesei motívumokat? Szükség van manapság egyfajta újraértelmezésre? Nálunk a Magyar Népmeséktől például félnek a gyerekek, de az interneten népszerű animált Gyerekdalokat és a ti koncertjeiteket csillogó szemmel hallgatják...
- Ezek az alapmotívumok univerzálisak, évezredek során kristályosodtak ki, nem véletlenül maradtak fenn. Azt gondolom, hogy a gyerekeknek megvan az eszköztára a mesék, szimbólumok befogadására, átélésére, ezeket nem kell újraformálni. Ami nagyon fontos, az a saját belső kép, ahogyan a gyerek maga mindezeket elképzeli. Ezért tartom fontosnak a koncertek során is a „mintha-játékot”, és hogy „csak” elképzeljük, hogy a királylány milyen ruhát vesz fel, hogy a hétfejű sárkány hogy néz ki, vagy, hogy a bátor legény hogy vágja le „mintha” a sárkány hét fejét. A gyerek a maga számára legtökéletesebb képet képzeli el, az dolgozik benne, így a képzelet, a cselekvés és az érzelem együttesen egy komplex, katartikus élménnyé válhat.
- Rendszeresen tartotok mesekoncerteket a Mesemúzeumban gyerekcsoportoknak. Ezek miben különböznek a nagy koncertektől? Előfordult már olyan, hogy konkrét terápiás céllal kerestek meg titeket?
- A Mesemúzeumba óvodás és kisiskolás csoportok szoktak hozzánk jönni. Ugyanaz a mese, és ugyanaz a foglalkozás menete, mintha nagykoncerten lennének. Viszont itt egyszerre általában csak 25-30 gyerek van jelen, akik ismerik egymást. Van már valamilyen közös előtörténetük, ismerik egymás jellemvonásait, lehet látni, hogy a gyerekek számára egyáltalán nem meglepő, hogy éppen ki az, aki egy szerepre vállalkozik. Ezeken a csoportos foglalkozásokon nekem is nagyobb lehetőségem van külön-külön figyelni a gyerekekre, a terekre, a szerepekre, illetve a kis tér miatt ők is könnyebben tudnak koncentrálni, és végig benne tudnak maradni a játéktevékenységben.
- Ezeknél a testközeli koncerteknél mi az, ami a legjobban felkelti a gyerekek figyelmét? A mese? A hangszerek? Az előadók közelsége? Esetleg volt olyan történetetek, ahol konkrétan jelentkezett a pszichodráma terápiás hatása?
- Szerintem mindegyik hatótényezőnek fontos szerepe van. A közelség biztonságot teremt, így segíti a feloldódást, és hogy a gyerekek a fantáziájukat minél jobban szabadjára tudják engedni. Ezáltal jobban megy az együttműködés és a mesében való elmélyülés. Minden koncert során van egy pont, ahol megakasztjuk a mesét, és az összes hangszert részletesen bemutatjuk. Ilyenkor is fontos az interakció, a zenésztársaim mindig megkérdezik, hogy ki melyik hangszert ismeri, hol látott már ilyet, hogy, aki ismer egy-egy hangszert, annak sikerélménye lehessen. Minden hangszer nevét együtt megtanuljuk, majd a foglalkozás végén felidézzük. Bár minden foglalkozás ugyanarra a mesére, folyamatra épül, a résztvevő gyerekek személyisége, hangulata, egymással való kapcsolata miatt mégis teljesen különböző. Viszont minden foglalkozás során szemmel látható a gyerekekben az az oldódás, a felszabadulás, ami a szimbolikus játék és a zene együttes, jótékony hatásának tekinthető.
- Októberben a közönség megismerhette új albumotokat, a Kerekégenjárót aminek műfaja azon túl, hogy népzenei és világzenei motívumokból épül fel - mesekoncert. Fel tudod idézni, hogyan dőlt el, hogy ez lesz a ti utatok? Feltételezem, hogy jelentős szerepe volt benne annak, hogy nem csupán énekesnő, pszichológus is vagy...
- Tulajdonképpen a népzene határozta meg gyermekkoromat: a Bihari Táncegyüttesben, majd a Bartók Táncegyüttesben táncoltam, népzenét pedig az Óbudai Népzenei Iskolában tanultam, így ismerkedtem meg azzal a rendkívül gazdag magyar népdalkinccsel, ami a mesekoncertjeink alapját képezi. Lassan tíz éve dolgozom gyermekpszichológusként, és eközben a Kende Hanna nevéhez fűződő gyermekpszichodráma módszert is elsajátítottam. Ez a terápiás módszer alapvetően a meseszimbólumokra épít, nagyon fontos szerepe van benne a mintha-játéknak, a szerepjátéknak, és a fantáziatevékenységnek. A gyermekpszichodrámában a gyermek a mese szimbolikus világában élheti meg és játszhatja ki magából az éppen őt foglalkoztató problémákat. Amikor 5 évvel ezelőtt a FolkEurópa Kiadó felkért, hogy csináljak egy gyerekeknek szóló lemezt, egyértelmű volt, hogy a lemezt és a hozzá kapcsolódó koncertet úgy fogom felépíteni, hogy a gyermekpszichodráma alapelveire támaszkodom. Így született meg akkor a Szerelemcsütörtök, dobszerda című összeállítás. Most az új lemezünk, a Kerekégenjáró koncepciója is ugyanezeken az alapelveken nyugszik.
- Hogyan születnek a dalok? Először a történet, a pszichodrámai háttér épül fel, vagy a zenén van a hangsúly, és utána szövitek bele a mesét? Egyáltalán el lehet ezt a két dolgot választani egymástól?
- A mesekoncertek a klasszikus tündérmese fonalára felfűzött népdalokon, és gyermekjátékokon alapulnak, amelyek a mese közegébe helyezve visszanyerhetik eredeti jelentésüket és funkciójukat. Ez azt jelenti, hogy jól ismert gyermekdalainkat, mondókáinkat (amelyeket gyermekkorunkban anyáinktól, nagyanyáinktól, vagy az óvodában, iskolában megtanultunk, majd továbbadjuk gyermekeinknek), úgy illesztjük egymás mellé, hogy ezek adják ki a mindannyiunk által ismert alap tündérmese vázát, ahol a bátor legény megküzd a hétfejű sárkánnyal, hogy kiszabadítsa a szépséges királykisasszonyt, majd következhet a hét országra szóló lakodalom. Szerelemcsütörtök, dobszerda lemezünkön például a „Cickom, cickom” kezdetű gyermekdalunk a mesének a lánykérés fejezetében hangzik fel, a „Kis kece lányom” pedig a menyegzőn. A legényt segítő kovács az „Egyedem-begyedem” mondókában kel életre. A Kerekégenjáróban, miután az egész világ sötétségbe borult, különleges nyomatékot kap a „Süss fel, Nap”, a napsugarat viszont a „Tüzet viszek” játék során hozza el a legény. Nagyon fontos, hogy ezek mindenki által ismert népdalok, hogy együtt tudjunk énekelni, és ezáltal közös élményt teremtsünk. A dalokat mindkét lemezünk esetében én választottam ki, a dalok szövegeiből kiindulva. A hozzá kapcsolódó zenei anyagot pedig Buzás Attila, Eredics Dávid és Porteleki Áron zenésztársaimmal közösen alkottuk meg.
- Jól érzem, hogy nálatok a gyermekeknek szóló mesén túl a felnőtt közönség szórakoztatása is szempont?
- Gyermekpszichológusként a gyermeket sohasem önmagában nézzük, a gyermek léte nem érthető meg a körülötte lévő rendszer, a család nélkül. A koncertek során is fontos, hogy az egész rendszer jelen van, a dalokat a mese folyamán együtt tudják énekelni, ezáltal együtt léphetnek bele a mesébe, együtt élhetik át az eseményeket. A mesékben lévő szimbólumok megértése eligazít, magyarázatokkal szolgál, érzelmi biztonságot nyújt. A népmese eredetileg a felnőttek számára szánt útmutatás. A ma embere számára is segít visszaállítani, illetve megteremteni belső harmóniánkat. A koncertekkel ugyanez a célunk: nemcsak a mese, a dal is segít, hiszen népdalaink és népmeséink szimbólumrendszere ugyanaz.
- Ti a népmesék, népdalok szimbólumrendszerét használjátok. Hogyan hatnak ezek a mesék egy kisgyermekre? Miért fontos, hogy találkozzon velük?
- A gyermekekre jellemző az érzelmek gyors átalakulásának képessége és a nagyon gazdag fantáziavilág, viszont mindez korlátozott verbalitás mellett. Ők sokszor még nem tudják megfogalmazni azt, ami bennük dolgozik, azonban a meséken keresztül közölni tudják mindazt, megoldásokat találhatnak kérdéseikre. A mesékben lehetőség van az átalakulásra, a kicsi és nagy szerepcseréjére. Itt találkozhatnak az alapszimbólumokkal (pl. a világosság-sötétség, mint a jó és rossz szimbóluma), ezáltal megérthetik az ok-okozati összefüggéseket az idő múlását, a világ rendjét. A mesehőssel való azonosulás lehetőséget ad arra, hogy saját maguk is végigjárják a mesehős útját, megtapasztalják a nehézségeket, keresztülmenjenek a próbákon, és elnyerjék méltó jutalmukat. Ezáltal a mesék énerősítő, bátorító funkcióval bírnak, ami a későbbi, felnőttkori boldogulás egyik fontos feltétele.
- Mennyire könnyen fejti meg a mai kor embere (gyermeke) ezeket a népmesei motívumokat? Szükség van manapság egyfajta újraértelmezésre? Nálunk a Magyar Népmeséktől például félnek a gyerekek, de az interneten népszerű animált Gyerekdalokat és a ti koncertjeiteket csillogó szemmel hallgatják...
- Ezek az alapmotívumok univerzálisak, évezredek során kristályosodtak ki, nem véletlenül maradtak fenn. Azt gondolom, hogy a gyerekeknek megvan az eszköztára a mesék, szimbólumok befogadására, átélésére, ezeket nem kell újraformálni. Ami nagyon fontos, az a saját belső kép, ahogyan a gyerek maga mindezeket elképzeli. Ezért tartom fontosnak a koncertek során is a „mintha-játékot”, és hogy „csak” elképzeljük, hogy a királylány milyen ruhát vesz fel, hogy a hétfejű sárkány hogy néz ki, vagy, hogy a bátor legény hogy vágja le „mintha” a sárkány hét fejét. A gyerek a maga számára legtökéletesebb képet képzeli el, az dolgozik benne, így a képzelet, a cselekvés és az érzelem együttesen egy komplex, katartikus élménnyé válhat.
- Rendszeresen tartotok mesekoncerteket a Mesemúzeumban gyerekcsoportoknak. Ezek miben különböznek a nagy koncertektől? Előfordult már olyan, hogy konkrét terápiás céllal kerestek meg titeket?
- A Mesemúzeumba óvodás és kisiskolás csoportok szoktak hozzánk jönni. Ugyanaz a mese, és ugyanaz a foglalkozás menete, mintha nagykoncerten lennének. Viszont itt egyszerre általában csak 25-30 gyerek van jelen, akik ismerik egymást. Van már valamilyen közös előtörténetük, ismerik egymás jellemvonásait, lehet látni, hogy a gyerekek számára egyáltalán nem meglepő, hogy éppen ki az, aki egy szerepre vállalkozik. Ezeken a csoportos foglalkozásokon nekem is nagyobb lehetőségem van külön-külön figyelni a gyerekekre, a terekre, a szerepekre, illetve a kis tér miatt ők is könnyebben tudnak koncentrálni, és végig benne tudnak maradni a játéktevékenységben.
- Ezeknél a testközeli koncerteknél mi az, ami a legjobban felkelti a gyerekek figyelmét? A mese? A hangszerek? Az előadók közelsége? Esetleg volt olyan történetetek, ahol konkrétan jelentkezett a pszichodráma terápiás hatása?
- Szerintem mindegyik hatótényezőnek fontos szerepe van. A közelség biztonságot teremt, így segíti a feloldódást, és hogy a gyerekek a fantáziájukat minél jobban szabadjára tudják engedni. Ezáltal jobban megy az együttműködés és a mesében való elmélyülés. Minden koncert során van egy pont, ahol megakasztjuk a mesét, és az összes hangszert részletesen bemutatjuk. Ilyenkor is fontos az interakció, a zenésztársaim mindig megkérdezik, hogy ki melyik hangszert ismeri, hol látott már ilyet, hogy, aki ismer egy-egy hangszert, annak sikerélménye lehessen. Minden hangszer nevét együtt megtanuljuk, majd a foglalkozás végén felidézzük. Bár minden foglalkozás ugyanarra a mesére, folyamatra épül, a résztvevő gyerekek személyisége, hangulata, egymással való kapcsolata miatt mégis teljesen különböző. Viszont minden foglalkozás során szemmel látható a gyerekekben az az oldódás, a felszabadulás, ami a szimbolikus játék és a zene együttes, jótékony hatásának tekinthető.
|
„A mese mindenre képes megoldást adni.” Mesévé szőtt gyerekdalok
Szentei Anna interjúja, Demokrata, 2017.09.27. Fotó: Vermes Tibor |
|
|
Az eredeti cikk pdf formátumban letölthető itt:
|
| ||
Szeptember végén van a népmese napja, ez alkalomból egy igazán autentikus helyszínen mutatja be Kerekégenjáró című új meselemezét a Klárisok. A zenekar ötletgazdájával, Korzenszky Klára énekes-gyermekpszichológussal a mesék és a népdalok gyógyító hatásáról, az együtténeklés evolúciós szerepéről beszélgettünk, és arról, vajon mi a közös a csillagszemű juhászban és Harry Potterben?
– Pszichológia és a népzene ötvözését kiemelkedően fontosnak tartja kórházi munkájában és a zenei projektjeiben is. Hogyan lehet ezt a két látszólag eltérő területet összesimítani?
– Eredetileg klasszikus zenét tanultam, fuvolistának készültem, de párhuzamosan érdekelni kezdett a népzene és a néptánc is, így beléptem a Bihari Táncegyüttesbe, majd a Bartók Táncegyüttesbe, népzenét az Óbudai Népzenei Iskolában tanultam. Úgy alakult, hogy a népzenét-néptáncot sokkal közösségibb műfajnak éltem meg, mint a klasszikus zenét, abban a zenei közegben valahogy magányosnak éreztem magam. Az egyetemen pszichológiát tanultam, lassan tíz éve gyermekpszichológusként dolgozom. Három és fél éve kerültem a Bethesda Gyermekkórházba, ahol gyermekrehabilitációs osztályon, intenzív osztályon és égési osztályon súlyosan traumatizált gyerekekkel és családjaikkal foglalkozom. Emellett futnak a kicsiknek szóló zenés projektjeim a Klárisok mesekoncert és a Hangszersimogató produkció, illetve gyermekpszichodráma csoportokat vezetek a Mesemúzeumban. A munkámban igyekszem alkalmazni a zenét, miközben a műsoraimat úgy építem fel, hogy a pszichológia alapelveire támaszkodom.
– Hogyan?
– A Mesemúzeumban óvodás és kisiskolás korosztálynak szólnak a gyermekpszichodráma foglalkozásaink. Ez a Kende Hanna nevéhez fűződő terápiás módszer alapvetően a meseszimbólumokra épít, egyébként a népzenei koncertjeimet is ezen gondolatok mentén építem fel. A koncerteken a gyermekpszichodrámából fontos elemként vett mintha-játéknak, a szerepjátéknak, és a fantáziatevékenységnek nagy jelentősége van. A mesekoncertek történetei pedig a rendkívül gazdag magyar népzenei anyagból merített dalokra épülnek, amiket ha a saját jelentésüknek megfelelően használunk, fel lehet segítségükkel rajzolni egy komplett népmesei történetet. Például a Cickom cickom… kezdetű ének egy lánykérő dal, ami a mesében saját funkciójába kerül, vagy a Sárkányölő mondókát ugyancsak az adott mesei szituációban alkalmazzuk, és így tovább.
– Vagyis a gyermekpszichodráma a mese gyakorlati használata?
– Így van, az eszköztára pedig kimeríthetetlen. Csökkenti a kisebbrendűségi érzést, az alacsony önértékelést, miközben a szerepjáték élménye felszabadítóan hat a gyerekre, bátorító, énerősítő funkciója van, előhozza a személyiség rejtett lehetőségeit, segít az önállósodásban és még sorolhatnám. És ami nagyon fontos: a fantázia világában, a mintha-térben zajló játékban nincs jó vagy rossz megoldás, mindenki a saját megoldása irányába haladhat.
– Mennyire érződik a csoportos foglalkozásokon az, hogy a mai korosztály nem hall és nem olvas annyi mesét, mint az előző generációk?
– Ebben a rohanó világban a szülő számára egyszerű, ha a gyerek kezébe adja a telefont, vagy a tabletet. Pedig a mesemondás még ennél is egyszerűbb: nem kell hozzá semmi más, csak a fantáziánk, és hogy kapcsolatba kerüljünk a gyerekünkkel. A mesélés közös élmény, ami szoros köteléket sző szülő és gyerek között. Ugyanakkor fejleszti a figyelmet, hiszen végéig a történetre kell koncentrálni, ami a mostani, néhány percenként játéktevékenységet változtató gyerekek számára komoly kihívást jelent. A magyar népmesék, a népdalok több ezer éven keresztül úgy kristályosodtak ki, hogy éppen megfelelnek a gyerekek számára szövegben, dallamban, és a gyerekek pontosan úgy reagálnak rájuk, ahogyan az elvárható tőlük. A kicsik eszköztára megvan a mesék befogadására, átélésére, ezeket nem kell újraformálni, kitalálni. Inkább használni kell a népzenét, a népmeséket arra, hogy a gyerekek harmonikus személyiséggé válhassanak.
– A gyermekpszichodráma alkalmazkodik ahhoz, hogy egy adott életkorban melyik mese használ legjobban, melyik a legátélhetőbb?
– Abszolút, hiszen a gyermekpszichodrámában a gyerek szimbolikus világban élheti meg az éppen őt foglalkoztató problémákat, kijátszhatja magából azokat a meséken keresztül, hiszen ő választ szerepet és történetet. A mesében minden megtörténhet, bárkiből bármi válhat, a gyerek pedig a szimbólumok nyelvén kifejezheti magát. Ezt jelenti a saját mese. A módszernek ugyanakkor több lehetősége is van: van, hogy mi hozunk témát, ami köré építeni kell egy mesét. Van, hogy mi kezdjük, és a gyerekek fejezik be a történetet, de olyan is előfordul, hogy a kicsik szerepet választanak és a közös ötletekből formálódik a mese.
– Milyen szerepeket választanak maguknak a mai gyerekek? Van új a nap alatt?
– Természetesen az alapszerepek ugyanazok: a lányok előszeretettel válnak tündérré, királykisasszonnyá, hercegnővé, a fiúk pedig sárkányölővé, királyfivá, szuperhőssé. Az egészen kicsiknél az állatmesék nagyon fontosak: az állatszereplőkkel azonosulnak, akik kezdetben kicsik és védtelenek, de a történet folytán bátor hőssé válnak. Ma rengeteg szuperhőst lehet látni a tévében, ami nem baj, mert a történetek mechanizmusa alapvetően ugyanaz: a jó és a gonosz harca. Fontos, hogy a mesében legyen egy hős, aki végigmegy a történeten, véghez vigye küldetését – mindegy hogy Luke Skywalker harcol Darth Vaderrel vagy Harry Potter Voldemorttal, vagy a csillagszemű juhász az örökké tüsszentő királlyal, a mese ugyanazt a szerepet tölti be. És fontos, hogy mindenre tud megoldást, alternatívát adni.
– A Klárisok zenekar új albuma a Kerekégenjáró: más a tematikája, mint az előző meselemeznek, a Szerelemcsütörtök dobszerdának?
– A Klárisokban zenésztársaim Eredics Dávid, Porteleki Áron és Buzás Attila, velük korábbi zenekari munkáim során találkoztam. Az előző lemezünk a klasszikus tündérmese elemeire felfűzött zenei anyagon alapult, ezen nem változtattunk, hiszen a cél most is az, hogy a népdalok értelmét és funkcióit megismerje a hallgatóság, a cselekményt itt is Kálloy Molnár Péter gördíti tovább. A Kerekégenjáró a hős Napvitéz vándorútjáról szól, aki legyőzi a sárkányt: a történetben nem nehéz felismerni a világosság és a sötétség harcát. Azzal pedig, hogy a bátor legény legyőzi a gonoszt, újra világosság lesz a Földön, és elnyeri a szépséges tündérleány szerelmét is. Fontosnak tartottam ugyanakkor, hogy olyan dalokat válasszunk, amit mindenki ismer, azért, hogy együtt énekelhessünk.
– A közös élmény miatt?
– Tudományos kísérletek igazolják, hogy az együtténeklésnek neurobiológiai szinten is jótékony élettani hatása van. Mikor éneklünk, az agyban endorfin szabadul fel, ami a jutalmazó központot stimulálja, ezért érzünk örömöt, boldogságot. De valóban örömforrás is: evolúciós funkciója van a közös éneklésnek. A közösség tagjai együtt élik át a jutalmazás élményét, és ha a közösséghez tartozók nyugodtak és boldogok, jobban megbíznak a másikban, ez pedig az együttműködés feltétele: e ponton érdekes mindez az evolúció szempontjából, hiszen az együttműködés segíti az adott faj fennmaradását.
– A rehabilitációban milyen szerepe van a népzenének?
– A kórházban balesetes, koponyasérült, égési sérült gyerekek fekszenek, sokuk elvesztette mozgás- és beszédképességét. Olyan zeneterápiás csoportot tartunk, ahol a zene kognitív funkciókra tett jótékony hatását használjuk fel. A zenével, a ritmusgyakorlatokkal, a dallamokkal, a szövegek elismétlésével a memóriát és a mozgáskoordinációt fejlesztjük, azokat a képességeket szeretnénk visszahozni, amelyek elvesztek. A zenének köszönhetően pedig fejlődik az idegrendszer és a kommunikációs készség. Természetesen ezt gyógytornászok és szakorvosok felügyelete és terápiája mellett kiegészítő kezelésként végezzük, de vitathatatlanul hasznos és hétről hétre tapasztalható a fejlődés. Miközben ez közösségi élményt is jelent a gyerekeknek, ami plusz örömforrás.
– Hogyan lehet feldolgozni ezt a munkát, hogyan lehet érzelmileg valamennyire kívül maradni?
– Olyan személyiség vagyok, aki mindezt feladatként fogja fel. Nekem az a feladatom, hogy a gyerekeket aktivizáljam, motiváljam, segítsek helyreállítani az érzelmi világukat, hogy képesek legyenek a sikeres rehabilitációra. A kórházban van lehetőségem arra, hogy nálamnál tapasztaltabb szakemberekkel megoszthassam kétségeimet, problémáimat, emellett nagyon jó szakmai és már mondhatom, hogy baráti közösség alakult ki, ami szintén segíti ennek a munkának az érzelmi nehézségeit. Ugyanakkor fontos, hogy apró rituálék segítségével érzelmileg viszonylag kívülálló tudjak maradni egy-egy adott helyzetben. Mikor az ember bemegy a kórházba, átveszi a cipőjét és a köpenyét egy másik élethelyzetbe kerül. És mikor délután kilép ebből a környezetből, a megoldandó feladatokat hátrahagyja. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem érintene meg egy-egy eset, de önvédelemből muszáj ezeket a rituálékat alkalmazni. A régiek egyébként pontosan ismerték ezeknek a rituáléknak a fontosságát: nem véletlen, hogy minden mese végén van egy kijózanító mondat. A gyermekpszichodráma csoportokban a közös játék kezdetekor hármat tapsolunk, amivel belevarázsolódunk a mesébe. Mikor pedig véget ér a történet, ismét hármat tapsolunk, és kilépünk a meséből. Fontos, hogy elkülönítse a gyerek a játékhoz kapcsolódó szerepét, hiszen a valóságban ő már nem katicabogár, hanem Luca. Ezek a rituálék a mindennapokban is sokat segíthetnek, a gyereket rendszerességre taníthatja és biztonságot jelenthetnek a változó élethelyzetekben. Ezek évezredeken át kiválóan működtek a néphagyományban, nem szabadna őket veszni hagyni.
– Pszichológia és a népzene ötvözését kiemelkedően fontosnak tartja kórházi munkájában és a zenei projektjeiben is. Hogyan lehet ezt a két látszólag eltérő területet összesimítani?
– Eredetileg klasszikus zenét tanultam, fuvolistának készültem, de párhuzamosan érdekelni kezdett a népzene és a néptánc is, így beléptem a Bihari Táncegyüttesbe, majd a Bartók Táncegyüttesbe, népzenét az Óbudai Népzenei Iskolában tanultam. Úgy alakult, hogy a népzenét-néptáncot sokkal közösségibb műfajnak éltem meg, mint a klasszikus zenét, abban a zenei közegben valahogy magányosnak éreztem magam. Az egyetemen pszichológiát tanultam, lassan tíz éve gyermekpszichológusként dolgozom. Három és fél éve kerültem a Bethesda Gyermekkórházba, ahol gyermekrehabilitációs osztályon, intenzív osztályon és égési osztályon súlyosan traumatizált gyerekekkel és családjaikkal foglalkozom. Emellett futnak a kicsiknek szóló zenés projektjeim a Klárisok mesekoncert és a Hangszersimogató produkció, illetve gyermekpszichodráma csoportokat vezetek a Mesemúzeumban. A munkámban igyekszem alkalmazni a zenét, miközben a műsoraimat úgy építem fel, hogy a pszichológia alapelveire támaszkodom.
– Hogyan?
– A Mesemúzeumban óvodás és kisiskolás korosztálynak szólnak a gyermekpszichodráma foglalkozásaink. Ez a Kende Hanna nevéhez fűződő terápiás módszer alapvetően a meseszimbólumokra épít, egyébként a népzenei koncertjeimet is ezen gondolatok mentén építem fel. A koncerteken a gyermekpszichodrámából fontos elemként vett mintha-játéknak, a szerepjátéknak, és a fantáziatevékenységnek nagy jelentősége van. A mesekoncertek történetei pedig a rendkívül gazdag magyar népzenei anyagból merített dalokra épülnek, amiket ha a saját jelentésüknek megfelelően használunk, fel lehet segítségükkel rajzolni egy komplett népmesei történetet. Például a Cickom cickom… kezdetű ének egy lánykérő dal, ami a mesében saját funkciójába kerül, vagy a Sárkányölő mondókát ugyancsak az adott mesei szituációban alkalmazzuk, és így tovább.
– Vagyis a gyermekpszichodráma a mese gyakorlati használata?
– Így van, az eszköztára pedig kimeríthetetlen. Csökkenti a kisebbrendűségi érzést, az alacsony önértékelést, miközben a szerepjáték élménye felszabadítóan hat a gyerekre, bátorító, énerősítő funkciója van, előhozza a személyiség rejtett lehetőségeit, segít az önállósodásban és még sorolhatnám. És ami nagyon fontos: a fantázia világában, a mintha-térben zajló játékban nincs jó vagy rossz megoldás, mindenki a saját megoldása irányába haladhat.
– Mennyire érződik a csoportos foglalkozásokon az, hogy a mai korosztály nem hall és nem olvas annyi mesét, mint az előző generációk?
– Ebben a rohanó világban a szülő számára egyszerű, ha a gyerek kezébe adja a telefont, vagy a tabletet. Pedig a mesemondás még ennél is egyszerűbb: nem kell hozzá semmi más, csak a fantáziánk, és hogy kapcsolatba kerüljünk a gyerekünkkel. A mesélés közös élmény, ami szoros köteléket sző szülő és gyerek között. Ugyanakkor fejleszti a figyelmet, hiszen végéig a történetre kell koncentrálni, ami a mostani, néhány percenként játéktevékenységet változtató gyerekek számára komoly kihívást jelent. A magyar népmesék, a népdalok több ezer éven keresztül úgy kristályosodtak ki, hogy éppen megfelelnek a gyerekek számára szövegben, dallamban, és a gyerekek pontosan úgy reagálnak rájuk, ahogyan az elvárható tőlük. A kicsik eszköztára megvan a mesék befogadására, átélésére, ezeket nem kell újraformálni, kitalálni. Inkább használni kell a népzenét, a népmeséket arra, hogy a gyerekek harmonikus személyiséggé válhassanak.
– A gyermekpszichodráma alkalmazkodik ahhoz, hogy egy adott életkorban melyik mese használ legjobban, melyik a legátélhetőbb?
– Abszolút, hiszen a gyermekpszichodrámában a gyerek szimbolikus világban élheti meg az éppen őt foglalkoztató problémákat, kijátszhatja magából azokat a meséken keresztül, hiszen ő választ szerepet és történetet. A mesében minden megtörténhet, bárkiből bármi válhat, a gyerek pedig a szimbólumok nyelvén kifejezheti magát. Ezt jelenti a saját mese. A módszernek ugyanakkor több lehetősége is van: van, hogy mi hozunk témát, ami köré építeni kell egy mesét. Van, hogy mi kezdjük, és a gyerekek fejezik be a történetet, de olyan is előfordul, hogy a kicsik szerepet választanak és a közös ötletekből formálódik a mese.
– Milyen szerepeket választanak maguknak a mai gyerekek? Van új a nap alatt?
– Természetesen az alapszerepek ugyanazok: a lányok előszeretettel válnak tündérré, királykisasszonnyá, hercegnővé, a fiúk pedig sárkányölővé, királyfivá, szuperhőssé. Az egészen kicsiknél az állatmesék nagyon fontosak: az állatszereplőkkel azonosulnak, akik kezdetben kicsik és védtelenek, de a történet folytán bátor hőssé válnak. Ma rengeteg szuperhőst lehet látni a tévében, ami nem baj, mert a történetek mechanizmusa alapvetően ugyanaz: a jó és a gonosz harca. Fontos, hogy a mesében legyen egy hős, aki végigmegy a történeten, véghez vigye küldetését – mindegy hogy Luke Skywalker harcol Darth Vaderrel vagy Harry Potter Voldemorttal, vagy a csillagszemű juhász az örökké tüsszentő királlyal, a mese ugyanazt a szerepet tölti be. És fontos, hogy mindenre tud megoldást, alternatívát adni.
– A Klárisok zenekar új albuma a Kerekégenjáró: más a tematikája, mint az előző meselemeznek, a Szerelemcsütörtök dobszerdának?
– A Klárisokban zenésztársaim Eredics Dávid, Porteleki Áron és Buzás Attila, velük korábbi zenekari munkáim során találkoztam. Az előző lemezünk a klasszikus tündérmese elemeire felfűzött zenei anyagon alapult, ezen nem változtattunk, hiszen a cél most is az, hogy a népdalok értelmét és funkcióit megismerje a hallgatóság, a cselekményt itt is Kálloy Molnár Péter gördíti tovább. A Kerekégenjáró a hős Napvitéz vándorútjáról szól, aki legyőzi a sárkányt: a történetben nem nehéz felismerni a világosság és a sötétség harcát. Azzal pedig, hogy a bátor legény legyőzi a gonoszt, újra világosság lesz a Földön, és elnyeri a szépséges tündérleány szerelmét is. Fontosnak tartottam ugyanakkor, hogy olyan dalokat válasszunk, amit mindenki ismer, azért, hogy együtt énekelhessünk.
– A közös élmény miatt?
– Tudományos kísérletek igazolják, hogy az együtténeklésnek neurobiológiai szinten is jótékony élettani hatása van. Mikor éneklünk, az agyban endorfin szabadul fel, ami a jutalmazó központot stimulálja, ezért érzünk örömöt, boldogságot. De valóban örömforrás is: evolúciós funkciója van a közös éneklésnek. A közösség tagjai együtt élik át a jutalmazás élményét, és ha a közösséghez tartozók nyugodtak és boldogok, jobban megbíznak a másikban, ez pedig az együttműködés feltétele: e ponton érdekes mindez az evolúció szempontjából, hiszen az együttműködés segíti az adott faj fennmaradását.
– A rehabilitációban milyen szerepe van a népzenének?
– A kórházban balesetes, koponyasérült, égési sérült gyerekek fekszenek, sokuk elvesztette mozgás- és beszédképességét. Olyan zeneterápiás csoportot tartunk, ahol a zene kognitív funkciókra tett jótékony hatását használjuk fel. A zenével, a ritmusgyakorlatokkal, a dallamokkal, a szövegek elismétlésével a memóriát és a mozgáskoordinációt fejlesztjük, azokat a képességeket szeretnénk visszahozni, amelyek elvesztek. A zenének köszönhetően pedig fejlődik az idegrendszer és a kommunikációs készség. Természetesen ezt gyógytornászok és szakorvosok felügyelete és terápiája mellett kiegészítő kezelésként végezzük, de vitathatatlanul hasznos és hétről hétre tapasztalható a fejlődés. Miközben ez közösségi élményt is jelent a gyerekeknek, ami plusz örömforrás.
– Hogyan lehet feldolgozni ezt a munkát, hogyan lehet érzelmileg valamennyire kívül maradni?
– Olyan személyiség vagyok, aki mindezt feladatként fogja fel. Nekem az a feladatom, hogy a gyerekeket aktivizáljam, motiváljam, segítsek helyreállítani az érzelmi világukat, hogy képesek legyenek a sikeres rehabilitációra. A kórházban van lehetőségem arra, hogy nálamnál tapasztaltabb szakemberekkel megoszthassam kétségeimet, problémáimat, emellett nagyon jó szakmai és már mondhatom, hogy baráti közösség alakult ki, ami szintén segíti ennek a munkának az érzelmi nehézségeit. Ugyanakkor fontos, hogy apró rituálék segítségével érzelmileg viszonylag kívülálló tudjak maradni egy-egy adott helyzetben. Mikor az ember bemegy a kórházba, átveszi a cipőjét és a köpenyét egy másik élethelyzetbe kerül. És mikor délután kilép ebből a környezetből, a megoldandó feladatokat hátrahagyja. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem érintene meg egy-egy eset, de önvédelemből muszáj ezeket a rituálékat alkalmazni. A régiek egyébként pontosan ismerték ezeknek a rituáléknak a fontosságát: nem véletlen, hogy minden mese végén van egy kijózanító mondat. A gyermekpszichodráma csoportokban a közös játék kezdetekor hármat tapsolunk, amivel belevarázsolódunk a mesébe. Mikor pedig véget ér a történet, ismét hármat tapsolunk, és kilépünk a meséből. Fontos, hogy elkülönítse a gyerek a játékhoz kapcsolódó szerepét, hiszen a valóságban ő már nem katicabogár, hanem Luca. Ezek a rituálék a mindennapokban is sokat segíthetnek, a gyereket rendszerességre taníthatja és biztonságot jelenthetnek a változó élethelyzetekben. Ezek évezredeken át kiválóan működtek a néphagyományban, nem szabadna őket veszni hagyni.
|
Hangszersimogató - a zene gyógyító ereje
Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus interjúja, Kreatív pszichológia, Lelkizóna Fotó: Kocsi László Zoltán Az eredeti cikk online olvasható itt: http://lelkizona.blog.hu/2017/09/13/hangszersimogato_a_zene_gyogyito_ereje#more12812044 |
|
Szőke ovis kislány megszeppenve üldögél édesanyja ölében egy lócán. Ismeretlen helyszín, ismeretlen emberek a Budai Jurtaközpontban. Egyszer csak kitárul a jurta ajtaja, odabent félhomály és különleges illat lengi be a teret. A kislány szorongva lép be, még mindig édesanyja kezét markolássza. A következő pillanatban azonban, ahogy az első hangok előbújnak a különleges hangszerekből, megtörténik a csoda. A szorongás helyét önfeledt mosolyok, kíváncsiság, a felfedezés és a zene öröme veszi át. Ráadásul nem csak hallgatni lehet a különleges hangokat, a gyermek maga is kézbe veszi a hangszereket, kezdetben kissé bátortalanul, később annál lelkesebben csalja elő a hangokat. Ő maga, egyedül, határtalan lelkesedéssel! Számomra ez az élmény és a hatás, amit a kislányomon láttam nem hagyott kérdést afelől, hogy a Hangszersimogató csodákra képes. Ugyanakkor rengeteg kérdés felmerült bennem, amelyeket Korzenszky Klára énekesnőnek és Bársony Bálint zeneművésznek, a Hangszersimogató megálmodóinak tettem fel:
- Honnan indul a Hangszersimogató ötlete és mi volt a célotok?
Bársony Bálint: Gyermekkoromban sokszor szerettem volna kipróbálni különböző hangszereket hangszerboltokban, de a hangszerek ára és az eladók óvatossága miatt erre sosem volt igazán lehetőségem. Ebből a gondolatból kiindulva kezdtük el hét évvel ezelőtt zenészbarátaimmal a Hangszersimogató foglalkozásokat, ahol interaktív módon van lehetőségük a gyermekeknek belekóstolni a közös zenélés és éneklés adta önfeledt hangulatba, amely akár a zeneiskolás évek elkezdése előtt hangszerválasztóként is tökéletesen funkcionálhat.
Korzenszky Klára: Gyermekpszichológusként és énekesként egyaránt fontosnak tartom az aktív zenélés minél korábbi életkorban való elkezdését, hiszen a zenei fejlesztésnek a zenén kívüli területekre is kiterjedő személyiségfejlesztő, kognitív-, érzelmi- és szociális fejlesztő, úgynevezett transzferhatása van.
- Amellett, hogy mindketten profi zenészek vagytok, Klára gyermekpszichológusként dolgozik. Ez a tudás és tapasztalat hogyan segített a Hangszersimogató formálásában, a célok és a módszerek kialakításában?
Korzenszky Klára: Alapvető fontosságú, hogy a foglalkozásokon az egész család részt vesz, így szülő és gyermeke együtt lehet részese az élménynek, mely közös örömforrás és a kötődést is erősíti. A koncertek alatt fontos az interakció, a gyermekek és szüleik tényleges bevonása a játékba. Azáltal, hogy több érzékszervük (hallás, látás, tapintás) is használva van, az élmény komplexebbé válik, és sokkal jobban el tud raktározódni a memóriában. Olyan figyelmi játékokat is játszunk, mellyel nemcsak önmagukra, hanem a többiekre is figyelni kell, ezáltal fejlesztve a figyelmet és a kooperációs képességet. A koncerteken javarészt olyan gyermekdalok szólalnak meg, melyeket sokan ismerünk, ezért együtt tudjuk énekelni, ez a felszabadulás élményét hozza, és megteremti a közösségi élményt. Neurobiológiai kutatások bizonyították, hogy zenélés-éneklés közben az agyunkban endorfin szabadul fel, mely az agyi jutalmazóközpontot stimulálja, ezért örömöt, boldogságot érzünk közben. Az együtténeklésnek pedig evolúciós funkciója van: a közösen átélt öröm hatására nyugodtabbak, boldogabbak leszünk, erősödik a másik iránti bizalom, ami az együttműködés alapfeltétele. És tudjuk, hogy az együttműködés a faj fenntartása érdekében nélkülözhetetlen.
- Azt gondolom, hogy minden kisgyermek számára felejthetetlen élmény lehet a Hangszersimogató, de van-e esetleg olyan korosztály, akinek különösen érdemes kipróbálnia?
Bársony Bálint: Leginkább kisgyermekes családok szoktak érkezni koncertjeinkre. Fontos, hogy a koncert során mindenki számára akad feladat, nem maradhat ki belőle a család egyik tagja sem. A koncertek alatt folyamatosan együtt zenélnek velünk a gyermekek és szüleik a különböző ütőhangszereken. A színpadon a zenészek hangszerei mellett 8 db gyermekcajon várja, hogy a legbátrabb dobosok a zenekar tagjaivá válhassanak. A koncert után következik az igazi hangszersimogatás, amikor minden zenész hangszerét kicsik és nagyok egyaránt kipróbálhatják. Zenésztársaink: Rieger Attila, aki elektromos gitárokon, Elek Norbert zongorán és Tar Gergely pedig ütőhangszereken játszik.
Korzenszky Klára: A zene mindenkié, azt gondolom, hogy bárki számára nyitottak a koncertek, és mindenki számára örömforrás tud lenni. Nagyon jó látni, ahogy a közönség közösséggé válik, ahogyan a gyerekek és a szüleik feloldódnak, egyre felszabadultabban tudnak az együttzenélés aktív részesévé válni. Számomra egyik legkedvesebb része a foglalkozásnak, amikor az apák dobolnak, az anyák énekelnek, és gyermekeik táncolnak rá. Pszichológusként sosem magában nézzük a gyerekeket, hanem fontos, hogy mindig egy család, egy rendszer részeként tekintsünk rájuk. A koncertnek ezen a pontján mindig megmutatkozik ennek a rendszernek az ereje.
- Nagyon tisztelem, hogy beteg gyermekek számára is van lehetőség kipróbálni a Hangszersimogatót. A testi, lelki problémákkal küzdő gyermekek hogyan élik meg ezt a helyzetet, mit jelent számukra ez az élmény, hogyan segíti elő gyógyulásukat?
Korzenszky Klára: Pszichológusként a Bethesda Gyermekkórházban dolgozom, ahol a gyermekrehabilitációs osztályon, intenzív osztályon és égési osztályon súlyosan traumatizált gyerekekkel és családjaikkal foglalkozom. A rehabilitációs folyamat befejeztével traumafeldolgozó csoportokat szoktunk tartani, melyek célja, hogy kimozdítsuk a gyerekeket az egyedüllét érzéséből, csoportos élményprogramokkal csökkentsük frusztrációjukat, mozgósítsuk erőforrásaikat, interperszonális kapcsolataik újjáépülhetnek, segítve ezáltal a hétköznapi életbe való visszatérésüket. Ennek a terápiás folyamatnak a része, hogy egy teljes napot eltöltünk Bálintéknál a Jurtaközpontban. Kihasználjuk a természet közelségét, az állatokkal való együttlét harmóniáját. A hangfürdő, mint relaxáció, ellazulás, nagyon fontos a mind testileg, mind érzelmileg súlyosan megterhelt gyermekek számára. A közös zenélés, pedig itt is az örömről, a közösségi élmény átéléséről szól.
Bársony Bálint: a napot az állatokkal töltött idővel, lovaglással kezdjük. A gyerekek kapcsolatba lépnek az állatokkal, majd felülnek a lovakra, fontos, hogy mindegyik, még a kerekesszékes gyermek is felül a lóra, sikerélménye lehet. Az állatok után bevonulunk a jurtába közös hangfürdőre. Fantasztikus élmény együtt lenni ezekkel a sokszor még a felnőtteknél is sokkal érettebb, tapasztaltabb gyermekekkel. A nap zárásaként együtt zenélünk, együtt rezgünk, énekelünk, mely útravalót nyújt a további napokra.
- Új lemezeteken is megmutatkozik a zene és a pszichológia együttes jelenléte. Milyen gondolatok mentén alkottátok meg a Hangszersimogató Varázslások lemezt?
Korzenszky Klára: Mindennapi rohanó életmódunk, rutinjaink elfeledtetik velünk a körülöttünk lévő pozitív üzenetek fontosságát. A Hangszersimogató Varázslások – Azt kívánjuk szívesen című új lemezünkre olyan jól ismert népdalokat, játékokat és mondókákat válogattunk, amelyek évszázadokon át kikristályosodott szövege pozitív üzeneteket, jókívánságokat hordoznak. Úgy gondolom, hogy ezek a dalok szinte varázslatos módon a mindennapos nehézségek során is kapaszkodóként szolgálhatnak, sikeresen mozgósíthatják megküzdési stratégiáinkat, segíthetnek belső egyensúlyunk, valamint a környezetünkkel és a természettel kialakított harmonikus viszony visszaállításában, illetve fenntartásában.
„A zene, az igazi, a megtisztulás fürdője, olykor jeges, olykor forró. (…) A tisztulás igénye örök. A talentum, amellyel erre alkalmas zenét költhetett a perui pásztor, a székely öregasszony, az afrikai pigmi és a zenelejegyzésünk egyezményét ismerő Bach és Bartók, mindenféle technikán keresztül fülbe, szájba, kézbe, szembe, véráramba jutva elkezdi tisztító munkáját. Söpör, sikál, ás, kapál, gazol, lazít, egyenget, kiemel, fényesít.” (Kokas Klára)
- Honnan indul a Hangszersimogató ötlete és mi volt a célotok?
Bársony Bálint: Gyermekkoromban sokszor szerettem volna kipróbálni különböző hangszereket hangszerboltokban, de a hangszerek ára és az eladók óvatossága miatt erre sosem volt igazán lehetőségem. Ebből a gondolatból kiindulva kezdtük el hét évvel ezelőtt zenészbarátaimmal a Hangszersimogató foglalkozásokat, ahol interaktív módon van lehetőségük a gyermekeknek belekóstolni a közös zenélés és éneklés adta önfeledt hangulatba, amely akár a zeneiskolás évek elkezdése előtt hangszerválasztóként is tökéletesen funkcionálhat.
Korzenszky Klára: Gyermekpszichológusként és énekesként egyaránt fontosnak tartom az aktív zenélés minél korábbi életkorban való elkezdését, hiszen a zenei fejlesztésnek a zenén kívüli területekre is kiterjedő személyiségfejlesztő, kognitív-, érzelmi- és szociális fejlesztő, úgynevezett transzferhatása van.
- Amellett, hogy mindketten profi zenészek vagytok, Klára gyermekpszichológusként dolgozik. Ez a tudás és tapasztalat hogyan segített a Hangszersimogató formálásában, a célok és a módszerek kialakításában?
Korzenszky Klára: Alapvető fontosságú, hogy a foglalkozásokon az egész család részt vesz, így szülő és gyermeke együtt lehet részese az élménynek, mely közös örömforrás és a kötődést is erősíti. A koncertek alatt fontos az interakció, a gyermekek és szüleik tényleges bevonása a játékba. Azáltal, hogy több érzékszervük (hallás, látás, tapintás) is használva van, az élmény komplexebbé válik, és sokkal jobban el tud raktározódni a memóriában. Olyan figyelmi játékokat is játszunk, mellyel nemcsak önmagukra, hanem a többiekre is figyelni kell, ezáltal fejlesztve a figyelmet és a kooperációs képességet. A koncerteken javarészt olyan gyermekdalok szólalnak meg, melyeket sokan ismerünk, ezért együtt tudjuk énekelni, ez a felszabadulás élményét hozza, és megteremti a közösségi élményt. Neurobiológiai kutatások bizonyították, hogy zenélés-éneklés közben az agyunkban endorfin szabadul fel, mely az agyi jutalmazóközpontot stimulálja, ezért örömöt, boldogságot érzünk közben. Az együtténeklésnek pedig evolúciós funkciója van: a közösen átélt öröm hatására nyugodtabbak, boldogabbak leszünk, erősödik a másik iránti bizalom, ami az együttműködés alapfeltétele. És tudjuk, hogy az együttműködés a faj fenntartása érdekében nélkülözhetetlen.
- Azt gondolom, hogy minden kisgyermek számára felejthetetlen élmény lehet a Hangszersimogató, de van-e esetleg olyan korosztály, akinek különösen érdemes kipróbálnia?
Bársony Bálint: Leginkább kisgyermekes családok szoktak érkezni koncertjeinkre. Fontos, hogy a koncert során mindenki számára akad feladat, nem maradhat ki belőle a család egyik tagja sem. A koncertek alatt folyamatosan együtt zenélnek velünk a gyermekek és szüleik a különböző ütőhangszereken. A színpadon a zenészek hangszerei mellett 8 db gyermekcajon várja, hogy a legbátrabb dobosok a zenekar tagjaivá válhassanak. A koncert után következik az igazi hangszersimogatás, amikor minden zenész hangszerét kicsik és nagyok egyaránt kipróbálhatják. Zenésztársaink: Rieger Attila, aki elektromos gitárokon, Elek Norbert zongorán és Tar Gergely pedig ütőhangszereken játszik.
Korzenszky Klára: A zene mindenkié, azt gondolom, hogy bárki számára nyitottak a koncertek, és mindenki számára örömforrás tud lenni. Nagyon jó látni, ahogy a közönség közösséggé válik, ahogyan a gyerekek és a szüleik feloldódnak, egyre felszabadultabban tudnak az együttzenélés aktív részesévé válni. Számomra egyik legkedvesebb része a foglalkozásnak, amikor az apák dobolnak, az anyák énekelnek, és gyermekeik táncolnak rá. Pszichológusként sosem magában nézzük a gyerekeket, hanem fontos, hogy mindig egy család, egy rendszer részeként tekintsünk rájuk. A koncertnek ezen a pontján mindig megmutatkozik ennek a rendszernek az ereje.
- Nagyon tisztelem, hogy beteg gyermekek számára is van lehetőség kipróbálni a Hangszersimogatót. A testi, lelki problémákkal küzdő gyermekek hogyan élik meg ezt a helyzetet, mit jelent számukra ez az élmény, hogyan segíti elő gyógyulásukat?
Korzenszky Klára: Pszichológusként a Bethesda Gyermekkórházban dolgozom, ahol a gyermekrehabilitációs osztályon, intenzív osztályon és égési osztályon súlyosan traumatizált gyerekekkel és családjaikkal foglalkozom. A rehabilitációs folyamat befejeztével traumafeldolgozó csoportokat szoktunk tartani, melyek célja, hogy kimozdítsuk a gyerekeket az egyedüllét érzéséből, csoportos élményprogramokkal csökkentsük frusztrációjukat, mozgósítsuk erőforrásaikat, interperszonális kapcsolataik újjáépülhetnek, segítve ezáltal a hétköznapi életbe való visszatérésüket. Ennek a terápiás folyamatnak a része, hogy egy teljes napot eltöltünk Bálintéknál a Jurtaközpontban. Kihasználjuk a természet közelségét, az állatokkal való együttlét harmóniáját. A hangfürdő, mint relaxáció, ellazulás, nagyon fontos a mind testileg, mind érzelmileg súlyosan megterhelt gyermekek számára. A közös zenélés, pedig itt is az örömről, a közösségi élmény átéléséről szól.
Bársony Bálint: a napot az állatokkal töltött idővel, lovaglással kezdjük. A gyerekek kapcsolatba lépnek az állatokkal, majd felülnek a lovakra, fontos, hogy mindegyik, még a kerekesszékes gyermek is felül a lóra, sikerélménye lehet. Az állatok után bevonulunk a jurtába közös hangfürdőre. Fantasztikus élmény együtt lenni ezekkel a sokszor még a felnőtteknél is sokkal érettebb, tapasztaltabb gyermekekkel. A nap zárásaként együtt zenélünk, együtt rezgünk, énekelünk, mely útravalót nyújt a további napokra.
- Új lemezeteken is megmutatkozik a zene és a pszichológia együttes jelenléte. Milyen gondolatok mentén alkottátok meg a Hangszersimogató Varázslások lemezt?
Korzenszky Klára: Mindennapi rohanó életmódunk, rutinjaink elfeledtetik velünk a körülöttünk lévő pozitív üzenetek fontosságát. A Hangszersimogató Varázslások – Azt kívánjuk szívesen című új lemezünkre olyan jól ismert népdalokat, játékokat és mondókákat válogattunk, amelyek évszázadokon át kikristályosodott szövege pozitív üzeneteket, jókívánságokat hordoznak. Úgy gondolom, hogy ezek a dalok szinte varázslatos módon a mindennapos nehézségek során is kapaszkodóként szolgálhatnak, sikeresen mozgósíthatják megküzdési stratégiáinkat, segíthetnek belső egyensúlyunk, valamint a környezetünkkel és a természettel kialakított harmonikus viszony visszaállításában, illetve fenntartásában.
„A zene, az igazi, a megtisztulás fürdője, olykor jeges, olykor forró. (…) A tisztulás igénye örök. A talentum, amellyel erre alkalmas zenét költhetett a perui pásztor, a székely öregasszony, az afrikai pigmi és a zenelejegyzésünk egyezményét ismerő Bach és Bartók, mindenféle technikán keresztül fülbe, szájba, kézbe, szembe, véráramba jutva elkezdi tisztító munkáját. Söpör, sikál, ás, kapál, gazol, lazít, egyenget, kiemel, fényesít.” (Kokas Klára)
|
Közös élmények a szülő-gyerek kapcsolat építésében
Kuritárné Dr. Szabó Ildikó írása, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, Debreceni Egyetem, Magatartástudományi Intézet tanszékvezető egyetemi docens 2017.06.11. http://www.hangszersimogato.com/kozos-elmenyek-a-szulo-gyerek-kapcsolat-epiteseben |
|
Közös élmények a szülő-gyerek kapcsolat építésében - Kuritárné Dr. Szabó Ildikó írása, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, Debreceni Egyetem, Magatartástudományi Intézet tanszékvezető egyetemi docens 2017.06.11.
http://www.hangszersimogato.com/kozos-elmenyek-a-szulo-gyerek-kapcsolat-epiteseben
A Hangszersimogató nemcsak fantasztikus zenei élményt kínál: jóval több ennél! Legértékesebb aspektusa a közös élmény, amelyben a szülők a saját gyerekeikkel osztoznak. A közös, pozitív érzelmekkel telített élmény közelséget teremt, építi, mélyíti a kötődést, gazdagítja a beszélgetésekben újra feleleveníthető élmények tartományát.
Korzenszky Klára énekesnő és Bársony Bálint és zenekara oldott hangulatot teremtenek, játékra és aktivitásra hívják a gyerekeket. A zenekarban lelkes, barátságos „apafigurák” (Bársony Bálint, Elek Norbert, Rieger Attila és Tar Gergely) zenélnek - nagy kincs a mai apahiányos világban a gyereknek teljesen odaszentelődő kompetens felnőtt férfi! A program ritmusa kiváló. A gyermekközönség életkori sajátosságaira épít, s így a zenedarabok bemutatása és a hangszerek ismertetése interaktív elemekkel, körjátékkal, mókázással váltakozik. A légkör megengedő, de csöppet sem kaotikus: szabad mozogni, dobolni, hangszereket simogatni, de akár félre is lehet húzódni. Korzenszky Klára (aki végzettségét tekintve gyermekpszichológus) arról is gondoskodik, hogy ne legyen túlpörgés: a gyors dallamokat csöndes, meditatív, lassú ritmusok követik, a félhomályban anya-apa ölébe hajolva meg lehet pihenni (tökéletes érzelemszabályozás). Így kellene - örömmel - tanulni és tanítani, s ezzel egyúttal a jövőbeli értékes hobbik ismeretét és szeretetét is megalapozhatjuk.
A program a szülők számára is élvezetes és bizonyára informatív is, hiszen ritkán adódik olyan alkalom, ahol láthatjuk a gyermekünk társas magatartását, vállalkozó kedvét, szerepvállalását csoporthelyzetben.
http://www.hangszersimogato.com/kozos-elmenyek-a-szulo-gyerek-kapcsolat-epiteseben
A Hangszersimogató nemcsak fantasztikus zenei élményt kínál: jóval több ennél! Legértékesebb aspektusa a közös élmény, amelyben a szülők a saját gyerekeikkel osztoznak. A közös, pozitív érzelmekkel telített élmény közelséget teremt, építi, mélyíti a kötődést, gazdagítja a beszélgetésekben újra feleleveníthető élmények tartományát.
Korzenszky Klára énekesnő és Bársony Bálint és zenekara oldott hangulatot teremtenek, játékra és aktivitásra hívják a gyerekeket. A zenekarban lelkes, barátságos „apafigurák” (Bársony Bálint, Elek Norbert, Rieger Attila és Tar Gergely) zenélnek - nagy kincs a mai apahiányos világban a gyereknek teljesen odaszentelődő kompetens felnőtt férfi! A program ritmusa kiváló. A gyermekközönség életkori sajátosságaira épít, s így a zenedarabok bemutatása és a hangszerek ismertetése interaktív elemekkel, körjátékkal, mókázással váltakozik. A légkör megengedő, de csöppet sem kaotikus: szabad mozogni, dobolni, hangszereket simogatni, de akár félre is lehet húzódni. Korzenszky Klára (aki végzettségét tekintve gyermekpszichológus) arról is gondoskodik, hogy ne legyen túlpörgés: a gyors dallamokat csöndes, meditatív, lassú ritmusok követik, a félhomályban anya-apa ölébe hajolva meg lehet pihenni (tökéletes érzelemszabályozás). Így kellene - örömmel - tanulni és tanítani, s ezzel egyúttal a jövőbeli értékes hobbik ismeretét és szeretetét is megalapozhatjuk.
A program a szülők számára is élvezetes és bizonyára informatív is, hiszen ritkán adódik olyan alkalom, ahol láthatjuk a gyermekünk társas magatartását, vállalkozó kedvét, szerepvállalását csoporthelyzetben.
Ismert dalok a szerelem új szemüvegén át - Kiss Eszter Veronika írása, Magyar Nemzet, 2017.03.05.
Az eredeti cikk online olvasható itt: mno.hu/grund/ismert-dalok-a-szerelem-uj-szemuvegen-at-1388825
Új színek, erősebb ritmikus hatás, a különböző népzenei elemek, a dzsessz, a latin és az aszimmetrikus ritmusok sikeres fúziója – egyre érdekesebb dalokkal jelentkezik a Makám. Krulik Zoltán meg tudott újulni, és a Szerelem című lemezen az utóbbi időszak beérett stílusbeli változásai mind megjelennek, persze ismét továbbgondolva.
Kezdve azzal, hogy 56. szám alatt egy egészen különleges rabéneket vettek a lemezre, mintegy ráadásként, az 1956-os forradalom hősei előtt tisztelegve. A különböző erdélyi zenei hatások, hangsorok, motívumok, dallamszerkesztési elvek több tájegységet fésülnek össze, ugyanakkor Krulik Zoltán egyik jellegét sem adja fel, inkább párhuzamosan futtatja őket. Erősen ritmikus a kíséret, ami kiemeli az énekhang erejét.
Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy valaki a legközismertebb népdalokhoz, különösen már mások által is feldolgozott világzenei slágerek alapanyagához nyúljon, és abból készítsen egy egészen új interpretációt. Ilyen például a Hidegen fújnak a szelek kezdetű népdal, amelyet annak idején a Muzsikás tett valódi slágerré, talán nincs is olyan ember a Kárpát-medencében, aki ne tudná elénekelni. Krulik azonban egészen mást hoz ki ebből a dalból, más hangulattal, más közegbe építi a dallamot, a végeredmény annyira más, hogy legkevésbé sem érezzük koppintásnak vagy utóérzésnek.
Ugyanígy új szemüvegen keresztül mást láthatunk bele a Gyere ki te című dalba, hiszen ezt mind a Besh o Drom, mind a Kormorán feldolgozta, és alighanem mindkét verzió ott zúg a fülünkben, miközben népszerű a moldvai népdal autentikus előadása is. A Makámnál egészen új, sokkal lágyabb színezetet kap a dallam, ezáltal a szövegnek is teljesen más síkját érzékeljük. A Duna vize ugyancsak népszerű moldvai dallam, ahogy a Fúdd el, jó szél kezdetű is, és ezeket szintén gyakran dolgozzák fel kisebb-nagyobb ismertség mellett. Krulik Zoltán azonban megmutatja, hogy a népzene végtelen lehetőséget biztosít: teljes értékű az ő értelmezése is, amelyben itt-ott populárisabb elemek is felbukkannak, mégsem érezzük hatásvadásznak a megközelítését.
Mindezt azonban nem tudná megvalósítani, ha nem állna mögötte olyan kvalitású énekes, mint Korzenszky Klára, aki tulajdonképpen a Makám lelke. Az autentikus népzene világát alaposan kitanulva, a néptáncon keresztül a népzene belső örömét megérezve, ugyanakkor egyéb tanulmányai és világlátása révén a zenét globális egységben látó Korzenszky Klára rendkívül hajlékonyan, sokszínűen bánik az énekhangjával, a hegedűs Kuczera Barbarával alkotott duójuk is emlékezetes és sajátos szín a lemezen, amely már az első számok alatt magával ragadja a hallgatót.
Amikor a Makám évekkel ezelőtt újjáalakult, Krulik Zoltán zeneszerzői szempontból érezhetően megtáltosodott, ami biztosan az együttes belső összhangjából és a zenészek szakmai tudásából, kreativitásából fakad. Kiváló fúvós ugyanis Eredics Dávid, akár szaxofonon, akár klarinéton, akár kavalon halljuk, pontos és biztos alap Boros Attila basszusa, ahogy tökéletesen lehet építeni Keönch László ütőhangszeres és Badics Márk dobjátékára is.
Az eredeti cikk online olvasható itt: mno.hu/grund/ismert-dalok-a-szerelem-uj-szemuvegen-at-1388825
Új színek, erősebb ritmikus hatás, a különböző népzenei elemek, a dzsessz, a latin és az aszimmetrikus ritmusok sikeres fúziója – egyre érdekesebb dalokkal jelentkezik a Makám. Krulik Zoltán meg tudott újulni, és a Szerelem című lemezen az utóbbi időszak beérett stílusbeli változásai mind megjelennek, persze ismét továbbgondolva.
Kezdve azzal, hogy 56. szám alatt egy egészen különleges rabéneket vettek a lemezre, mintegy ráadásként, az 1956-os forradalom hősei előtt tisztelegve. A különböző erdélyi zenei hatások, hangsorok, motívumok, dallamszerkesztési elvek több tájegységet fésülnek össze, ugyanakkor Krulik Zoltán egyik jellegét sem adja fel, inkább párhuzamosan futtatja őket. Erősen ritmikus a kíséret, ami kiemeli az énekhang erejét.
Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy valaki a legközismertebb népdalokhoz, különösen már mások által is feldolgozott világzenei slágerek alapanyagához nyúljon, és abból készítsen egy egészen új interpretációt. Ilyen például a Hidegen fújnak a szelek kezdetű népdal, amelyet annak idején a Muzsikás tett valódi slágerré, talán nincs is olyan ember a Kárpát-medencében, aki ne tudná elénekelni. Krulik azonban egészen mást hoz ki ebből a dalból, más hangulattal, más közegbe építi a dallamot, a végeredmény annyira más, hogy legkevésbé sem érezzük koppintásnak vagy utóérzésnek.
Ugyanígy új szemüvegen keresztül mást láthatunk bele a Gyere ki te című dalba, hiszen ezt mind a Besh o Drom, mind a Kormorán feldolgozta, és alighanem mindkét verzió ott zúg a fülünkben, miközben népszerű a moldvai népdal autentikus előadása is. A Makámnál egészen új, sokkal lágyabb színezetet kap a dallam, ezáltal a szövegnek is teljesen más síkját érzékeljük. A Duna vize ugyancsak népszerű moldvai dallam, ahogy a Fúdd el, jó szél kezdetű is, és ezeket szintén gyakran dolgozzák fel kisebb-nagyobb ismertség mellett. Krulik Zoltán azonban megmutatja, hogy a népzene végtelen lehetőséget biztosít: teljes értékű az ő értelmezése is, amelyben itt-ott populárisabb elemek is felbukkannak, mégsem érezzük hatásvadásznak a megközelítését.
Mindezt azonban nem tudná megvalósítani, ha nem állna mögötte olyan kvalitású énekes, mint Korzenszky Klára, aki tulajdonképpen a Makám lelke. Az autentikus népzene világát alaposan kitanulva, a néptáncon keresztül a népzene belső örömét megérezve, ugyanakkor egyéb tanulmányai és világlátása révén a zenét globális egységben látó Korzenszky Klára rendkívül hajlékonyan, sokszínűen bánik az énekhangjával, a hegedűs Kuczera Barbarával alkotott duójuk is emlékezetes és sajátos szín a lemezen, amely már az első számok alatt magával ragadja a hallgatót.
Amikor a Makám évekkel ezelőtt újjáalakult, Krulik Zoltán zeneszerzői szempontból érezhetően megtáltosodott, ami biztosan az együttes belső összhangjából és a zenészek szakmai tudásából, kreativitásából fakad. Kiváló fúvós ugyanis Eredics Dávid, akár szaxofonon, akár klarinéton, akár kavalon halljuk, pontos és biztos alap Boros Attila basszusa, ahogy tökéletesen lehet építeni Keönch László ütőhangszeres és Badics Márk dobjátékára is.
World music: hármas befutó - Marton László Távolodó írása, Magyar Narancs, 2016.02.16.
A teljes cikk online olvasható itt: http://vakbarat.magyarnarancs.hu/zene2/world-music-harmas-befuto-102567
Makám: Szerelem Az év végén különösebb visszhang nélkül látott napvilágot az új Makám-album. Szerelem a címe, és azonnal hagyja magát szeretni; annyira, hogy simán azt érezhetjük: megdöntötte minden csúcsát Krulik Zoltán harminchárom éve futó vállalkozása.
A jelenlegi felállásban nyolc éve hallható a Makám – egyrészt jelentős fiatalításon, másrészt popos-rockos fordulatokon átesve. Az utóbbiba akár bele is bukhatott volna, de megúszta apró horzsolásokkal, és most úgy hangzik, mintha patikamérlegen adagolta volna ki az életműve színe-javát. A minimalista iskola és a keleti befolyás visszakozott, feszes lüktetésben és dzsesszes felhangokban azonban nincs hiány a fúvós Eredics Áron pompás szólóinak köszönhetően. És ami a lényeg: Krulik megint azt a képességét kamatoztatta, hogy olyan dalokat tud írni, amelyek alig különböztethetők meg a feldolgozott népdaloktól, és amelyek személyessége mögött évszázadok hagyománya áll. Korábban ezt vendégénekesek: Lovász Irén, Bognár Szilvia, Palya Bea és Szalóki Ági társaságában tette, majd a Robinzon Kruzón magához ragadta a mikrofont; hogy most átadja Korzenszky Klárának, aki halálbiztos érzékenységgel énekli végig az albumot. Le a kalappal.
Hogy Krulik Zoltán hány szerelme kapott hangot e dalokban, azt fedje az illendő homály. Egyik-másik – mint a Régi álom vagy a Gyere ki te – visszaköszön a Makám korábbi lemezeiről, de hát a szerelem ilyen visszaköszönős műfaj… Ahogy örök téma a szabadságvágy is – biggyeszthetjük hozzá a Szabad élet, a Kicsiny madár, illetve a Rabének hallatán. Egykor olyan zenekarok játszották e darabokat, mint a Muzsikás és a Kolinda, így főhajtásként is igen jól mutatnak. Ám mivel Krulik egykor éppen a Makám & Kolinda együttesben kezdett vokális feldolgozásokat játszani, a tetejébe úgy is érezhetjük, mintha nem a Makám legújabb, hanem egy „best of” albumáért lelkesednénk. (Z Paraván BT, 2016)
A teljes cikk online olvasható itt: http://vakbarat.magyarnarancs.hu/zene2/world-music-harmas-befuto-102567
Makám: Szerelem Az év végén különösebb visszhang nélkül látott napvilágot az új Makám-album. Szerelem a címe, és azonnal hagyja magát szeretni; annyira, hogy simán azt érezhetjük: megdöntötte minden csúcsát Krulik Zoltán harminchárom éve futó vállalkozása.
A jelenlegi felállásban nyolc éve hallható a Makám – egyrészt jelentős fiatalításon, másrészt popos-rockos fordulatokon átesve. Az utóbbiba akár bele is bukhatott volna, de megúszta apró horzsolásokkal, és most úgy hangzik, mintha patikamérlegen adagolta volna ki az életműve színe-javát. A minimalista iskola és a keleti befolyás visszakozott, feszes lüktetésben és dzsesszes felhangokban azonban nincs hiány a fúvós Eredics Áron pompás szólóinak köszönhetően. És ami a lényeg: Krulik megint azt a képességét kamatoztatta, hogy olyan dalokat tud írni, amelyek alig különböztethetők meg a feldolgozott népdaloktól, és amelyek személyessége mögött évszázadok hagyománya áll. Korábban ezt vendégénekesek: Lovász Irén, Bognár Szilvia, Palya Bea és Szalóki Ági társaságában tette, majd a Robinzon Kruzón magához ragadta a mikrofont; hogy most átadja Korzenszky Klárának, aki halálbiztos érzékenységgel énekli végig az albumot. Le a kalappal.
Hogy Krulik Zoltán hány szerelme kapott hangot e dalokban, azt fedje az illendő homály. Egyik-másik – mint a Régi álom vagy a Gyere ki te – visszaköszön a Makám korábbi lemezeiről, de hát a szerelem ilyen visszaköszönős műfaj… Ahogy örök téma a szabadságvágy is – biggyeszthetjük hozzá a Szabad élet, a Kicsiny madár, illetve a Rabének hallatán. Egykor olyan zenekarok játszották e darabokat, mint a Muzsikás és a Kolinda, így főhajtásként is igen jól mutatnak. Ám mivel Krulik egykor éppen a Makám & Kolinda együttesben kezdett vokális feldolgozásokat játszani, a tetejébe úgy is érezhetjük, mintha nem a Makám legújabb, hanem egy „best of” albumáért lelkesednénk. (Z Paraván BT, 2016)
Folyamatos fejlődés - Világzene, mi más, 3. rész. Rácz Mihály írása, Lángoló Gitárok, 2016.11.29.
A teljes cikk online olvasható: http://langologitarok.blog.hu/2016/11/29/folyamatos_fejlodes_vilagzene_mi_mas_3_resz
Eddig két fejezetben tárgyaltuk (itt és itt) az év második felének legjobb világzenei megjelenéseit, most újabb gyöngyszemekkel gazdagodva nem hallgathatjuk el őket.
A Makám nagyon nagy utat járt be eddig, és nem csak a kezdeti instrumentális, jazz és keleti zenék hatását is kidomborító első korszakától mérve, de a dalos, újfolkos évek is sok csavart és átformálódást hoztak. Az előző, Holdfényt vetettem című lemez mindenképpen egyik magas foka munkásságuknak, de ezt úgy érték el, hogy a klasszikus megszólalásuktól némileg odébb léptek, és egy egészen buborékfinomságúra hangszerelt, csilingelően fénylő dalcsokorban gyönyörködhettünk. Talán nem is lehetett az az utat járni tovább, így most a tágabb világú, a rendelkezésre álló muzsikusokra és hangszerparkra sokkal jobban építve haladt tovább a Makám Szerelem (Z Paraván 2016) című albumával, és már most mondom, hogy ebbe a saját körbe helyezve, vagyis az énekes-dalos központú korszak anyagaival összevetve könnyen lehet, hogy új koronaként kell az életmű csúcsára helyezni. De még visszafogottabb megközelítéssel is esszenciálisként értelmezhető és élhető át. Ereje, és érzelmi hatása – mert elsősorban érzelmi töltése és szívbéli megélése fontos – lenyűgöző, mert bár zeneileg és hangszerelésileg is tán a legjobb, amit el lehet érni ezekkel az összetevőkkel, ezt az egészet már olyan szintre hozták, amikor az összhatás egy test és lélekként sugározza magát. Mert ez a lényeg, a Makám már nem szimplán üzenetet és jelentést hordoz, hanem úgymond maga vált azzá, ami, azaz: ön-azonos, így saját magát árasztja a világba. Mint aki megbékélt önmagával és helyével a létezésben, így nem is kell mást tennie, mint valamiféle jelenben lennie, és ha az ilyesmi megtörténik, akkor az adott dal külön és az egész egyben is életre kel. Korábban, néhány lemezzel ezelőtt még azt gondoltam, talán nem ártana - például vérfrissítés miatt -, ha Krulik Zoltán odaengedne másokat is a bandából dalt szerezni, csak belefér egy-két kitekintés, attól még nem sérül a Makám egésze. Most már úgy látom, jó, hogy ez nem történt meg, egyrészt töretlen egységű így haladásának és fejlődésének íve, másrészt ez az élet-, sőt lét-kaland, amit bejár a Makám, és bejárunk mi is vele tartva, állomásról állomásra érve helyrebillent valamit a világban. Úgy hoz egységbe a külső és belső emberi természettel, amire csak és kizárólag a valódi művészet képes. A valódi művészet ugyanis az, ami helyreállít valami ember és természet, ember és ember, valamint ember és a transzcendens között. Most éppen a szerelem van terítéken, azaz az emberi együttlétezés egyik legmagasabb megélési foka a világban. Nincsenek itt közhelyek és giccses végszavak, csak őszinteség, elengedhetetlen drámaiság és a tiszta szépség áramlása. Felbukkannak az újak mellett régi szavak, ironikus önreflexiók, népzenei alapvetések, sőt korábbi dalok is, de minden új színben és köntösben pompázik, és ez elengedhetetlen is, hogy valami érvényesen legyen mesélve erről a régi, rengetegszer megénekelt, de ilyen természetes és megvilágosító erejű fényszögből ritkán átélhető szívbéli alapvetésről, mint a szerelem. Ám nehogy megtévedjünk, másképp is mondom: nincs semmi túllihegve és agyondramatizálva, valamiféle művészieskedő kalickába zárva, itt minden áramlik és az érzelmek hullámain nevet, vagy épp sírdogál, gyakran ránk kacsint, azaz elválasztó falakat feledve ölelkezik és nevet össze hallgatójával. Mestermű.
A teljes cikk online olvasható: http://langologitarok.blog.hu/2016/11/29/folyamatos_fejlodes_vilagzene_mi_mas_3_resz
Eddig két fejezetben tárgyaltuk (itt és itt) az év második felének legjobb világzenei megjelenéseit, most újabb gyöngyszemekkel gazdagodva nem hallgathatjuk el őket.
A Makám nagyon nagy utat járt be eddig, és nem csak a kezdeti instrumentális, jazz és keleti zenék hatását is kidomborító első korszakától mérve, de a dalos, újfolkos évek is sok csavart és átformálódást hoztak. Az előző, Holdfényt vetettem című lemez mindenképpen egyik magas foka munkásságuknak, de ezt úgy érték el, hogy a klasszikus megszólalásuktól némileg odébb léptek, és egy egészen buborékfinomságúra hangszerelt, csilingelően fénylő dalcsokorban gyönyörködhettünk. Talán nem is lehetett az az utat járni tovább, így most a tágabb világú, a rendelkezésre álló muzsikusokra és hangszerparkra sokkal jobban építve haladt tovább a Makám Szerelem (Z Paraván 2016) című albumával, és már most mondom, hogy ebbe a saját körbe helyezve, vagyis az énekes-dalos központú korszak anyagaival összevetve könnyen lehet, hogy új koronaként kell az életmű csúcsára helyezni. De még visszafogottabb megközelítéssel is esszenciálisként értelmezhető és élhető át. Ereje, és érzelmi hatása – mert elsősorban érzelmi töltése és szívbéli megélése fontos – lenyűgöző, mert bár zeneileg és hangszerelésileg is tán a legjobb, amit el lehet érni ezekkel az összetevőkkel, ezt az egészet már olyan szintre hozták, amikor az összhatás egy test és lélekként sugározza magát. Mert ez a lényeg, a Makám már nem szimplán üzenetet és jelentést hordoz, hanem úgymond maga vált azzá, ami, azaz: ön-azonos, így saját magát árasztja a világba. Mint aki megbékélt önmagával és helyével a létezésben, így nem is kell mást tennie, mint valamiféle jelenben lennie, és ha az ilyesmi megtörténik, akkor az adott dal külön és az egész egyben is életre kel. Korábban, néhány lemezzel ezelőtt még azt gondoltam, talán nem ártana - például vérfrissítés miatt -, ha Krulik Zoltán odaengedne másokat is a bandából dalt szerezni, csak belefér egy-két kitekintés, attól még nem sérül a Makám egésze. Most már úgy látom, jó, hogy ez nem történt meg, egyrészt töretlen egységű így haladásának és fejlődésének íve, másrészt ez az élet-, sőt lét-kaland, amit bejár a Makám, és bejárunk mi is vele tartva, állomásról állomásra érve helyrebillent valamit a világban. Úgy hoz egységbe a külső és belső emberi természettel, amire csak és kizárólag a valódi művészet képes. A valódi művészet ugyanis az, ami helyreállít valami ember és természet, ember és ember, valamint ember és a transzcendens között. Most éppen a szerelem van terítéken, azaz az emberi együttlétezés egyik legmagasabb megélési foka a világban. Nincsenek itt közhelyek és giccses végszavak, csak őszinteség, elengedhetetlen drámaiság és a tiszta szépség áramlása. Felbukkannak az újak mellett régi szavak, ironikus önreflexiók, népzenei alapvetések, sőt korábbi dalok is, de minden új színben és köntösben pompázik, és ez elengedhetetlen is, hogy valami érvényesen legyen mesélve erről a régi, rengetegszer megénekelt, de ilyen természetes és megvilágosító erejű fényszögből ritkán átélhető szívbéli alapvetésről, mint a szerelem. Ám nehogy megtévedjünk, másképp is mondom: nincs semmi túllihegve és agyondramatizálva, valamiféle művészieskedő kalickába zárva, itt minden áramlik és az érzelmek hullámain nevet, vagy épp sírdogál, gyakran ránk kacsint, azaz elválasztó falakat feledve ölelkezik és nevet össze hallgatójával. Mestermű.
Magyar világzenénél nincs jobb széles e világon - Magyar világzenei Top10. Ez volt 2015 - Rácz Mihály írása, Lángoló Gitárok, 2015.12.25. A teljes cikk online olvasható: http://langologitarok.blog.hu/2015/12/25/2015_magyar_vilagzenei_top
Az igen erős hazai világzenei felhozatalból nehéz csak tízet kiválasztani, ezért az a minimum, hogy hozzácsaltunk plusz egyet. Az így kialakult kép megnyugtatóan színes, és ismerve nemzetközi world music trendeket és zenekarokat, bátran kijelenthetjük, a magyar világzenénél nem találni jobbat széles e világon. Sorrendet nem lenne értelme felállítani, ezért haladjunk abc-rendben.(...)
Makám: Holdfényt vetettem (Z Paraván)
A Makám harminc éves pályafutásának legjobb lemezeként írtunk róla nemrég, és persze szabad ezzel vitatkozni, de van jobb ötletünk: tessék próbát tenni vele. Egy közel négy évre eltűnt, majd mégis megkerült anyagról van szó, amit Krulik Zoltán zenekara idén pár hónapos pluszmunkával készre fazonírozott. Újabban nem Krulik Zoltán saját verseire íródnak a lemezeik, idén már kijött egy remek szólóanyag Petri szövegekre, ez az új album pedig Weöres Sándor bűvöletében készült. Buborék finomságú a zeneiség és szívmasszázs gyönyörűségűek az énekdallamok, megismételjük: a Makám legjobb lemezét üdvözölhetjük fizikai inkarnációjában.
Az igen erős hazai világzenei felhozatalból nehéz csak tízet kiválasztani, ezért az a minimum, hogy hozzácsaltunk plusz egyet. Az így kialakult kép megnyugtatóan színes, és ismerve nemzetközi world music trendeket és zenekarokat, bátran kijelenthetjük, a magyar világzenénél nem találni jobbat széles e világon. Sorrendet nem lenne értelme felállítani, ezért haladjunk abc-rendben.(...)
Makám: Holdfényt vetettem (Z Paraván)
A Makám harminc éves pályafutásának legjobb lemezeként írtunk róla nemrég, és persze szabad ezzel vitatkozni, de van jobb ötletünk: tessék próbát tenni vele. Egy közel négy évre eltűnt, majd mégis megkerült anyagról van szó, amit Krulik Zoltán zenekara idén pár hónapos pluszmunkával készre fazonírozott. Újabban nem Krulik Zoltán saját verseire íródnak a lemezeik, idén már kijött egy remek szólóanyag Petri szövegekre, ez az új album pedig Weöres Sándor bűvöletében készült. Buborék finomságú a zeneiség és szívmasszázs gyönyörűségűek az énekdallamok, megismételjük: a Makám legjobb lemezét üdvözölhetjük fizikai inkarnációjában.
Rongyszőnyeg, másképp megszőve - Kiss Eszter Veronika írása, Magyar Nemzet, 2015.12.16.
A cikk online olvasható: http://mno.hu/zene/rongyszonyeg-maskepp-megszove-1319437
Technikai malőr miatt két évet csúszott a Makám együttes Weöres Sándor-lemezének kiadása. Megérte kivárni.
Egy informatikai bravúrnak köszönhetően menekült meg a Makám Weöres Sándor-lemezének anyaga, amely két évvel a költő centenáriumi ünnepségére tervezett megjelenés után kerülhetett végül a boltokba. Úgy tűnt ugyanis, hogy a felvett és utómunkálatokra előkészített anyag a számítógép meghibásodása miatt végleg elveszett, amikor egy informatikusnak sikerült viszonylag jó állapotban lementeni a felvételek 90 százalékát. Ezek után néhány hónap alatt elkészülhetett a lemez.
Jót tett a pihentetés
Már maga a történet is különlegessé teszi ezt a korongot, arról nem beszélve, hogy az átlagosnak csöppet sem mondható Rongyszőnyeg eddig még nem feldolgozott versei közül zenésített meg egy csokorravalót Krulik Zoltán, a legérdekesebb azonban az, amit a lemezen hallunk. Egyet biztosra lehet venni: jót tett a daloknak a két-három év pihentetés, igazán kiérlelt, átgondolt kompozíciókkal állt elő az együttes.
Weöres Sándort megzenésíteni egyszerre könnyű és irtózatosan nehéz feladat. Maguk a szövegek ugyanis önmagukban hordoznak egyfajta veleszületett dallamot, a ritmikájuk viszont mindenképpen adva van. Ezek a szókapcsolatok prózában is énekelnek, ugyanakkor ezt a bizonyos értelemben vett kötöttséget megérezni és jól közvetíteni már nem magától értetődő. A Rongyszőnyeg ráadásul a Sebő-féle lemez óta valahogy egyértelmű karaktert is kapott, és mivel azokról a dalokról maga a költő is visszaigazolta, hogy megfelelőnek találja a hozzáillesztett zenei stílust, éppen ehhez a ciklushoz nyúlni a legnehezebb kihívások egyike a világzene műfajában.
Filozófiai mélység és szürrealitás
Ezek után meghallgatva a Holdfényt vetettem című albumot rendkívül pozitív a kép: Krulik Zoltán olyan sajátos, a Makám örökségéből kinövő, de a Sebő-féle rongyszőnyeges vonallal jól megférő zenei világot alkotott, amely sokat hozzáad a Weöres Sándor-versek üzenetéhez. Kiérlelt, kimunkált dalok, átgondolt koncepciók fogadják a hallgatót, és maga az előadás is átszellemült. Utóbbi Weöres Sándor esetében létkérdés, már csak azért is, mert a versek témái is sokszor – gyermeki felszínük ellenére – az élet örök kérdéseit, alaptéziseit feszegetik.
A férfi- és női énekhang kontrasztja jó elképzelés, ráadásul Korzenszky Klára érzékenysége sokat finomít az összhatáson, egyfajta lelke ő a daloknak. Olyan az érzésünk, mintha kifejezetten testre szabva neki készültek volna a dalok, első hallásra nehezen tudnám elképzelni más énekessel. A Holdfényt vetettem a népzenétől eltávolodva valamiféle filozófiai mélységbe kalauzolja a hallgatót, ezt az irányt tökéletesen megérezve Korzenszky Klára egészen letisztult stílusban szólal meg.
Bár a Makám tudatosan kerülte a Sebőék által feldolgozott verseket, egyetlen kivétel mégis akad: a Ha vihar jő kezdetű, és ez felidéz is valamiféle belső rokonságot a korábbi változattal, anélkül hogy konkrét zenei megfelelést hallanánk. A Holdfényt vetettem című album tulajdonképpen egy összefüggő szvit, amelynek összekötő kapcsa egyrészt a filozófiai mélység, másrészt egy sajátos szürreális világ, amelyet a dalok hasonló karaktere mentén épít fel Krulik Zoltán a visszafogott hangszereléssel. (Makám: Holdfényt vetettem, Z Paraván kiadó, 2015)
A cikk online olvasható: http://mno.hu/zene/rongyszonyeg-maskepp-megszove-1319437
Technikai malőr miatt két évet csúszott a Makám együttes Weöres Sándor-lemezének kiadása. Megérte kivárni.
Egy informatikai bravúrnak köszönhetően menekült meg a Makám Weöres Sándor-lemezének anyaga, amely két évvel a költő centenáriumi ünnepségére tervezett megjelenés után kerülhetett végül a boltokba. Úgy tűnt ugyanis, hogy a felvett és utómunkálatokra előkészített anyag a számítógép meghibásodása miatt végleg elveszett, amikor egy informatikusnak sikerült viszonylag jó állapotban lementeni a felvételek 90 százalékát. Ezek után néhány hónap alatt elkészülhetett a lemez.
Jót tett a pihentetés
Már maga a történet is különlegessé teszi ezt a korongot, arról nem beszélve, hogy az átlagosnak csöppet sem mondható Rongyszőnyeg eddig még nem feldolgozott versei közül zenésített meg egy csokorravalót Krulik Zoltán, a legérdekesebb azonban az, amit a lemezen hallunk. Egyet biztosra lehet venni: jót tett a daloknak a két-három év pihentetés, igazán kiérlelt, átgondolt kompozíciókkal állt elő az együttes.
Weöres Sándort megzenésíteni egyszerre könnyű és irtózatosan nehéz feladat. Maguk a szövegek ugyanis önmagukban hordoznak egyfajta veleszületett dallamot, a ritmikájuk viszont mindenképpen adva van. Ezek a szókapcsolatok prózában is énekelnek, ugyanakkor ezt a bizonyos értelemben vett kötöttséget megérezni és jól közvetíteni már nem magától értetődő. A Rongyszőnyeg ráadásul a Sebő-féle lemez óta valahogy egyértelmű karaktert is kapott, és mivel azokról a dalokról maga a költő is visszaigazolta, hogy megfelelőnek találja a hozzáillesztett zenei stílust, éppen ehhez a ciklushoz nyúlni a legnehezebb kihívások egyike a világzene műfajában.
Filozófiai mélység és szürrealitás
Ezek után meghallgatva a Holdfényt vetettem című albumot rendkívül pozitív a kép: Krulik Zoltán olyan sajátos, a Makám örökségéből kinövő, de a Sebő-féle rongyszőnyeges vonallal jól megférő zenei világot alkotott, amely sokat hozzáad a Weöres Sándor-versek üzenetéhez. Kiérlelt, kimunkált dalok, átgondolt koncepciók fogadják a hallgatót, és maga az előadás is átszellemült. Utóbbi Weöres Sándor esetében létkérdés, már csak azért is, mert a versek témái is sokszor – gyermeki felszínük ellenére – az élet örök kérdéseit, alaptéziseit feszegetik.
A férfi- és női énekhang kontrasztja jó elképzelés, ráadásul Korzenszky Klára érzékenysége sokat finomít az összhatáson, egyfajta lelke ő a daloknak. Olyan az érzésünk, mintha kifejezetten testre szabva neki készültek volna a dalok, első hallásra nehezen tudnám elképzelni más énekessel. A Holdfényt vetettem a népzenétől eltávolodva valamiféle filozófiai mélységbe kalauzolja a hallgatót, ezt az irányt tökéletesen megérezve Korzenszky Klára egészen letisztult stílusban szólal meg.
Bár a Makám tudatosan kerülte a Sebőék által feldolgozott verseket, egyetlen kivétel mégis akad: a Ha vihar jő kezdetű, és ez felidéz is valamiféle belső rokonságot a korábbi változattal, anélkül hogy konkrét zenei megfelelést hallanánk. A Holdfényt vetettem című album tulajdonképpen egy összefüggő szvit, amelynek összekötő kapcsa egyrészt a filozófiai mélység, másrészt egy sajátos szürreális világ, amelyet a dalok hasonló karaktere mentén épít fel Krulik Zoltán a visszafogott hangszereléssel. (Makám: Holdfényt vetettem, Z Paraván kiadó, 2015)
Megint Mindenki Topon - Világzenei dömping 2. - Rácz Mihály írása, Lángoló Gitárok, 2015.12.15.
A teljes cikk online olvasható: http://langologitarok.blog.hu/2015/12/15/megint_mindenki_topon_vilagzenei_domping
Őszi-téli világzenei lemezkörképünk első részében elégedettségünknek adtunk hangot, mi több, kifejezetten szétáradt bennünk a valódi öröm. Most egy újabb lemezadagot áthallgatva kijelenthetjük: lám, nemhogy nem vagyunk elmaradva világzenében a nemzetközi mértéktől, de be kellene végre látnia az ilyesmire szakosodott ítészeknek, pillanatra sem lenne szabad levenniük ujjaikat a magyar színtér ütőeréről. Vannak erre utaló jelek persze, az előbb említett első körben tárgyalt előadók jó része már kezd bekerülni a nemzetközi vérkeringésbe. Ezzel a magas minőséggel most sem maradunk adósok, és már előre szólok, kihagyás és megkerülés esetén lemaradás az osztályrész. Csodás, sőt varázsos albumok terítéken. (...)
Idén nyáron már szóba került a Makám két újdonság okán, akkor a 30 éves pályafutást feltérképező jubileumi válogatás, és a Makám vezetőjének, Krulik Zoltánnak a Petri versmegzenésítő szólólemeze volt fókuszban. Most viszont megjelent egy valóban új album Holdfényt vetettem (Z Paraván 2015) címmel, amiben annyi a turpisság, hogy egy közel négy éve felvett, és géphiba miatt eltűntnek hitt felvétel előkerüléséről van szó. Az a Makám már ez a Makám volt, mert bár a zenekar több évtizedes pályafutása alatt sok tagcserét ért meg, most sok éve stabil a felállás (Korzenszky Klára énekesnőt külön kiemelném!), és ahogy Krulik Zoltántól megtudtuk, kifejezetten oldott és boldogító az együttzenélés. Nos, ha valami, ez igazán kiviláglik az új lemezről, ami tényleg új is, a megkerült felvételeken több hónapig dolgoztak, hogy azt tükrözzék, ahogyan most képesek megszólalni. Itt rögvest le is kell, hogy lőjem a poént, a Makám legjobb lemezéről van szó. Csak így egyszerűen. Hogy egy dalnok-költő barátomat idézzem, akinek a napokban mutattam meg: „senki sem tud náluk simogatóbb zenét csinálni.” Persze ne gondoljunk valami simulékony középutas frázispuffogtatásra, mi sem áll távolabb a Makámtól, dráma van itt és a szférák bejárása. Alámerülés éppúgy, mint egekig szólás. Az emelkedettség kifejezetten zsigerig hatoló, a megszólalás buborékfinomságúra hangolt, az énekdallamok pedig olyan gyönyörűek, hogy nem is nagyon lehet megúszni szívfacsarodás nélkül. Húszadik meghallgatásra sem. Olyan nézőpontból is érdekes a történet, hogy újabban Krulik Zoltán, aki életének nagy részében főleg saját verseit zenésítette meg zenekarával, az utóbbi években ifjúkorát meghatározó és belül régóta hordozott költőhőseinek talált megjelenési formákat. Petrihez egyébként is személyes kapcsolat fűzte, így természetes, ha végül is albummá érett az alapélmény. Ennek a vonulatnak egyébként is megágyazott már a klasszikus Makám hangzástól elemelt, három évvel ezelőtti, urbánus rock-közeli Robinzon Kruzo album, és a szintén akkoriban készült és most végre megjelenhetett Holdfényt vetettem, ami pedig végig Weöres Sándor versekre íródott, mégpedig a Medúza kötet Rongyszőnyeg ciklusából válogatva. Teljes is lett a kör, még úgy is, hogy készülhet persze később más költők verseire anyag, de már egyértelmű, mert bőven van összehasonlítás: Krulik Zoltán költői vénája ugyanabból a forrásból táplálkozik, mint hőseié, a Makám kohójában legalábbis ugyanazon minőségűre izzik fel. Kedvenc róla: Nyitva és zárva, és Nől a dér.
A teljes cikk online olvasható: http://langologitarok.blog.hu/2015/12/15/megint_mindenki_topon_vilagzenei_domping
Őszi-téli világzenei lemezkörképünk első részében elégedettségünknek adtunk hangot, mi több, kifejezetten szétáradt bennünk a valódi öröm. Most egy újabb lemezadagot áthallgatva kijelenthetjük: lám, nemhogy nem vagyunk elmaradva világzenében a nemzetközi mértéktől, de be kellene végre látnia az ilyesmire szakosodott ítészeknek, pillanatra sem lenne szabad levenniük ujjaikat a magyar színtér ütőeréről. Vannak erre utaló jelek persze, az előbb említett első körben tárgyalt előadók jó része már kezd bekerülni a nemzetközi vérkeringésbe. Ezzel a magas minőséggel most sem maradunk adósok, és már előre szólok, kihagyás és megkerülés esetén lemaradás az osztályrész. Csodás, sőt varázsos albumok terítéken. (...)
Idén nyáron már szóba került a Makám két újdonság okán, akkor a 30 éves pályafutást feltérképező jubileumi válogatás, és a Makám vezetőjének, Krulik Zoltánnak a Petri versmegzenésítő szólólemeze volt fókuszban. Most viszont megjelent egy valóban új album Holdfényt vetettem (Z Paraván 2015) címmel, amiben annyi a turpisság, hogy egy közel négy éve felvett, és géphiba miatt eltűntnek hitt felvétel előkerüléséről van szó. Az a Makám már ez a Makám volt, mert bár a zenekar több évtizedes pályafutása alatt sok tagcserét ért meg, most sok éve stabil a felállás (Korzenszky Klára énekesnőt külön kiemelném!), és ahogy Krulik Zoltántól megtudtuk, kifejezetten oldott és boldogító az együttzenélés. Nos, ha valami, ez igazán kiviláglik az új lemezről, ami tényleg új is, a megkerült felvételeken több hónapig dolgoztak, hogy azt tükrözzék, ahogyan most képesek megszólalni. Itt rögvest le is kell, hogy lőjem a poént, a Makám legjobb lemezéről van szó. Csak így egyszerűen. Hogy egy dalnok-költő barátomat idézzem, akinek a napokban mutattam meg: „senki sem tud náluk simogatóbb zenét csinálni.” Persze ne gondoljunk valami simulékony középutas frázispuffogtatásra, mi sem áll távolabb a Makámtól, dráma van itt és a szférák bejárása. Alámerülés éppúgy, mint egekig szólás. Az emelkedettség kifejezetten zsigerig hatoló, a megszólalás buborékfinomságúra hangolt, az énekdallamok pedig olyan gyönyörűek, hogy nem is nagyon lehet megúszni szívfacsarodás nélkül. Húszadik meghallgatásra sem. Olyan nézőpontból is érdekes a történet, hogy újabban Krulik Zoltán, aki életének nagy részében főleg saját verseit zenésítette meg zenekarával, az utóbbi években ifjúkorát meghatározó és belül régóta hordozott költőhőseinek talált megjelenési formákat. Petrihez egyébként is személyes kapcsolat fűzte, így természetes, ha végül is albummá érett az alapélmény. Ennek a vonulatnak egyébként is megágyazott már a klasszikus Makám hangzástól elemelt, három évvel ezelőtti, urbánus rock-közeli Robinzon Kruzo album, és a szintén akkoriban készült és most végre megjelenhetett Holdfényt vetettem, ami pedig végig Weöres Sándor versekre íródott, mégpedig a Medúza kötet Rongyszőnyeg ciklusából válogatva. Teljes is lett a kör, még úgy is, hogy készülhet persze később más költők verseire anyag, de már egyértelmű, mert bőven van összehasonlítás: Krulik Zoltán költői vénája ugyanabból a forrásból táplálkozik, mint hőseié, a Makám kohójában legalábbis ugyanazon minőségűre izzik fel. Kedvenc róla: Nyitva és zárva, és Nől a dér.
Harmincéves a Makám - Kiss Eszter Veronika írása, Magyar Nemzet, 2014.05.02.
A cikk online olvasható: http://mno.hu/grund/harminceves-a-makam-1224299
A Müpában ünnepli alapítása 30. évfordulóját Krulik Zoltán együttese, a Makám. Az együttes számos átalakuláson ment át a három évtized alatt – ahogy egyébként a világzene is. Harminc éve a világzene még egy kissé mást takart, mint manapság. Az első „fecskék” komolyabb energiát fektettek a népzene valódi megismerésébe, és a saját invenciók eredetiségébe. A Makám története is az első generáció idején kezdődött: Krulik Zoltán előbb a CSÖ, majd a Makám és Kolinda tagjaként kezdte. Akkori lemezeikre talán rá sem ismernének azok, akik a mai korszakukba szerettek bele, és valóban, ilyen markáns stílusváltásokat kevés zenekar történetében találunk.
Kezdetben a hagyomány és a modernség, a kelet-európai, balkáni, ázsiai, közel-keleti és afrikai gyökerek összefonódása, az etnojazz és a kortárs repetitív zene, valamint az akusztikus és elektronikus hangzás fúziója volt a meghatározó, amely a kilencvenes évek végéig tartott, és olyan albumok őrzik az emlékét, mint a Közelítések, a Divertimento és a Café Babel. Ekkoriban a világ minden tájáról származó népzenéket egyfajta kortárs szemlélettel, instrumentális oldalról közelítették meg, és progresszív folknak nevezték. Ezután a Makám át is alakult, de zeneileg is nagyon megváltozott. A különböző neves énekesnőkkel – Lovász Irénnel, Bognár Szilviával, Palya Beával, Szalóki Ágnessal és Lázár Erikával – való együttműködés egészen más hangzást hozott létre. Ezek az ikonikus albumok a SkanZen, az Anzix, a 9 colinda, a Szindbád és az Almanach. Krulik Zoltán a vokális jelleggel együtt zenei stílust is váltott, és jobban beilleszkedett a manapság népszerű világzenei hangzásvilágba.
Számos tagcsere után néhány éve alakult ki az az állandónak nevezhető felállás, amit ma is hallunk, és amely – Krulik Zoltánt leszámítva – egy nagyon fiatal zenekar képét adja. Eredics Dávid viszi a fúvósokat, Kuczera Barbara hegedül, Boros Attila basszusgitározik, Keönch László pedig az ütős. A „sztárénekesnőket” Korzenszky Klára váltotta fel, aki legalább olyan tehetséges, és csak azért nincs a legemlegetettebb énekesnők között, mert nemcsak ebből él, civil foglalkozására nézve gyermekpszichológus. Ő azonban ebből is a legtöbbet hozza ki, aki találkozott már vele zenés gyermekfoglalkozáson, pontosan tudja, milyen többletet jelent ez, aki pedig ismeri Szerelemcsütörtök, dobszerda című gyermekeknek szóló albumát és műsorát is, az visszajáró látogatója lesz a koncertjeinek. Korzenszky Klára a Makám mellett a Tűz lángja zenekart is erősíti, ahogy Eredics Dávid a szintén ismert Söndörgő alapítótagja. Ez a társaság nagyon inspirálóan hat Krulik Zoltánra, frissessége jócskán érződik Yanna Yova és Robinzon Kruzo című albumain is, amelyek már olyan stílusok felé nyitnak, mint a reggae, a blues, a pop és a rock.
Pénteken este fél nyolckor a MüPa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének színpadán az új együttest láthatjuk és az elmúlt tizenöt év művészvendégeit, akikkel a Makám vokális korszakát idézik meg.
A cikk online olvasható: http://mno.hu/grund/harminceves-a-makam-1224299
A Müpában ünnepli alapítása 30. évfordulóját Krulik Zoltán együttese, a Makám. Az együttes számos átalakuláson ment át a három évtized alatt – ahogy egyébként a világzene is. Harminc éve a világzene még egy kissé mást takart, mint manapság. Az első „fecskék” komolyabb energiát fektettek a népzene valódi megismerésébe, és a saját invenciók eredetiségébe. A Makám története is az első generáció idején kezdődött: Krulik Zoltán előbb a CSÖ, majd a Makám és Kolinda tagjaként kezdte. Akkori lemezeikre talán rá sem ismernének azok, akik a mai korszakukba szerettek bele, és valóban, ilyen markáns stílusváltásokat kevés zenekar történetében találunk.
Kezdetben a hagyomány és a modernség, a kelet-európai, balkáni, ázsiai, közel-keleti és afrikai gyökerek összefonódása, az etnojazz és a kortárs repetitív zene, valamint az akusztikus és elektronikus hangzás fúziója volt a meghatározó, amely a kilencvenes évek végéig tartott, és olyan albumok őrzik az emlékét, mint a Közelítések, a Divertimento és a Café Babel. Ekkoriban a világ minden tájáról származó népzenéket egyfajta kortárs szemlélettel, instrumentális oldalról közelítették meg, és progresszív folknak nevezték. Ezután a Makám át is alakult, de zeneileg is nagyon megváltozott. A különböző neves énekesnőkkel – Lovász Irénnel, Bognár Szilviával, Palya Beával, Szalóki Ágnessal és Lázár Erikával – való együttműködés egészen más hangzást hozott létre. Ezek az ikonikus albumok a SkanZen, az Anzix, a 9 colinda, a Szindbád és az Almanach. Krulik Zoltán a vokális jelleggel együtt zenei stílust is váltott, és jobban beilleszkedett a manapság népszerű világzenei hangzásvilágba.
Számos tagcsere után néhány éve alakult ki az az állandónak nevezhető felállás, amit ma is hallunk, és amely – Krulik Zoltánt leszámítva – egy nagyon fiatal zenekar képét adja. Eredics Dávid viszi a fúvósokat, Kuczera Barbara hegedül, Boros Attila basszusgitározik, Keönch László pedig az ütős. A „sztárénekesnőket” Korzenszky Klára váltotta fel, aki legalább olyan tehetséges, és csak azért nincs a legemlegetettebb énekesnők között, mert nemcsak ebből él, civil foglalkozására nézve gyermekpszichológus. Ő azonban ebből is a legtöbbet hozza ki, aki találkozott már vele zenés gyermekfoglalkozáson, pontosan tudja, milyen többletet jelent ez, aki pedig ismeri Szerelemcsütörtök, dobszerda című gyermekeknek szóló albumát és műsorát is, az visszajáró látogatója lesz a koncertjeinek. Korzenszky Klára a Makám mellett a Tűz lángja zenekart is erősíti, ahogy Eredics Dávid a szintén ismert Söndörgő alapítótagja. Ez a társaság nagyon inspirálóan hat Krulik Zoltánra, frissessége jócskán érződik Yanna Yova és Robinzon Kruzo című albumain is, amelyek már olyan stílusok felé nyitnak, mint a reggae, a blues, a pop és a rock.
Pénteken este fél nyolckor a MüPa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének színpadán az új együttest láthatjuk és az elmúlt tizenöt év művészvendégeit, akikkel a Makám vokális korszakát idézik meg.
Tündéri dallamok - Korzenszky Klára: Szerelemcsütörtök, dobszerda, 2012., FolkEurópa Kiadó - Szentei Anna írása, Demokrata, 2013.10.09.
A cikk online olvasható itt: http://www.demokrata.hu/ujsagcikk/recenzio
Gyereklemezt készíteni csak látszólag egyszerű feladat, valójában nagyon is komoly kihívás, hiszen amellett, hogy az album zenei ívének tökéletesnek kell lennie, nem hiányozhat az értékes mondanivaló, az új szemszögből összeállított tematika sem.
A Makám és a Tűz Lángja világzenei formációk énekeseként ismert Korzenszky Klára e kritériumokon felül teljesített: amellett, hogy a mindenki által ismert gyerekdalokat (Tavaszi szél, Cickom, cickom), mondókákat színvonalas zenei közegben – a moldvai dallamoktól a délszláv muzsikáig – interpretálja, az énekesnő néprajzi kutatásai és gyermekpszichológusként szerzett tapasztalatai is meghatározzák az album szerkesztési elvét. A dalok, mondókák ismerős népmesei történetté rendeződnek, megvilágítva a szövegek rejtett értelmét. A történet fonalát a mesélő, vagyis Kálloy Molnár Péter gurítja tovább, nekünk pedig csupán egyetlen dolgunk marad: követni azt, és belefelejtkezni a népmesék tündéri világába.
A cikk online olvasható itt: http://www.demokrata.hu/ujsagcikk/recenzio
Gyereklemezt készíteni csak látszólag egyszerű feladat, valójában nagyon is komoly kihívás, hiszen amellett, hogy az album zenei ívének tökéletesnek kell lennie, nem hiányozhat az értékes mondanivaló, az új szemszögből összeállított tematika sem.
A Makám és a Tűz Lángja világzenei formációk énekeseként ismert Korzenszky Klára e kritériumokon felül teljesített: amellett, hogy a mindenki által ismert gyerekdalokat (Tavaszi szél, Cickom, cickom), mondókákat színvonalas zenei közegben – a moldvai dallamoktól a délszláv muzsikáig – interpretálja, az énekesnő néprajzi kutatásai és gyermekpszichológusként szerzett tapasztalatai is meghatározzák az album szerkesztési elvét. A dalok, mondókák ismerős népmesei történetté rendeződnek, megvilágítva a szövegek rejtett értelmét. A történet fonalát a mesélő, vagyis Kálloy Molnár Péter gurítja tovább, nekünk pedig csupán egyetlen dolgunk marad: követni azt, és belefelejtkezni a népmesék tündéri világába.
Szerelemcsütörtök: gyerekdalok segítik a pszichológiát - Kiss Eszter Veronika írása, Magyar Nemzet, 2013.02.28.
A cikk online olvasható itt: http://mno.hu/grund/szerelemcsutortok-gyerekdalok-segitik-a-pszichologiat-1141720
Még a modern kori pszichológiának is segítségére lehetnek a magyar népi mondókák és gyerekdalok. Bizonyíték erre Korzenszky Klára új gyermeklemeze, a Szerelemcsütörtök, dobszerda, amelynek anyagát az énekes saját civil szakmája, a gyermekpszichológia tapasztalataira támaszkodva építette fel. (A Magyar Nemzetben 2013 február 28-án, csütörtökön megjelent portré bővített változata.)
Hány kisgyermek királyfi vagy királylány manapság? Vajon a mai gyermekek akarnak-e még sárkánnyal küzdeni a királylányért, vagy őket már csak Darth Vader hozza lázba? Miközben a szakirodalom a mai napig azt vallja, hogy a hagyományos mese mindennapos jelenléte feltétlenül szükséges a kisgyermek egészséges testi-lelki fejlődéséhez, sajnos az a tapasztalat, hogy nagyon kevés családban rendszeres a meseolvasás. A gyerekek többsége számítógépes játékokon és a mesecsatornák nem túl épületes rajzfilmjein éli ki ilyen irányú igényeit, nem véletlen, hogy egyre többükkel fordulnak szakemberhez pszichés vagy viselkedési problémák, tanulási nehézségek miatt. Hasonlóan fontos az egyszerű népi gyermekjátékok, gyerekdalok és mondókák szerepe a beszédfejlődésben, a ritmusérzék és a mozgás kialakulásában, s ezeket egyetlen popsláger sem helyettesítheti.
Korzenszky Klára, a Makám és a Tűz Lángja zenekarok énekese civilben gyermekpszichológusként dolgozik, és a fent említett problémákkal naponta szembesül. Éppen ezért döntött úgy, amikor felkérték egy gyermeklemez elkészítésére, hogy munkájából fakadó tapasztalataira építi a műsor szerkesztési elvét. Az eredmény pedig önmagáért beszél: a Szerelemcsütörtök, dobszerda olyan album lett, amely mondókáinak, gyerekdalainak sorából úgy alakul ki a népmesék rövid archetípusa, hogy közben az egyes szövegek értelméhez is sokkal közelebb kerülünk. – Tudatosan választottam az alapdalokat, azokat, amelyeket mindenki ismer – mint például a Cickom, cickom vagy a Csillag Boris –, de amelyeket a legtöbben megszokásból éneklünk, bele sem gondolva az értelmébe. Fontos volt számomra, hogy ezeket egymás mellé rakva alakuljon ki a mese, hiszen így kerülnek a helyükre, a maguk funkciójába a dalok, s így mindenki rájön, miről is szólnak az egyes szövegek – meséli Korzenszky Klára, aki a lemez anyagán egy évig dolgozott, és ezalatt néprajzi szempontból is alaposan utánanézett a témának. A korong zenei szövetének kialakításában az énekesnő segítségére a Makámból ismert Eredics Dávid és Porteleki Áron, a Tűz Lángja zenésze volt. Eredics Dávid révén kapcsolódott a munkába a Söndörgő együttes, de a Tűz Lángjából is többen csatlakoztak (Salamon Soma, Kiss Krisztián), és Bolya Mátyás is, a mesét megjelenítő prózai szöveget pedig Kálloy Molnár Péter hangján hallhatjuk. A gyerekek már nem akarnak hősök lenni? A lemez azonban nemcsak emiatt érdemes említésre, hiszen a gyermek-pszichodráma szempontjából is úttörő jelentőségű. – Magam is foglalkozom a hagyományos gyermek-pszichodrámával, amelynek a lényege, hogy mesékkel dolgozik, a gyerekek maguk választanak szerepet, ebből alakul ki a történet, és a mesébe illetve a szerepükbe való beleélésen keresztül zajlik bennük egyfajta változás a terápia során – mondja a gyermekpszichológus-énekes. Tapasztalatai kapcsán megemlíti azt is, hogy manapság a gyerekek ritkán választják a hagyományos királyfi szerepét, nem akarnak már hősök lenni, akiknek próbák során kell megmenteni a királylányt. – A „mintha”-játék, szerepjáték pedig óriási jelentőségű óvodáskorban, ezért is szerettem volna a lemezen a hagyományos szereposztást megjeleníteni a királyfival, aki a sárkány legyőzésével nyeri el a királykisasszony kezét – teszi hozzá. Ezért aztán Korzenszky Klára hosszú távon mindenképp a pszichodráma-foglalkozások részévé szeretné tenni a lemez anyagát, a közeljövőben a Mesemúzeumban indul majd ilyen csoport. Tapasztalat már van, hiszen hasonló foglalkozások alkalmából már rakták fel az albumot a gyerekeknek. – Ha megtanítunk egy dalt, az fejleszti a ritmusérzéket, a zenei készséget és ha még körjáték is kapcsolódik hozzá, a mozgást is, a szöveg értelmének felismerése pedig a lélekre hat, amellett, hogy egy ilyen közös éneklés közösségi élmény is – sorolja a pozitívumokat az énekesnő, majd hozzáteszi: az egyes dalok bizonyos helyzetekben alkalmazva akár egyfajta „kabalaként” is működhetnek. – Nem véletlenül alakultak ki így ezek a szövegek, ezért bizonyos szituációkban, például ha fél a kisgyerek a sötétben, a sárkányölő mondókával visszanyerheti a bátorságát, és az a tudat, hogy ez a dal vagy mondóka kabalaként mindig ott van nála, biztonságot adhat – mondja Korzenszky Klára, majd hozzáteszi: természetesen nemcsak terápiás céllal lehet hasznos ez a műsor, hanem az egészséges gyerekek egészséges személyiségfejlődését is segítheti. A lemez bemutatóját a dalokhoz illő környezetben tartják vasárnap délelőtt tizenegy órakor: a Döbrentei téri Mesemúzeumban. Korzenszky Klára interaktív koncertet ígér, amely során a gyerekeket is bevonja majd történetbe, s mivel az októberben nyílt Mesemúzeum pontosan ugyanazt az alapmesét tárja kis látogatói elé, a közönség az előadás után a tárlat során újra végigélheti a történetet.
A cikk online olvasható itt: http://mno.hu/grund/szerelemcsutortok-gyerekdalok-segitik-a-pszichologiat-1141720
Még a modern kori pszichológiának is segítségére lehetnek a magyar népi mondókák és gyerekdalok. Bizonyíték erre Korzenszky Klára új gyermeklemeze, a Szerelemcsütörtök, dobszerda, amelynek anyagát az énekes saját civil szakmája, a gyermekpszichológia tapasztalataira támaszkodva építette fel. (A Magyar Nemzetben 2013 február 28-án, csütörtökön megjelent portré bővített változata.)
Hány kisgyermek királyfi vagy királylány manapság? Vajon a mai gyermekek akarnak-e még sárkánnyal küzdeni a királylányért, vagy őket már csak Darth Vader hozza lázba? Miközben a szakirodalom a mai napig azt vallja, hogy a hagyományos mese mindennapos jelenléte feltétlenül szükséges a kisgyermek egészséges testi-lelki fejlődéséhez, sajnos az a tapasztalat, hogy nagyon kevés családban rendszeres a meseolvasás. A gyerekek többsége számítógépes játékokon és a mesecsatornák nem túl épületes rajzfilmjein éli ki ilyen irányú igényeit, nem véletlen, hogy egyre többükkel fordulnak szakemberhez pszichés vagy viselkedési problémák, tanulási nehézségek miatt. Hasonlóan fontos az egyszerű népi gyermekjátékok, gyerekdalok és mondókák szerepe a beszédfejlődésben, a ritmusérzék és a mozgás kialakulásában, s ezeket egyetlen popsláger sem helyettesítheti.
Korzenszky Klára, a Makám és a Tűz Lángja zenekarok énekese civilben gyermekpszichológusként dolgozik, és a fent említett problémákkal naponta szembesül. Éppen ezért döntött úgy, amikor felkérték egy gyermeklemez elkészítésére, hogy munkájából fakadó tapasztalataira építi a műsor szerkesztési elvét. Az eredmény pedig önmagáért beszél: a Szerelemcsütörtök, dobszerda olyan album lett, amely mondókáinak, gyerekdalainak sorából úgy alakul ki a népmesék rövid archetípusa, hogy közben az egyes szövegek értelméhez is sokkal közelebb kerülünk. – Tudatosan választottam az alapdalokat, azokat, amelyeket mindenki ismer – mint például a Cickom, cickom vagy a Csillag Boris –, de amelyeket a legtöbben megszokásból éneklünk, bele sem gondolva az értelmébe. Fontos volt számomra, hogy ezeket egymás mellé rakva alakuljon ki a mese, hiszen így kerülnek a helyükre, a maguk funkciójába a dalok, s így mindenki rájön, miről is szólnak az egyes szövegek – meséli Korzenszky Klára, aki a lemez anyagán egy évig dolgozott, és ezalatt néprajzi szempontból is alaposan utánanézett a témának. A korong zenei szövetének kialakításában az énekesnő segítségére a Makámból ismert Eredics Dávid és Porteleki Áron, a Tűz Lángja zenésze volt. Eredics Dávid révén kapcsolódott a munkába a Söndörgő együttes, de a Tűz Lángjából is többen csatlakoztak (Salamon Soma, Kiss Krisztián), és Bolya Mátyás is, a mesét megjelenítő prózai szöveget pedig Kálloy Molnár Péter hangján hallhatjuk. A gyerekek már nem akarnak hősök lenni? A lemez azonban nemcsak emiatt érdemes említésre, hiszen a gyermek-pszichodráma szempontjából is úttörő jelentőségű. – Magam is foglalkozom a hagyományos gyermek-pszichodrámával, amelynek a lényege, hogy mesékkel dolgozik, a gyerekek maguk választanak szerepet, ebből alakul ki a történet, és a mesébe illetve a szerepükbe való beleélésen keresztül zajlik bennük egyfajta változás a terápia során – mondja a gyermekpszichológus-énekes. Tapasztalatai kapcsán megemlíti azt is, hogy manapság a gyerekek ritkán választják a hagyományos királyfi szerepét, nem akarnak már hősök lenni, akiknek próbák során kell megmenteni a királylányt. – A „mintha”-játék, szerepjáték pedig óriási jelentőségű óvodáskorban, ezért is szerettem volna a lemezen a hagyományos szereposztást megjeleníteni a királyfival, aki a sárkány legyőzésével nyeri el a királykisasszony kezét – teszi hozzá. Ezért aztán Korzenszky Klára hosszú távon mindenképp a pszichodráma-foglalkozások részévé szeretné tenni a lemez anyagát, a közeljövőben a Mesemúzeumban indul majd ilyen csoport. Tapasztalat már van, hiszen hasonló foglalkozások alkalmából már rakták fel az albumot a gyerekeknek. – Ha megtanítunk egy dalt, az fejleszti a ritmusérzéket, a zenei készséget és ha még körjáték is kapcsolódik hozzá, a mozgást is, a szöveg értelmének felismerése pedig a lélekre hat, amellett, hogy egy ilyen közös éneklés közösségi élmény is – sorolja a pozitívumokat az énekesnő, majd hozzáteszi: az egyes dalok bizonyos helyzetekben alkalmazva akár egyfajta „kabalaként” is működhetnek. – Nem véletlenül alakultak ki így ezek a szövegek, ezért bizonyos szituációkban, például ha fél a kisgyerek a sötétben, a sárkányölő mondókával visszanyerheti a bátorságát, és az a tudat, hogy ez a dal vagy mondóka kabalaként mindig ott van nála, biztonságot adhat – mondja Korzenszky Klára, majd hozzáteszi: természetesen nemcsak terápiás céllal lehet hasznos ez a műsor, hanem az egészséges gyerekek egészséges személyiségfejlődését is segítheti. A lemez bemutatóját a dalokhoz illő környezetben tartják vasárnap délelőtt tizenegy órakor: a Döbrentei téri Mesemúzeumban. Korzenszky Klára interaktív koncertet ígér, amely során a gyerekeket is bevonja majd történetbe, s mivel az októberben nyílt Mesemúzeum pontosan ugyanazt az alapmesét tárja kis látogatói elé, a közönség az előadás után a tárlat során újra végigélheti a történetet.
Királykisasszonyok és királyfiak között - Korzenszky Klára gyermeklemeze zenei és néprajzi szempontból is hasznos - Kiss Eszter Veronika írása, Magyar Nemzet, 2013.03.06.
Teltház előtt, nagy sikerrel mutatta be Szerelemcsütörtök, dobszerda című, gyermekeknek szóló lemezét vasárnap délelőtt Korzenszky Klára a nemrég megnyílt Mesemúzeumban.
Az igazi tehetség valahol ott kezdődik, amikor az ember képes a különböző területekről szerzett tudását egységben látni, és együtt alkalmazni. Korzenszky Klára hosszú ideig tanult népzenét és néptáncot, az egyetemen pedig a pszichológiát választotta. Bár manapság leginkább világzenei formációk énekeseként láthatjuk színpadon, az autentikus anyagot is tökéletesen tudja. Ugyanakkor kiváló gyermekpszichológus, aki a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek fejlesztéséből is kiveszi a részét. Közben pedig folyamatosan azon gondolkodik, mivel lehetne még nagyobb hatásfokkal kezelni, illetve megelőzni a növekvő népbetegséget, a gyerekek viselkedési- és tanulási zavarait. Mivel számára természetes közeg a népzene, szinte magától értetődő, hogy a két területet összehangolja. Bár a mondókák-gyermekdalok egészen különbözőek, mégis természetes egységbe rendeződnek. Valahogy úgy, mint egy széttört, varázslatos tükörcserép darabkái, amelyet összeilleszt az ember. Mesévé állnak össze, és a helyükre kerülve a szövegek értelme, eredete is világossá válik, akár egy hároméves számára is. Érdekes egyébként megnézni, hogy a gyermekek hogy reagálnak a Szerelmcsütörtök, dobszerda dalaira. Ösztönösen érzik és értik, és valahogy úgy válnak ők is királyfiakká és királykisasszonyokká, ahogy a végén a „Hajtogatós” mondja: tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán. A műsor egyébként akkor is interaktív, ha lemezen hallgatjuk, hiszen a gyerekek önkéntelenül is elkezdik énekelni az ismert dalokat. Korzenszky Klára azonban a Mesemúzeumban tudatosan vonta bele közönségét a műsorba.
Néprajzi szempontból Bali János, az ELTE BTK Néprajzi Intézetének tanára már egy tanulmányában – ami önmagában is elismerés – hosszasan elemezte és méltatta a lemez értékeit, és ehhez hozzátehetjük, hogy zenei szempontból is igazán kiváló munka. Ismerjük a mondást, a kevesebb néha több, és ez itt a hangszerelésre száz százalékban igaz. Kicsiknek énekelnek, így a szöveg és a dallam a legfontosabb, amelyhez csak annyi és csak olyan mértékű kíséret társul, amely nem zavarja az éneket. Feldolgozás, mégis az az ember érzése, hogy autentikus kíséretet hall, ugyanis a csapat végig ragaszkodott a gyermekek természetes zenei világához. Érdekes hangszínek így is megjelennek: a Csillag Boris citerás-tamburás tündérvilága, az egy szál brácsával kísért „Járok egyedül…” természetessége, vagy az „Egyedem, begyedem…” délszlávos hangulata. Ezek a megoldások Korzenszky Klára ízlésén túl Eredics Dávid, Porteleki Áron, Salamon Soma, Bolya Mátyás és a Söndörgő zenei érzékét dicsérik, mindamellett a megvalósítás csak egyszerűnek hangzik, valójában komoly művészi értéket képvisel.
Teltház előtt, nagy sikerrel mutatta be Szerelemcsütörtök, dobszerda című, gyermekeknek szóló lemezét vasárnap délelőtt Korzenszky Klára a nemrég megnyílt Mesemúzeumban.
Az igazi tehetség valahol ott kezdődik, amikor az ember képes a különböző területekről szerzett tudását egységben látni, és együtt alkalmazni. Korzenszky Klára hosszú ideig tanult népzenét és néptáncot, az egyetemen pedig a pszichológiát választotta. Bár manapság leginkább világzenei formációk énekeseként láthatjuk színpadon, az autentikus anyagot is tökéletesen tudja. Ugyanakkor kiváló gyermekpszichológus, aki a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek fejlesztéséből is kiveszi a részét. Közben pedig folyamatosan azon gondolkodik, mivel lehetne még nagyobb hatásfokkal kezelni, illetve megelőzni a növekvő népbetegséget, a gyerekek viselkedési- és tanulási zavarait. Mivel számára természetes közeg a népzene, szinte magától értetődő, hogy a két területet összehangolja. Bár a mondókák-gyermekdalok egészen különbözőek, mégis természetes egységbe rendeződnek. Valahogy úgy, mint egy széttört, varázslatos tükörcserép darabkái, amelyet összeilleszt az ember. Mesévé állnak össze, és a helyükre kerülve a szövegek értelme, eredete is világossá válik, akár egy hároméves számára is. Érdekes egyébként megnézni, hogy a gyermekek hogy reagálnak a Szerelmcsütörtök, dobszerda dalaira. Ösztönösen érzik és értik, és valahogy úgy válnak ők is királyfiakká és királykisasszonyokká, ahogy a végén a „Hajtogatós” mondja: tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán. A műsor egyébként akkor is interaktív, ha lemezen hallgatjuk, hiszen a gyerekek önkéntelenül is elkezdik énekelni az ismert dalokat. Korzenszky Klára azonban a Mesemúzeumban tudatosan vonta bele közönségét a műsorba.
Néprajzi szempontból Bali János, az ELTE BTK Néprajzi Intézetének tanára már egy tanulmányában – ami önmagában is elismerés – hosszasan elemezte és méltatta a lemez értékeit, és ehhez hozzátehetjük, hogy zenei szempontból is igazán kiváló munka. Ismerjük a mondást, a kevesebb néha több, és ez itt a hangszerelésre száz százalékban igaz. Kicsiknek énekelnek, így a szöveg és a dallam a legfontosabb, amelyhez csak annyi és csak olyan mértékű kíséret társul, amely nem zavarja az éneket. Feldolgozás, mégis az az ember érzése, hogy autentikus kíséretet hall, ugyanis a csapat végig ragaszkodott a gyermekek természetes zenei világához. Érdekes hangszínek így is megjelennek: a Csillag Boris citerás-tamburás tündérvilága, az egy szál brácsával kísért „Járok egyedül…” természetessége, vagy az „Egyedem, begyedem…” délszlávos hangulata. Ezek a megoldások Korzenszky Klára ízlésén túl Eredics Dávid, Porteleki Áron, Salamon Soma, Bolya Mátyás és a Söndörgő zenei érzékét dicsérik, mindamellett a megvalósítás csak egyszerűnek hangzik, valójában komoly művészi értéket képvisel.
Gondolatok - Korzenszky Klára Szerelemcsütörtök, dobszerda c. CD-je - Dr. Bali János, ELTE BTK Néprazi Intézet, folkradio.hu, 2013.02.22.
A cikk online olvasható itt: http://www.folkradio.hu/hir/5718
„Jól ismert énekes-táncos népi játékaink és dalaink – akárcsak egy varázslatos tükörcserép vagy kirakós darabjai – önmaguktól a helyükre találva, önállóan rendeződtek összefüggő egésszé a mese fonalán. Így az adott mesehelyzetet vagy mesehőst akár egyetlen közismert kis mondóka vagy játék is felidézheti, a mese pedig a játékok és a dalok sorozatában egyszerűen végigpergethető, közösen is újrajátszható. …Egyet szólok, kettőt szólok, harmadikra rátalálok!” -olvasható a CD borítóján. És valóban, talán még sohasem született ennyire átgondolt koncepciójú zenei gyermeklemez a magyar folklór táptalaján.
Az elképzelés kulcsszava a szinkretizmus, melynek jelentése, akár a hagyományos – törzsi vagy paraszti – közösségekre, akár a modern korra értjük az, hogy a művészet különböző ágai és gyakorlatai szimbiózisban állnak egymással, továbbá nem választhatóak el a mindennapi élettől, a társadalmi együttlét vagy akár a termelőtevékenység alkalmaitól. Ha meg akarjuk érteni a hagyományos közösségek lényegét, azt kell szem előtt tartanunk, hogy egy mese elmondása vagy egy népdal eléneklése nem pusztán öncélú szórakoz(tat)ás volt, hanem egy összetett társadalmi interakció elemei, valamiféle részei egésznek. Ezt a teljességet közvetíti a lemez összeállítása, melyben népi mondóka, játék, dal és tündérmese egyfajta szintézisével találkozhat a hallgató. Már más is szerepeltetett zenei CD-n prózát, jelesül népmesét, gondoljunk csak Szalóki Ági gyermeklemezeire, de azok tartalmilag nem épültek ennyire össze a zenés részekkel. A Makám és Tűz Lángja énekeseként is ismert, amúgy zenész és gyermekpszichológus Korzenszky Klára és alkotótársai érdemei, hogy felismerték, bár a száz évnél is hosszabb hagyományra visszatekintő folklór-gyűjtéseknek, majd az ezeket a szélesebb nyilvánossággal megismertető pedagógiai törekvéseknek köszönhetően, számtalan gyönyörű, vidám népi mondókát, énekes-táncos népi játékot és népdalt ismerünk és szeretünk, de egyáltalán nem biztos, hogy értjük a szövegeiket és átgondoljuk mélyebb, szemantikai vagy tartalmi összefüggéseiket. A Szerelemcsütörtök, dobszerda tehát nem egy teljesen új és ismeretlen anyag elsajátítására, hanem a már ismert újragondolására, kontextuálizálására sarkall. Vegyük csak példaként néhány szót és az általuk közvetített jelkép-tartalmakat: tavasz, virág, ibolya, erdő, szél, víz, alma, szerda, csütörtök, zöld (ág), piros (alma), fehér (rózsa), csikó, ló, komámasszony. Az élet teljessége, ember és természet (környezet) kapcsolata, az idő (évszakok, hetek, napok) rendszere, megszületés, növekedés és elmúlás, ártatlanság és termékenység, egyedüllét és közösségi lét, stb. sűrítődik ezekbe a kifejezésekbe. A hagyományos falusi (paraszti) közösségekben még volt igény és eszköz is arra, hogy az ember a legalapvetőbb gondolatait és érzéseit jelképekbe sűrítve fogalmazza meg. Az öröm és a bánat az élet – ily módon feldolgozható - része volt. Furcsa kontrasztban áll ez azzal a végletes világgal, amelyben élünk. Végletes, mert bizonyos dolgokat, így az örömteli érzéseket és helyzeteket is túl direkt módon, vulgarizálva, „lecsupaszítva”, kiüresítve kapjuk kézhez, így lesz a termékenységből előbb erotika, majd szex; az ünnepből szabadidős fogyasztási alkalom; a táplálékból (étel/élet-ből) „kaja”. Végletes, mert másfelől viszont bizonyos dolgokat nem tudunk kimondani és feldolgozni, mert a modern társadalom alapvetően elidegenít, eltávolít és tabusít. Vegyük csak az „utolsó átváltozást”, a halált. Megszűnt a családi állattartás, az állatok (sertés, marha, baromfi) levágásának, feldolgozásának mindennapos tapasztalata, a családtagok, rokonok haldoklása és a halottak temetésre felkészítése már nem háznál, hanem kórházban és más hivatalos intézményekben folyik, a mai kor gyermekei legfeljebb csak a TV-ből, a krimik és akciófilmek filmek „ketchup”-os jeleneteiből formálják halál-képüket, nem csoda, ha közeli hozzátartozó, ismerős vagy barát hal meg, a való életben azt sokkal nehezebb feldolgozni. E rövid kitérő csupán arra szolgált, hogy felhívja a figyelmet, egy ilyen lemeznek, túl a puszta szórakoztatáson, milyen lényeges társadalmi szerepe, missziója lehet. Ezért is fontos átgondolni, kinek is szól igazán a válogatás. A lemez célközönsége, még ha az életkortól függetlenül minden korosztálynak ajánlható is, vitathatatlanul a zenei anyanyelv elsajátításának talán legfogékonyabb korosztálya: a kisgyermekek, az óvodától és a kisiskoláig. A 3-10 éves gyermekek köznevelésének fontosságára már mások is felfigyeltek. A zenepedagógiában Kodály Zoltán és tanítványaik jártak élen. Forrai Katalin könyvét (Ének az óvodában) méltán szokás az óvodapedagógusok „bibliájaként” említeni, hiszen első kiadása óta (1957) alapvető irodalomként szolgál e szakterület zenei képzésében. A táncházmozgalomban a gyermektánc-oktatási módszerek kidolgozói, köztük Foltin Jolán és követői munkásságának köszönhetően a magyar népi gyermekjáték-hagyomány évtizedek óta fontos szerepet játszik a kisgyermekek zenei és táncos nevelésében, ritmusérzékük, hallásuk, mozgásuk, esztétikai érzékük fejlesztésében. A Tímár Sándor és Tímár Böske által megálmodott, megvalósított és működtetett Csillagszemű táncpedagógiai program közismert. E területen, elsősorban a hangzásra és a mozgásra, a gyermekkornak megfelelő egyszerű ritmus, dallam, szöveg és mozgás egységére helyezik a hangsúlyt. A játék és a népmese jelentőségét, személyiségformáló, gyógyító erejét felismerő pszichológusok ugyanakkor a népmese szimbolikus, tartalmi vonatkozásai felől közelítik meg a műfajt, és e szemantikai vonatkozásokat tartják különösen fontosnak a gyermekek szempontjából. A közismert alapmű e tekintetben Bruno Bettelheim: The Uses of Enchantment. The Meaning and Importance of Fairy Tales című írása (Random House, New York, 1976. Magyarul: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Kunos László fordítása. Gondolat, Bp. 1985/). De a Kende B. Hanna által kidolgozott, évtizedek óta sikeres gyermekpszichodráma-módszer vagy a Boldizsár Ildikó-féle meseterápia ugyancsak hasonló alapokon nyugszik. A Szerelemcsütörtök, dobszerda alapkérdése tehát: vajon a zene- és táncpedagógia révén zenei anyanyelvünkké vált gyermekfolklór-alkotásokat tematikai szempontból nem alkalmazhatnánk-e a zenepedagógiához hasonló eredményességgel a gyermekekkel való mindennapi fejlesztő illetve pszichológiai dráma-foglalkozások során? Az énekes, zenés, táncos megközelítés megkönnyíthetné a gyermekek számára a befogadást, az elmélyülést, és - szükség esetén - a gyógyulást. A gyermekpszichológia és a folklór-alkotások találkozási pontja éppen az a szimbolikus kifejezésmód, melyről korábban is volt már szó. A hagyományos folklór-alkotások egy, évezredek alatt kicsiszolódott, organikus világképnek, a ciklikusság boldog, mitikus egységén alapuló, kozmikus, közösségi világlátásnak megfelelő, egységes szimbolikus kódrendszert őriznek. (Tánczos Vilmos: Szimbolikus formák a folklórban. Kairosz, Bp. 2007. 394.) Modern világunk azonban nehezen vagy egyáltalán nem tudja értelmezni a folklór által őrzött kódrendszert, ezért az fokozatosan szétesik és félő, hogy lassanként feledésbe merül. A mai ember számára a hagyományos képek jelentős része értelmetlen, abszurd, a szimbólumok befogadása nehéz és, magyarázat híján, mind nehezebbé válik. Pedig ez a mondókáink, énekes-táncos népi játékaink, népdalaink, mítoszaink és meséink által közvetített, szimbolikus kódrendszer különleges kincs, hiszen segíthet visszatalálni a posztmodern által megtagadott „Nagy Történet”-hez, meglelni az egyén és a társadalom lelki egészsége szempontjából egyaránt fontos, elvesztett – és folytonosan áhított – harmóniát. A mesének, a szimbolikus kifejezésmódnak a gyermek egészséges fejlődésében játszott jelentőségére a pszichológusok is figyelmeztetnek. A gyermek valóságos lelki és érzelmi színvonalán ható népmese és játék éppen szimbolikus kifejezésmódja és optimista világlátása miatt nélkülözhetetlen a gyermek egészséges lelki fejlődéséhez. A mese mindig életünk legfontosabb kérdéseiről szól, szimbolikus, emelkedett formában: a rendnek, a világosságnak a káosz, a sötétség felett aratott győzelmét hirdetve azt sugallja, hogy a megbomlott egyensúly visszaállítható, az akadályok belső erőforrásaink mozgósításával, személyes erőfeszítéseink révén legyőzhetők, a problémák, a konfliktusok megoldhatók. Mivel a szimbólum mindig többet képvisel, mint nyilvánvaló és közvetlen jelentése, a szimbolikus kifejezésmód lehetőséget ad arra, hogy a hallgató a történetet önmagára, belső konfliktusaira vonatkoztatva, megtalálja problémája saját megoldását. A gyermekfolklór-alkotások értelmezéséhez a folklorisztika eredményei szolgáltatnak megbízható alapot. A gyermekjáték-költészet köztudottan a felnőtt dalokénál is erőteljesebb hagyományőrző, hagyománymentő jelleggel bír. Kodály Zoltán a Kerényi György által sajtó alá rendezett Gyermekjátékok (MNT, I. Bp. 1951), előszavában nyomatékosan kiemeli, hogy a gyermekjáték, a „mozdulattal, cselekménnyel egybekötött ének sokkal ősibb és gyakran bonyolultabb jelenség, mint az egyszerű dal”. A folklorisztika szemszögéből ma már közhely. hogy a mondókák, kiolvasók és játékok szövege vallástörténeti, etnográfiai és nyelvészeti szempontból egyaránt fontos kultúrtörténeti forrás. A gyermekfolklór feltárását, az eredeti tartalmak rekonstruálását azonban sajnálatos módon megnehezíti az eredeti (varázs)szöveg töredékek sokszoros átalakulása, kopása, torzulása. Kiss Áron korszakalkotó magyar gyermekjáték- gyűjteményének megjelenése (1891) óta kárpát-medencei gyermekfolklór-gyűjtések és kutatási beszámolók egész sora jelent meg. A néprajzi kutatások bizonyították, hogy az azonos történeti réteghez tartozó, különböző műfajú folklór szövegek, a mondóka, a játék, a mese, ugyanannak a világképnek a lenyomatai, ezért értelmezésük során kölcsönösen segíthetik egymást. (Esetünkben a mondókák, játékok és dalok nem egy adott mese illusztrációjára szolgáló „betétszámok”. hanem – épp ellenkezőleg ők nyerik vissza jelentésüket a mese segítségével. Az értelmetlennek vét szöveg a jól ismert meseszituációban visszanyerheti a kutatók által feltárt eredeti, mágikus, szimbolikus jelentését, a mese szövetében természetes módon -- tudományos-történeti magyarázat illetve szimbólumok feloldása nélkül –újra „életre kelhet” és a továbbiakban valamennyi jelentésrétegét megőrizve ilyen módon élhet tovább.) Így, ha az ugyanahhoz a történeti réteghez tartozó, különböző műfajú gyermekfolklór-alkotásokat szintetikus egységben szemléljük, a mese mellett illetve azzal egységben a tematikailag megfelelő gyermekfolklór-alkotásokat is hasznosan alkalmazhatjuk a gyermekekkel való játékos foglalkozások illetve pszichológiai foglalkozások során.
Valahogy így (a lemezen szereplő alkotások sorrendjében haladva): itt a tavasz, kisütött a nap, feltehetjük a hintát az almafára (1. Tavaszi szél vizet áraszt)! A hintázó kislány által hintázás közben abszurddá formálódott mágikus szöveget (vö. Gazda Klára: A magyar hintázási hagyományok összehasonlító perspektívából. Erdélyi Múzeum. LXII. évf. (2000) 3–4. sz. 193–236.) skandál. A hinta ritmusos lengése közben a kislány – ott legyek, ahol akarok – belép a tündérmesébe (2. Királylányos). A körjátékot játszó lányok között megjelenik a királyleány, aki kacsalábon forgó palotájában párjára, hozzá méltó legényre vár (3. Kerek utca, kicsi ház) Közben a szegénylegény elindul szerencsét próbálni. Találkozik a bajelhárító varázserővel rendelkező kováccsal, aki útján mindvégig segíti (4. Egyedem, begyedem, vö. Gazda Klára: Isten kovácsa. In: Szikszai Mária (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 11. Játék és kultúra. Kriza János Néprajzi Társaság. Kolozsvár, 2003 9–48.). Miközben a lányok vidáman szórakoznak az erdőszélen (5. Erdőjáróznak a lányok), nem is sejtik, hogy táncukat az üveghegyen túli erdőkben tündérek vigyázzák (6. Tündérleányok) , de a hétfejű sárkány is figyeli a rengetegből (vö. Jankovics Marcell: Árgirus csillagai. In: Ahol a madár se jár. Pontifex, 1996. 72-83.) A gonosz hétfejű sárkány rabul ejti a királykisasszonyt, és leviszi magával az alsó világba (7. Kútba estem, ki vesz ki?). A bátor legény azonban a kovács és a csodaparipa segítségével a nyomába ered, legyőzi a sárkányt (8. Sárkányölő, vö. SZŐCS István: Halandzsa-e az Antanténusz? Utunk, Kolozsvár 1972., Czakó Gábor: Beavatás a magyar észjárásba, Cz. Simon, Bp. 2008, 13.), és kiszabadítja a hajnalcsillag-szépségű királyleányt (9. Csillag Boris, vö. Küllős Imola:. Csillag Boris. Egy gyermekjátékdal szövegelemzése. In: Szemerkényi Ágnes (szerk.) Nógrádsipek. Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjáról. Akadémiai, Bp. 1980). ). A szerelmesek boldogságát többé semmi sem zavarhatja meg (10. Addsza, rózsám, a kezed!, 11. Templomkerítésnél). A legény illendő módon megkéreti a leány kezét (12. Bíborba, bársonyba, 13. Nyiss kaput, nyiss! vö. Móser Zoltán: Síppal, dobbal és /nádi/hegedűvel. Álmodik a múlt. Pro-Print, Csíkszereda-Székesfehérvár, 1997. 24-38.) ). Ég és Föld örömére megtartják a menyegzőt (14. Fehér kislány…, 15. Menyegző, vö. Falvay Károly: Boldogasszony - A női szerep a magyar hitvilág tükrében. Tertia, 2001.), és hét országra szóló lakodalmat csapnak. Máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak (16. Tavaszi szél utat száraszt). A tündérmesének vége, de a mese és a valóság között, mindig szabad az átjárás (17. Hajtogatós) - ott legyek ahol akarok… –, csak hajtogassuk jó helyre a tulipánt! A mondókák és a dalok zenei feldolgozása tehát a tündérmese cselekményének alátámasztását szolgálja, ahogy a mondóka, a játék és mese a gyermekekkel való fejlesztő és pszichológiai dráma-foglalkozások során is hasonlóképp, kölcsönösen segítheti egymást. Szintézisük révén az adott mesehelyzetet vagy mesehőst akár egyetlen jól ismert kis dal vagy mondóka is felidézheti, ami a gyermek számára megkönnyítheti a befogadást, az elmélyülést, az azonosulást és a problémák feldolgozását, a mese pedig a játékok és dalok sorozatában egyszerűen végigpergethető, újrajátszható.
A cikk online olvasható itt: http://www.folkradio.hu/hir/5718
„Jól ismert énekes-táncos népi játékaink és dalaink – akárcsak egy varázslatos tükörcserép vagy kirakós darabjai – önmaguktól a helyükre találva, önállóan rendeződtek összefüggő egésszé a mese fonalán. Így az adott mesehelyzetet vagy mesehőst akár egyetlen közismert kis mondóka vagy játék is felidézheti, a mese pedig a játékok és a dalok sorozatában egyszerűen végigpergethető, közösen is újrajátszható. …Egyet szólok, kettőt szólok, harmadikra rátalálok!” -olvasható a CD borítóján. És valóban, talán még sohasem született ennyire átgondolt koncepciójú zenei gyermeklemez a magyar folklór táptalaján.
Az elképzelés kulcsszava a szinkretizmus, melynek jelentése, akár a hagyományos – törzsi vagy paraszti – közösségekre, akár a modern korra értjük az, hogy a művészet különböző ágai és gyakorlatai szimbiózisban állnak egymással, továbbá nem választhatóak el a mindennapi élettől, a társadalmi együttlét vagy akár a termelőtevékenység alkalmaitól. Ha meg akarjuk érteni a hagyományos közösségek lényegét, azt kell szem előtt tartanunk, hogy egy mese elmondása vagy egy népdal eléneklése nem pusztán öncélú szórakoz(tat)ás volt, hanem egy összetett társadalmi interakció elemei, valamiféle részei egésznek. Ezt a teljességet közvetíti a lemez összeállítása, melyben népi mondóka, játék, dal és tündérmese egyfajta szintézisével találkozhat a hallgató. Már más is szerepeltetett zenei CD-n prózát, jelesül népmesét, gondoljunk csak Szalóki Ági gyermeklemezeire, de azok tartalmilag nem épültek ennyire össze a zenés részekkel. A Makám és Tűz Lángja énekeseként is ismert, amúgy zenész és gyermekpszichológus Korzenszky Klára és alkotótársai érdemei, hogy felismerték, bár a száz évnél is hosszabb hagyományra visszatekintő folklór-gyűjtéseknek, majd az ezeket a szélesebb nyilvánossággal megismertető pedagógiai törekvéseknek köszönhetően, számtalan gyönyörű, vidám népi mondókát, énekes-táncos népi játékot és népdalt ismerünk és szeretünk, de egyáltalán nem biztos, hogy értjük a szövegeiket és átgondoljuk mélyebb, szemantikai vagy tartalmi összefüggéseiket. A Szerelemcsütörtök, dobszerda tehát nem egy teljesen új és ismeretlen anyag elsajátítására, hanem a már ismert újragondolására, kontextuálizálására sarkall. Vegyük csak példaként néhány szót és az általuk közvetített jelkép-tartalmakat: tavasz, virág, ibolya, erdő, szél, víz, alma, szerda, csütörtök, zöld (ág), piros (alma), fehér (rózsa), csikó, ló, komámasszony. Az élet teljessége, ember és természet (környezet) kapcsolata, az idő (évszakok, hetek, napok) rendszere, megszületés, növekedés és elmúlás, ártatlanság és termékenység, egyedüllét és közösségi lét, stb. sűrítődik ezekbe a kifejezésekbe. A hagyományos falusi (paraszti) közösségekben még volt igény és eszköz is arra, hogy az ember a legalapvetőbb gondolatait és érzéseit jelképekbe sűrítve fogalmazza meg. Az öröm és a bánat az élet – ily módon feldolgozható - része volt. Furcsa kontrasztban áll ez azzal a végletes világgal, amelyben élünk. Végletes, mert bizonyos dolgokat, így az örömteli érzéseket és helyzeteket is túl direkt módon, vulgarizálva, „lecsupaszítva”, kiüresítve kapjuk kézhez, így lesz a termékenységből előbb erotika, majd szex; az ünnepből szabadidős fogyasztási alkalom; a táplálékból (étel/élet-ből) „kaja”. Végletes, mert másfelől viszont bizonyos dolgokat nem tudunk kimondani és feldolgozni, mert a modern társadalom alapvetően elidegenít, eltávolít és tabusít. Vegyük csak az „utolsó átváltozást”, a halált. Megszűnt a családi állattartás, az állatok (sertés, marha, baromfi) levágásának, feldolgozásának mindennapos tapasztalata, a családtagok, rokonok haldoklása és a halottak temetésre felkészítése már nem háznál, hanem kórházban és más hivatalos intézményekben folyik, a mai kor gyermekei legfeljebb csak a TV-ből, a krimik és akciófilmek filmek „ketchup”-os jeleneteiből formálják halál-képüket, nem csoda, ha közeli hozzátartozó, ismerős vagy barát hal meg, a való életben azt sokkal nehezebb feldolgozni. E rövid kitérő csupán arra szolgált, hogy felhívja a figyelmet, egy ilyen lemeznek, túl a puszta szórakoztatáson, milyen lényeges társadalmi szerepe, missziója lehet. Ezért is fontos átgondolni, kinek is szól igazán a válogatás. A lemez célközönsége, még ha az életkortól függetlenül minden korosztálynak ajánlható is, vitathatatlanul a zenei anyanyelv elsajátításának talán legfogékonyabb korosztálya: a kisgyermekek, az óvodától és a kisiskoláig. A 3-10 éves gyermekek köznevelésének fontosságára már mások is felfigyeltek. A zenepedagógiában Kodály Zoltán és tanítványaik jártak élen. Forrai Katalin könyvét (Ének az óvodában) méltán szokás az óvodapedagógusok „bibliájaként” említeni, hiszen első kiadása óta (1957) alapvető irodalomként szolgál e szakterület zenei képzésében. A táncházmozgalomban a gyermektánc-oktatási módszerek kidolgozói, köztük Foltin Jolán és követői munkásságának köszönhetően a magyar népi gyermekjáték-hagyomány évtizedek óta fontos szerepet játszik a kisgyermekek zenei és táncos nevelésében, ritmusérzékük, hallásuk, mozgásuk, esztétikai érzékük fejlesztésében. A Tímár Sándor és Tímár Böske által megálmodott, megvalósított és működtetett Csillagszemű táncpedagógiai program közismert. E területen, elsősorban a hangzásra és a mozgásra, a gyermekkornak megfelelő egyszerű ritmus, dallam, szöveg és mozgás egységére helyezik a hangsúlyt. A játék és a népmese jelentőségét, személyiségformáló, gyógyító erejét felismerő pszichológusok ugyanakkor a népmese szimbolikus, tartalmi vonatkozásai felől közelítik meg a műfajt, és e szemantikai vonatkozásokat tartják különösen fontosnak a gyermekek szempontjából. A közismert alapmű e tekintetben Bruno Bettelheim: The Uses of Enchantment. The Meaning and Importance of Fairy Tales című írása (Random House, New York, 1976. Magyarul: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Kunos László fordítása. Gondolat, Bp. 1985/). De a Kende B. Hanna által kidolgozott, évtizedek óta sikeres gyermekpszichodráma-módszer vagy a Boldizsár Ildikó-féle meseterápia ugyancsak hasonló alapokon nyugszik. A Szerelemcsütörtök, dobszerda alapkérdése tehát: vajon a zene- és táncpedagógia révén zenei anyanyelvünkké vált gyermekfolklór-alkotásokat tematikai szempontból nem alkalmazhatnánk-e a zenepedagógiához hasonló eredményességgel a gyermekekkel való mindennapi fejlesztő illetve pszichológiai dráma-foglalkozások során? Az énekes, zenés, táncos megközelítés megkönnyíthetné a gyermekek számára a befogadást, az elmélyülést, és - szükség esetén - a gyógyulást. A gyermekpszichológia és a folklór-alkotások találkozási pontja éppen az a szimbolikus kifejezésmód, melyről korábban is volt már szó. A hagyományos folklór-alkotások egy, évezredek alatt kicsiszolódott, organikus világképnek, a ciklikusság boldog, mitikus egységén alapuló, kozmikus, közösségi világlátásnak megfelelő, egységes szimbolikus kódrendszert őriznek. (Tánczos Vilmos: Szimbolikus formák a folklórban. Kairosz, Bp. 2007. 394.) Modern világunk azonban nehezen vagy egyáltalán nem tudja értelmezni a folklór által őrzött kódrendszert, ezért az fokozatosan szétesik és félő, hogy lassanként feledésbe merül. A mai ember számára a hagyományos képek jelentős része értelmetlen, abszurd, a szimbólumok befogadása nehéz és, magyarázat híján, mind nehezebbé válik. Pedig ez a mondókáink, énekes-táncos népi játékaink, népdalaink, mítoszaink és meséink által közvetített, szimbolikus kódrendszer különleges kincs, hiszen segíthet visszatalálni a posztmodern által megtagadott „Nagy Történet”-hez, meglelni az egyén és a társadalom lelki egészsége szempontjából egyaránt fontos, elvesztett – és folytonosan áhított – harmóniát. A mesének, a szimbolikus kifejezésmódnak a gyermek egészséges fejlődésében játszott jelentőségére a pszichológusok is figyelmeztetnek. A gyermek valóságos lelki és érzelmi színvonalán ható népmese és játék éppen szimbolikus kifejezésmódja és optimista világlátása miatt nélkülözhetetlen a gyermek egészséges lelki fejlődéséhez. A mese mindig életünk legfontosabb kérdéseiről szól, szimbolikus, emelkedett formában: a rendnek, a világosságnak a káosz, a sötétség felett aratott győzelmét hirdetve azt sugallja, hogy a megbomlott egyensúly visszaállítható, az akadályok belső erőforrásaink mozgósításával, személyes erőfeszítéseink révén legyőzhetők, a problémák, a konfliktusok megoldhatók. Mivel a szimbólum mindig többet képvisel, mint nyilvánvaló és közvetlen jelentése, a szimbolikus kifejezésmód lehetőséget ad arra, hogy a hallgató a történetet önmagára, belső konfliktusaira vonatkoztatva, megtalálja problémája saját megoldását. A gyermekfolklór-alkotások értelmezéséhez a folklorisztika eredményei szolgáltatnak megbízható alapot. A gyermekjáték-költészet köztudottan a felnőtt dalokénál is erőteljesebb hagyományőrző, hagyománymentő jelleggel bír. Kodály Zoltán a Kerényi György által sajtó alá rendezett Gyermekjátékok (MNT, I. Bp. 1951), előszavában nyomatékosan kiemeli, hogy a gyermekjáték, a „mozdulattal, cselekménnyel egybekötött ének sokkal ősibb és gyakran bonyolultabb jelenség, mint az egyszerű dal”. A folklorisztika szemszögéből ma már közhely. hogy a mondókák, kiolvasók és játékok szövege vallástörténeti, etnográfiai és nyelvészeti szempontból egyaránt fontos kultúrtörténeti forrás. A gyermekfolklór feltárását, az eredeti tartalmak rekonstruálását azonban sajnálatos módon megnehezíti az eredeti (varázs)szöveg töredékek sokszoros átalakulása, kopása, torzulása. Kiss Áron korszakalkotó magyar gyermekjáték- gyűjteményének megjelenése (1891) óta kárpát-medencei gyermekfolklór-gyűjtések és kutatási beszámolók egész sora jelent meg. A néprajzi kutatások bizonyították, hogy az azonos történeti réteghez tartozó, különböző műfajú folklór szövegek, a mondóka, a játék, a mese, ugyanannak a világképnek a lenyomatai, ezért értelmezésük során kölcsönösen segíthetik egymást. (Esetünkben a mondókák, játékok és dalok nem egy adott mese illusztrációjára szolgáló „betétszámok”. hanem – épp ellenkezőleg ők nyerik vissza jelentésüket a mese segítségével. Az értelmetlennek vét szöveg a jól ismert meseszituációban visszanyerheti a kutatók által feltárt eredeti, mágikus, szimbolikus jelentését, a mese szövetében természetes módon -- tudományos-történeti magyarázat illetve szimbólumok feloldása nélkül –újra „életre kelhet” és a továbbiakban valamennyi jelentésrétegét megőrizve ilyen módon élhet tovább.) Így, ha az ugyanahhoz a történeti réteghez tartozó, különböző műfajú gyermekfolklór-alkotásokat szintetikus egységben szemléljük, a mese mellett illetve azzal egységben a tematikailag megfelelő gyermekfolklór-alkotásokat is hasznosan alkalmazhatjuk a gyermekekkel való játékos foglalkozások illetve pszichológiai foglalkozások során.
Valahogy így (a lemezen szereplő alkotások sorrendjében haladva): itt a tavasz, kisütött a nap, feltehetjük a hintát az almafára (1. Tavaszi szél vizet áraszt)! A hintázó kislány által hintázás közben abszurddá formálódott mágikus szöveget (vö. Gazda Klára: A magyar hintázási hagyományok összehasonlító perspektívából. Erdélyi Múzeum. LXII. évf. (2000) 3–4. sz. 193–236.) skandál. A hinta ritmusos lengése közben a kislány – ott legyek, ahol akarok – belép a tündérmesébe (2. Királylányos). A körjátékot játszó lányok között megjelenik a királyleány, aki kacsalábon forgó palotájában párjára, hozzá méltó legényre vár (3. Kerek utca, kicsi ház) Közben a szegénylegény elindul szerencsét próbálni. Találkozik a bajelhárító varázserővel rendelkező kováccsal, aki útján mindvégig segíti (4. Egyedem, begyedem, vö. Gazda Klára: Isten kovácsa. In: Szikszai Mária (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 11. Játék és kultúra. Kriza János Néprajzi Társaság. Kolozsvár, 2003 9–48.). Miközben a lányok vidáman szórakoznak az erdőszélen (5. Erdőjáróznak a lányok), nem is sejtik, hogy táncukat az üveghegyen túli erdőkben tündérek vigyázzák (6. Tündérleányok) , de a hétfejű sárkány is figyeli a rengetegből (vö. Jankovics Marcell: Árgirus csillagai. In: Ahol a madár se jár. Pontifex, 1996. 72-83.) A gonosz hétfejű sárkány rabul ejti a királykisasszonyt, és leviszi magával az alsó világba (7. Kútba estem, ki vesz ki?). A bátor legény azonban a kovács és a csodaparipa segítségével a nyomába ered, legyőzi a sárkányt (8. Sárkányölő, vö. SZŐCS István: Halandzsa-e az Antanténusz? Utunk, Kolozsvár 1972., Czakó Gábor: Beavatás a magyar észjárásba, Cz. Simon, Bp. 2008, 13.), és kiszabadítja a hajnalcsillag-szépségű királyleányt (9. Csillag Boris, vö. Küllős Imola:. Csillag Boris. Egy gyermekjátékdal szövegelemzése. In: Szemerkényi Ágnes (szerk.) Nógrádsipek. Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjáról. Akadémiai, Bp. 1980). ). A szerelmesek boldogságát többé semmi sem zavarhatja meg (10. Addsza, rózsám, a kezed!, 11. Templomkerítésnél). A legény illendő módon megkéreti a leány kezét (12. Bíborba, bársonyba, 13. Nyiss kaput, nyiss! vö. Móser Zoltán: Síppal, dobbal és /nádi/hegedűvel. Álmodik a múlt. Pro-Print, Csíkszereda-Székesfehérvár, 1997. 24-38.) ). Ég és Föld örömére megtartják a menyegzőt (14. Fehér kislány…, 15. Menyegző, vö. Falvay Károly: Boldogasszony - A női szerep a magyar hitvilág tükrében. Tertia, 2001.), és hét országra szóló lakodalmat csapnak. Máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak (16. Tavaszi szél utat száraszt). A tündérmesének vége, de a mese és a valóság között, mindig szabad az átjárás (17. Hajtogatós) - ott legyek ahol akarok… –, csak hajtogassuk jó helyre a tulipánt! A mondókák és a dalok zenei feldolgozása tehát a tündérmese cselekményének alátámasztását szolgálja, ahogy a mondóka, a játék és mese a gyermekekkel való fejlesztő és pszichológiai dráma-foglalkozások során is hasonlóképp, kölcsönösen segítheti egymást. Szintézisük révén az adott mesehelyzetet vagy mesehőst akár egyetlen jól ismert kis dal vagy mondóka is felidézheti, ami a gyermek számára megkönnyítheti a befogadást, az elmélyülést, az azonosulást és a problémák feldolgozását, a mese pedig a játékok és dalok sorozatában egyszerűen végigpergethető, újrajátszható.
Makám és Kolinda 30 Lemezbemutató koncert: Valódi ünnep volt számunkra az este - Váraljai Erzsébet írása, Színházkolónia, 2012. 01. 05.
A cikk online olvasható itt: http://www.szinhazkolonia.hu/kritika/Beszamolo-a-Makam-Kolinda-30-koncertrol
Az együttes, a nyolcvanas évek elején robbant be a köztudatba, a világzene hazai követeként 1980-84 között a legnagyobb világzenei fesztiválok sztárzenekaraként hódított. A Dabasi Péter-féle Kolinda és a Krulik Zoltánék alkotta C.S.Ö. (Creatív Stúdió Öt) együttes 1981-ben állt össze alig négy évre Makám és Kolinda néven. A legendát, ami mai is élő valóság, idézte meg ez a különleges válogatás, élő koncertalbum.
Felcsendültek a közös korszak darabjai, valamint a külön út állomásait jelző szerzemények. Míg a Kolindából a Kárpát-medence zeneiségét, és a Balkán ritmus- és dallamvilágát hozták Dabasi Péter kompozícióin és népdal-feldolgozásain keresztül, addig a C.S.Ö. improvizatív kamarazenéjéből, Krulik Zoltán szerzeményeiből a kortárs-jazz és az észak-indiai klasszikus zene hatása tükröződött, amelyet a reprezentáns ütőhangszerek a tabla, a Bulgáriában honos vonós hangszerek, a mbira és gadulka (Szőke Szabolcs tolmácsolásában) az afrikai marimba és udu különleges együtthangzásával értek el.
A mostani Makám és Kolinda felállást, Szirtes Edina "Mókus" a sokoldalú énekes-szerző- hegedűs színesítette, egyéni hangzásvilágú énekhangjával, hegedűjátékával. A koncert elején az ő Szívet szaggató, lírai és drámai dallamokat megidéző hangja varázsolt el bennünket és emelt ki a hétköznapok gondjaiból, Krulik Zoltán, Dal szöveg nélkül című szerzeményének előadásával. A magyar népdalok, Gyöngyvirág, Ilju haramia…. a Makám sokszínű köntösében az Ő, illetve Dabasi Péter előadásában hitelesen hangzottak. „Ma is adott számunkra a népdalnak, mint költészetnek és egyben zenei megnyilatkozásnak a használata. Élhetünk vele, mint az önkifejezés egyik legkézenfekvőbb eszközével. Noé virtuális zenei bárkájában a népdalok 21. századi világunkhoz igazodó értéket képviselnek, ugyanakkor ezt rendkívül sokszínűen teszik. Íme egy példa… vallja Bognár Szilvia a CD énekes szólistája. Korzenszky Klára telt, a játékos szöveget a mélységekig, a melankóliáig elvivő énekhangja tökéletesen tolmácsolták a Krulik Zoltán szövegeiből fűzött kolindákat, melyek karácsonyi hangulatot teremettek, megidézve a megváltó születésének evangéliumi motívumait a népszokások tükrében.
Valódi ünnep volt számunkra az este, és reméljük, hogy ez a ma még „virtuális” együttes még sok örömkoncerttel fog megajándékozni bennünket, hűséges rajongóit.
A cikk online olvasható itt: http://www.szinhazkolonia.hu/kritika/Beszamolo-a-Makam-Kolinda-30-koncertrol
Az együttes, a nyolcvanas évek elején robbant be a köztudatba, a világzene hazai követeként 1980-84 között a legnagyobb világzenei fesztiválok sztárzenekaraként hódított. A Dabasi Péter-féle Kolinda és a Krulik Zoltánék alkotta C.S.Ö. (Creatív Stúdió Öt) együttes 1981-ben állt össze alig négy évre Makám és Kolinda néven. A legendát, ami mai is élő valóság, idézte meg ez a különleges válogatás, élő koncertalbum.
Felcsendültek a közös korszak darabjai, valamint a külön út állomásait jelző szerzemények. Míg a Kolindából a Kárpát-medence zeneiségét, és a Balkán ritmus- és dallamvilágát hozták Dabasi Péter kompozícióin és népdal-feldolgozásain keresztül, addig a C.S.Ö. improvizatív kamarazenéjéből, Krulik Zoltán szerzeményeiből a kortárs-jazz és az észak-indiai klasszikus zene hatása tükröződött, amelyet a reprezentáns ütőhangszerek a tabla, a Bulgáriában honos vonós hangszerek, a mbira és gadulka (Szőke Szabolcs tolmácsolásában) az afrikai marimba és udu különleges együtthangzásával értek el.
A mostani Makám és Kolinda felállást, Szirtes Edina "Mókus" a sokoldalú énekes-szerző- hegedűs színesítette, egyéni hangzásvilágú énekhangjával, hegedűjátékával. A koncert elején az ő Szívet szaggató, lírai és drámai dallamokat megidéző hangja varázsolt el bennünket és emelt ki a hétköznapok gondjaiból, Krulik Zoltán, Dal szöveg nélkül című szerzeményének előadásával. A magyar népdalok, Gyöngyvirág, Ilju haramia…. a Makám sokszínű köntösében az Ő, illetve Dabasi Péter előadásában hitelesen hangzottak. „Ma is adott számunkra a népdalnak, mint költészetnek és egyben zenei megnyilatkozásnak a használata. Élhetünk vele, mint az önkifejezés egyik legkézenfekvőbb eszközével. Noé virtuális zenei bárkájában a népdalok 21. századi világunkhoz igazodó értéket képviselnek, ugyanakkor ezt rendkívül sokszínűen teszik. Íme egy példa… vallja Bognár Szilvia a CD énekes szólistája. Korzenszky Klára telt, a játékos szöveget a mélységekig, a melankóliáig elvivő énekhangja tökéletesen tolmácsolták a Krulik Zoltán szövegeiből fűzött kolindákat, melyek karácsonyi hangulatot teremettek, megidézve a megváltó születésének evangéliumi motívumait a népszokások tükrében.
Valódi ünnep volt számunkra az este, és reméljük, hogy ez a ma még „virtuális” együttes még sok örömkoncerttel fog megajándékozni bennünket, hűséges rajongóit.
Tűz Lángja: Tovafelé Pesti Műsor Online, 2011-04. szám / IM
Online olvasható itt: http://pm.hu/ZZZ/index.php?sect=koracikk&alsect=cikk&id=4029
Érdekes, váratlan hangzásvilággal találkozik a hallgató, ha beteszi lejátszójába a Tűz Lángja formáció lemezét. Egyértelműen magyaros, „népzenés” a megszólalás, valahogy mégsem a megszokott dallamformálás jellemzi a zenéjüket.
A titok nyitja, hogy moldvai csángó muzsikát hallunk, természetesen román és magyar stílusjegyekkel dúsítva, keverve. Arra a vidékre jóval jellemzőbb az olyan hangszerek bevonása – mint amilyen a kaval, a különféle archaikus fúvós hangszerek, illetve a koboz –, amelyek jól beazonosíthatóan elkülönítik ezt a zenét az anyaországban ismert dallamvilágtól. Egyszerre ősi, egyszerre más és egyszerre magyar muzsika ez, külön kiemelendő Korzenszky Klára szép, tiszta énekhangját, amely sokkal puhább és lágyabb, mint esetenként más, magyar népzenei albumok kissé éles, autentikus énekszólama. Az album erénye a játékosság is, nemcsak a letisztult megszólalásra helyezték a hangsúlyt, hanem érezhetően keresték a könnyedebb formákat, bővérű népdalszövegeket is, és ahol ezt a szerkezet megengedi, tréfásabb hangulatot kölcsönző harmonika- és cimbalomjátékot is hallhatunk.
Online olvasható itt: http://pm.hu/ZZZ/index.php?sect=koracikk&alsect=cikk&id=4029
Érdekes, váratlan hangzásvilággal találkozik a hallgató, ha beteszi lejátszójába a Tűz Lángja formáció lemezét. Egyértelműen magyaros, „népzenés” a megszólalás, valahogy mégsem a megszokott dallamformálás jellemzi a zenéjüket.
A titok nyitja, hogy moldvai csángó muzsikát hallunk, természetesen román és magyar stílusjegyekkel dúsítva, keverve. Arra a vidékre jóval jellemzőbb az olyan hangszerek bevonása – mint amilyen a kaval, a különféle archaikus fúvós hangszerek, illetve a koboz –, amelyek jól beazonosíthatóan elkülönítik ezt a zenét az anyaországban ismert dallamvilágtól. Egyszerre ősi, egyszerre más és egyszerre magyar muzsika ez, külön kiemelendő Korzenszky Klára szép, tiszta énekhangját, amely sokkal puhább és lágyabb, mint esetenként más, magyar népzenei albumok kissé éles, autentikus énekszólama. Az album erénye a játékosság is, nemcsak a letisztult megszólalásra helyezték a hangsúlyt, hanem érezhetően keresték a könnyedebb formákat, bővérű népdalszövegeket is, és ahol ezt a szerkezet megengedi, tréfásabb hangulatot kölcsönző harmonika- és cimbalomjátékot is hallhatunk.
Moldvai népzene -feldolgozások, kicsit másként. olasz, Riff.hu
Online olvasható itt: http://www.riff.hu/index.php?article=454
Ennyiben foglalható össze a Tűz Lángja bemutatkozó albumának lényege. Vagyis, hasonlót hallottunk már, de ilyet nem!
A legközelebbi „rokonnak” – a párhuzamos törekvések okán - a Fakutyát érzem. A Tűz Lángja a merészebb a hangszerelés terén: jobban közelít a mához. (A taglétszám-többletből eredő gazdagságot pedig visszafogottan, mégis határozottan és változatosan érvényesíti.) Mindkét zenekar próbál adni valami pluszt: a Fakutya a vidámságot, a Tűz Lángja pedig a szépséget, a tisztaságot igyekszik hozzátenni a zenéhez. Az utóbbi, a fiatal formáció szívbajt hoz a felületes hallgatóra azzal, hogy mielőbb igyekszik letudni a moldvai „kötelező programot”. (A közismert Gergelyesnek az egyébként szellemes Csángó Reinhardt címet adták, amit egy bőgő-centrikus hosszú, jazzes instrumentális záró blokk indokol.) Jobban odafigyelve azonban fel kell tűnnie annak a mértéktartásnak és alázatnak, amit a moldvai zenei hagyományok iránt tanúsít ez a nyolctagú formáció.
Ráadásul, azonnal felforrósodik a levegő, amint mesterük, a klézsei furulyás, kavalos Hodorog András siet a segítségükre, aki sajnos, csak három számban játszik, de már az elsőben leteszi a névjegyét. A Tűz Lángja azonban önállóan is életképes, minden valószínűség szerint szép jövő előtt álló társaság. Erre nem kizárólag Korzenszky Klára kristálytiszta éneke a garancia, hiszen megérdemelte a lemezfelvételt a régebbi Napra-koncerteken Balogh Kálmánt helyettesítő tehetséges tanítványa, Zimber Ferenc cimbalmos csakúgy, mint a korukat meghazudtoló érettségről tanúságot tett társai. Máris magasra rakták a mércét önmaguk előtt, de saját magukat csapták volna be, ha nem így tesznek. E remek kezdés után a közönség mit tehet mást, mint (el)várja a hasonló, nagyszerű folytatást. Úgy kell nekünk!
Online olvasható itt: http://www.riff.hu/index.php?article=454
Ennyiben foglalható össze a Tűz Lángja bemutatkozó albumának lényege. Vagyis, hasonlót hallottunk már, de ilyet nem!
A legközelebbi „rokonnak” – a párhuzamos törekvések okán - a Fakutyát érzem. A Tűz Lángja a merészebb a hangszerelés terén: jobban közelít a mához. (A taglétszám-többletből eredő gazdagságot pedig visszafogottan, mégis határozottan és változatosan érvényesíti.) Mindkét zenekar próbál adni valami pluszt: a Fakutya a vidámságot, a Tűz Lángja pedig a szépséget, a tisztaságot igyekszik hozzátenni a zenéhez. Az utóbbi, a fiatal formáció szívbajt hoz a felületes hallgatóra azzal, hogy mielőbb igyekszik letudni a moldvai „kötelező programot”. (A közismert Gergelyesnek az egyébként szellemes Csángó Reinhardt címet adták, amit egy bőgő-centrikus hosszú, jazzes instrumentális záró blokk indokol.) Jobban odafigyelve azonban fel kell tűnnie annak a mértéktartásnak és alázatnak, amit a moldvai zenei hagyományok iránt tanúsít ez a nyolctagú formáció.
Ráadásul, azonnal felforrósodik a levegő, amint mesterük, a klézsei furulyás, kavalos Hodorog András siet a segítségükre, aki sajnos, csak három számban játszik, de már az elsőben leteszi a névjegyét. A Tűz Lángja azonban önállóan is életképes, minden valószínűség szerint szép jövő előtt álló társaság. Erre nem kizárólag Korzenszky Klára kristálytiszta éneke a garancia, hiszen megérdemelte a lemezfelvételt a régebbi Napra-koncerteken Balogh Kálmánt helyettesítő tehetséges tanítványa, Zimber Ferenc cimbalmos csakúgy, mint a korukat meghazudtoló érettségről tanúságot tett társai. Máris magasra rakták a mércét önmaguk előtt, de saját magukat csapták volna be, ha nem így tesznek. E remek kezdés után a közönség mit tehet mást, mint (el)várja a hasonló, nagyszerű folytatást. Úgy kell nekünk!